Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

179. országos ülés 1911 június 17-én, szombaton. 417 runt, ut alant«, összesereglenek, együtt vannak, hogy élesszék a hazaszeretet szent tüzét. Kos, én azt hiszem, hogy egy papnak sem lehet más és magasztosabb hivatása, mint hogyha az élet sokszor ellenkező táborokba sodor is bennünket, igyekezzék elsimítani az ellentéteket, a melyeket az életküzdelem ébreszt, behegeszteni a sebeket, a melyeket ez a küzdelem egyikünkön, másikunkon üt, a szeretet gyöngédségével ápolni és gondozni a béke ügyét. A mig ezt a munkát végzik ós igyekeznek az összetartó erőt fejleszteni, addig tesznek szolgálatot a magyar nemzetnek, addig érdemlik meg a nemzet tiszteletét, nagyrabecsülését és áldozatát. A mint azonban nem azért jönnek össze, hogy a hazaszeretetnek ezt az áldozatot meghozzák, nem érdemlik meg azt a tiszteletet, a melyet megkövetelnek maguknak, sőt hitem szerint munkájukkal többet ártanak, mint a mennyit használnak, és akkor a magyar nemzet nem szabad, hogy tovább dédelgesse őket, hanem igenis, mint a nemzeti egység ellenségeivel, mint egy ellenséges áramlattal, szembe kell helyezkednie velük. Én a felekezeti békét nem hordom a nyelvemen, nem hirdetem, hanem egy hosszú életen át tanúsítottam, és azt hiszem, hogy minden egyes papnak, sőt minden egyes képviselőnek és pártnak is ez lenne a kötelessége. (Élénk helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Szmrecsányi György! Szmrecsányi György: T. ház! Ne méltóztassék banális kijelentésnek venni, ha azt mondom, hogy nem volt szándékomban felszólalni. Egy hang (a középen): Fel volt iratkozva! Szmrecsányi György: Fel voltam iratkozva az általános vitához, most azonban, a részleteknél, a középiskolák tételénél vagyunk. Tessék nagyobb figyelemmel kisérni a tárgyalási rendet. (Helyeslés a baloldalon.) Ismétlem, nem volt' szándékomban felszólalni, és ha ezt mégis teszem, csak azért történik, hogy reflektálhassak azokra, a miket itt két függetlenségi párti pap képviselőtársam Hock és Kovácsi urak részben beszéd, részben pedig közbeszólások alakjában hangoztattak. Annak a beszédnek, a mit Kovácsi képviselőtársam tartott, abban az értelemben, a hogyan tartotta, komolyságot nem tulajdonitok és nem is reflektálnék rá. De mert hangoztatta, hogy mint lelkipásztor mondja ezt, s mert talán még sem lehet a képviselőt az ő rendes hivatásától elválasztani, megjegyzést tennem kell. T. képviselőtársam, ha jól értettem — nagyon fogok örülni, ha megczáfol — túlsóknak tartja a középiskolákban a vallásoktatást, a mennyiben 8 esztendő helyett 6 esztendei vallásoktatást kíván, a két esztendő alatt pedig holmi összehasonlító és általános erkölcstant akar behozni az iskolákba. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. VIII. KÖTET. Hogy mi az az összehasonlító és általános erkölcstan, azt én nem tudom, és nagyon lekötelezne a képviselő ur, ha megmagyarázná nekem. (Felkiáltások a középen: Etika!) Ismerek keresztény erkölcstant, ismerek szabadkőmives erkölcstant . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Olyan nincs!) Justh János: Erkölcs csak egy van! Szmrecsányi György: ... de másféle erkölcstant nem ismerek. Oly általános erkölcstanokat, a mely mindenhonnan valamit kivesz és összetesz, nem ismerek, (Mozgás jobbfelöl.) hacsak nem gondolt egy uj szektának alapitát. képviselőtársam. Justh János: Az erkölcs egy, nem felekezetek szerinti! Szmrecsányi György: Felszólalásomnak indoka kizárólag abban rejlik, hogy tiltakozzam az ellen a vád ellen, mintha az országgyűlési néppárt akár itt a házban, akár a házon kívül valaha is felekezeti ellentéteket szított volna. (Ellenmondások: derültség és zaj jobbról és a szélsöbaloldalon.) Körülbelül másfél évtizede, hogy a pártnak ezt liberális oldalról folyton a szemére hányják, de eddig egyetlen egyszer sem láttam ezt a vádat bizonyítva. (Mozgás a jobboldalon.) Nagyon méltóztatnak tévedni az urak, ha azt mondják, hogy a most folyó kultuszvitába mi dobtuk be ezeket a kérdéseket. Szász Károly: Hiszen felekezeti alapon áll a párt! Haller István (közbeszól. Zaj.) Elnök (csenget). Szmrecsányi György: Az én t. barátomnak talán elkerülte a figyelmét, hogy mindig, valahányszor a parlamenti pártok programmjukat a felirati vitákban a választások után kifejtették, e pártnak nemcsak megbízott u. n. hivatalos szónokai, hanem a többi, a felirati vitákban felszólalt szónokai is kifejtvén a párt programmját, mindig ugy állították oda a dolgot, hogy igenis a párt a keresztény ideákat képviselő párt, hogy igeDÍs, azt vettük programmunkba, hogy a közélet minden terén, a törvényhozásban és az állami élet minden nyilvánulásában követeljük a régi keresztény erkölcsnek konzerválását és fentartását. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás és zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) És a mikor mi ezt hirdetjük, hogy mi az általános keresztény igazságokat szolgáljuk, nem egy felekezetnek szolgálunk, nem egy egyháznak képviselői gyanánt akarunk szerepelni és bemutatkozni, hanem a régi keresztény felfogást képviseljük, a mely nélkül ez az ország elpusztul és reménytelen jövőnek néz elébe, ezt kívánjuk és akarjuk fentar,tani. Ezt hirdettük benn és hirdettük odakünn. És az urak közül is legnagyobb rész hirdeti ezt a választók előtt, azt mondván, hogy ha nem is kimondottan néppárti képviselőjelölt, azért a keresztény elveket mégis csak képvisel53