Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-179

410 179. országos ülés 1911 június 17-én, szombaton. Várady Zsigmond: Ha tehát ez szelídebb és mérsékeltebb eszközökkel is sikerülni fog, ennek én őszintén fogok örvendeni. Én azonban aggódom, és azt hiszem, hogy ez nem fog sikerülni, de akkor még mindig lesz időm újból a t. ház előtt rámutatni arra a tiszteletteljes és határozott álláspontomra, a melyben ugy látom, ebben a teremben ma még csak Kelemen Samu és még egynéhány képviselőtársammal vagyok egy véleményen, hogy t. i, itt nem segíthet semmi más, mint az, hogy visszatérjünk a középiskolai rendtartás régi helyes alapjára, és a középiskolákban semmiféle felkezeti alapon álló egyesületeket meg ne tűrjünk, meg ne engedjünk. (Helyeslések a ház minden oldalán. Mozgás a balközépen.) Legyen szabad ugyancsak a középiskolai oktatás dolgában ennél a pontnál egy pozitív kérést, eszmét, vagy ha ugy tetszik, javaslatot előterjeszteni. Azt már mindenki belátja, teljesen függetlenül a kongregácziós vitáktól és az e tárgy körül kifejlődött küzdelmektől, hogy a középiskolákban és általában a felekezeti iskolákban ott, a hol az iskolák szellemi vezetését a felekezetek emberei intézik, természetszerűleg felekezeti szellem is keletkezik. (Igaz ! Ugy van !) Azt is mindenkinek be kell látnia — és gondolom, ez sem lehet vitás —, hogy a felekezeti szempontok a különböző felekezetek embereit egymással szembehelyezik. Továbbá, hogy a felekezeti erkölcstan sokszor a legnemesebb hitoktatók vezetése mellett is bizonyos ellenszenvet, hogy ne mondjam, gyűlölséget ültet be a gyermek szivébe a más felekezethez tartozó gyermekkel szemben, (Igaz! Ugy van!) s hogy ez az ellenszenv azután, mentől erőteljesebb a felekezeti erkölcstan tanítása, mentől energikusabb, mentől nagyobbfoku, mentől jobban »ki van mélyitve« — mint azt az egyik igen t. szónok ur mondotta —, annál nagyfokú az ellenszenv és annál jobban közeledik a gyűlölethez, a melyet eredményez. Szmrecsányi György: Tehát legyünk vallástalanok ! Várady Zsigmond: Nem. (Felkiáltások jobbfelől: Senki sem mondja!) Sándor Pál: Ezt be akarják beszélni! (Zaj. Elnök csenget.) Várady Zsigmond: Egy kis türelmet kérek, röviden be akarom fejezni. Ebből nem következik az, hogy Szmrecsányi György t. képviselőtársam vallástalan legyen, hanem következik az, hogy gondoskodnunk kellene valami olyan kisegítő módról, a mely a felekezeti oktatásnak, a felekezeti szellemnek ezt a másodlagos eredményét, a mely sem a nemzetre, sem a kultúrára nem előnyös, valami módon ellensúlyozzuk. És én megtaláltam erre az eszmét, megtaláltam az alapot a minister urnak egy előbbi beszédében, a melyben, ha jól értettem, az erkölcstan nagyobb fokú tanításáról szólott és emlékezett meg. Azon kellene gondolkozni és arra kérem a minister urat, méltóztassék konszideráczió tárgyává tenni, — hiszen, a mint tegnap egyik képviselőtársam mondotta, semminek sincsen olyan sokféle tárgya, mint épen a konsziderácziónak, — mondom, méltóztassék konszideráczió tárgyává tenni, vájjon nem lehetne-e a pozitív erkölcstan tanítását, a nem felekezeti, nem felekezetellenes, hanem minden felekezet tana felett álló pozitív erkölcstan tanítását a tantervbe oly módon és pedig a felesleges és meddő tananyag kevesbitésével egyidejűleg bevinni, hogy ezen a téren, t. i. a pozitív erkölcstannak . .. Szmrecsányi György: Mi az ? Várady Zsigmond : . . . nagyobbfoku felkarolásával a magyar nemzeti szempontból egységre, minden felekezetnek minden polgárát összetartásra és a felekezeti különbséget az életben semmibevevésre tanító elkölcstant oktassuk a középiskolában. Szmrecsányi György: Csak egyféle erkölcstan van. Várady Zsigmond: Ezek után (Zaj. Elnök csenget.) ezt a rövidre tervezett felszólalásomat egy kérés ismétlésével akarom befejezni, (Zaj. Elnök csenget.) egy kérés ismétlésével, a melynek teljesedésbemenésétől sokkal többet várok és remélek, mint mindattól, a mit a kongregácziók ügyében kilátásba méltóztattak nekünk helyezni. Ez a kérés, a melyre nézve remélem, hogy az teljesedésbe is vihető, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) így szól ; Méltóztassék a minister urnak odahatni, az ő nemes jó szándékával és liberalizmusával méltóztassék azt keresztülvinni, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerium valamennyi embere, a ki ott van és ott lesz, bárhol legyen is alkalmazva és bármily ügyosztályban is működjék, nemcsak a inimsterium legfőbb szellemi vezérének szabadelvű nyilatkozatainak aláírásával és annak ellent nem mondásával, hanem saját cselekedeteivel és a ministeriumból kifolyó intézkedések szakadatlan sorával az eleven dokumentumoknak állandó lánczolatát nyújtsa a közvélemény számára a tekintetben, hogy itt Magyarországon a mint a közszolgálat egyéb ágaiban is elvárjuk, ugy a vallás- és közoktatásügyi ministeriumtól sem remélhet senki támogatást, előnyt, kedvezést, pártfogást, előlépést vagy csak rokonszenvet is azért, mert künn a perifériákon, a társadalomban a polgárokat, de különösen az iskolákba besorozott növendékeket és gyermekeket felekezeti szempontból csoportosítja és felekezeti szempontból tömöríti a többi felekezetekkel szemben. Hanem hogy üy előnyöket bárki is csak az ismeretek odaadó tanítása által szerezhet meg. Szmrecsányi György: Ez a liberalizmus ? Várady Zsigmond: Méltóztassék ilyen intézkedéseknek szakadatlan sorozatával eleven, lánczolatos dokumentumot nyújtani arra, hogy az a közéletbe belekerült hit, mely szerint ilyen utón, ilyen szolgálatok tételével Magyarországon legalább ennek a ministeriumnak ügykörében valami