Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

414 179. országos ülés Í9ÍÍ június 17-én, szombaton. van ? Derültség.) Maga a római katholikus nép önöket pappártnak nevezi, és mint ilyent nem is igen szereti. Hogy milyen czimen tetszenek épen a katholikus egyházat képviselni, azt sem tudom megérteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tizenhárom kerületet tetszenek képviselni, 13 kerület katholikus választóit, de azok sem mint római katholikus emberek szavaztak önökre, nem is szavazhattak, mert nem a katholikus egyház adta nekik a szavazati jogot, hanem a magyar alkotmány. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mint magyar honpolgárok szavaztak önökre és nem mint római katholikus emberek, és azt hiszem, semminemű jogczimet nem adtak önöknek arra, hogy itt a katholikus egyházat képviseljék, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert hisz ez nem zsinat, nem ilyenre küldték önöket ide, hanem elküldték önöket ide azért, hogy ápolják azt az egyetértést, a melyben választóik élnek a más vallásuakkal saját kerületükben. Mondhatom, a legkevésbbé sem helyeselheti egyik sem, hogy önök a nemzetet itt is és mindenütt ugy iparkodnak széttépni, mint a hogy annak szomorú jelét mindenütt látjuk. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Meglehet, hogy a t. néppárt előkelő vezetője ezt mind nevetségesnek tartja. Szmrecsányi György : Ezt a beszédet csak nem lehet komolyan venni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kovácsi Kálmán : A mint az önök szereplését sem lehet komolyan venni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szmrecsányi György: Mit foglalkozik akkor vele ? Kovácsi Kálmán : A középiskolai nevelésről lévén szó, azon álláspontomnak bátorkodom részemről kifejezést adni, hogy teljesen hozzájárulok ... Szmrecsányi György: Emelem poharamat Kelemen Samu egészségére. (Zaj a, szélsőbaloldalon). Kovácsi Kálmán: Semmiesetre sem a római katholikus izgatók egészségére. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, a középiskolának tényleg nem lehet czélja az, hogy egyes felekezetek rendelkezésére akkép nevelje az ifjúságot, hogy azok már a középiskolában felekezetileg csoportosuljanak és társadalmi életüket is ilyen módon tagolják szét. Én részemről javaslatot is terjesztek be aziránt, kegyeskednék a kormány intézkedni oly iránvban, hogy a középiskolákban, általában a tanintézetekben csakis oly egyesületek engedélyeztessenek, a melyekbe az illető intézet minden növendéke kivétel nélkül beléphet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt tudom indokolni azzal, hogy tapasztaltam, hogy nemzetiségi fiukat az keserített el és az idegenitett el legjobban a magyar fiuktól, hogy egyesületeikben a tót fiuknak szereplésük nem volt. Társadalmilag is elkülönítette őket a magyar fiuknak türelmetlensége. Hogy felekezetileg oszlassuk meg középiskoláink növendékeit, hogy a társadalmi életben is ekkép oszlassuk meg magunkat, ezt én a nevelés érdekében leghatározottabban kell, hogy elitéljem, és hogy ez ellen a magyar kulturális fejlődés nevében tiltakozzam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A vallástanítás órája alatt sem szabad annak a tónusnak uralkodnia, a melyet ott ez idő szerint tapasztalunk, a mely nem a saját vallásának szeretetére, hanem a más vallásúak elleni gyűlöletre oktatja és tanítja Id a növendéket. (Helyeslések a baloldalon.) En részemről a legszigorúbb mértéket tudnám alkalmazni az ilyen hitoktatóval szemben, a Id a helyett, hogy a saját vallásának igazságaival igyekeznék növendékének vallásos meggyőződését megszilárditani, Ítéletét megerősiteni, őt ebben támogatni és nevelni, a helyett a másik felekezet vallási igazságainak lekicsinylésére tanitja azt. (Helyeslések. Folytonos zaj. Elnök csenget.) A ki a más vallását gúny tárgyává teszi, én részemről az ilyen hitoktató ellen felekezeti izgatás czimén emelnék azonnal vádat. (Helyeslés. Folytonos zaj.) Méltóztassék annak az erkölcsbontó hatását elgondolni, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy a mikor az a fiatal ember, a kinek fogékonyabb a kebele, ott látja a proczessziós menetet, látja az áhítatos arczokat, hallja az áhítatos éneket az ajkakon, és önkéntelenül is kalapot emel az ihletettségének ezen megnyilatkozása előtt, másnap pedig a hitoktató gúny tárgj'ává teszi az egész menetet, megbotránkoztatva azt a fiatal embert az ő érzületeiben, a melyet egy más felekezetnek ez a vallásos megnyilatkozása tett reá. (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon: Hol történt ?) Müven erkölcsrontó az, hogyha hallja valaki a templomban énekelni, a sziv mélyéből fakadó érzülettel, a zsoltárokat, és másnap egy hitoktató gúny tárgyává teszi ezt. (Folytonos zaj. Elnök csenget. Felkiáltások : Ki lette ? !) Megteszi egyik is, másik is. Méltóztatnak nem egyszer hallani, hiszen mindegyik megteszi, hogy lekicsinyli a másik vallását. Ilyen rendszer a tanításban sohasem vezethet az illető növendék vallásos érzületének megtisztítására és megszilárdítására. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Teljesen igaza van !) Mert a mikor azt látja az a növendék, hogy sem ebben a vallásban nincs igazság, sem a másikban, mindegyik csak téved, végre a saját vallásának igazságaiban sem lesz biztos, és végül a saját hite szilárdságába vétett bizalma is meginog. (Igaz / Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) En azt hiszem, t. ház, hogy a mint az elemi iskolában annak az értelmileg kevésbbé fejlődött egyénnek elég hat esztendő a vallástanitásra, ép ugy a középiskolákban, a szellemileg fejlődött és Ítélőképességben megfinomult középiskolai növendék számára is elegendő, hogyha ugyanennyit nyújtunk. Megengedem, hogy ő rá nézve az élet esélyei nagyobbak és az élet nagyobb hullámzásainak van kitéve, mindazonáltal meggyőződésem szerint teljesen elegendő, hogyha vallástanitásra hat esztendőt nyújtunk neki. Ez alatt megszilárdulhatott az ő hitében; az utolsó két