Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

378 178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. tárak felügyelete tényleg szervezve van, egy igen előkelő szakember van oda kirendelve Kollányi Ferencz személyében, a kinek működése következtében ma ezek a levéltárak már megfelelően el is vannak helyezve, még pedig olyformán, hogy ezekben a levéltárakban a kutatás akadálytalanul folyhatik; Lukács György t. képviselőtársam, továbbá ugyancsak Gserny Károly t. képviselőtársam és Bakó József t. képviselőtársam foglalkoztak a vallás- és tanulmányi alap birtokai kezelésének kérdésével. Mindenekelőtt konstatálnom kell azt, hogy ezek a birtokok nem állami javak, a hogy Bakó József t. képviselőtársam mondotta ; ezek a birtokok ma ö felsége legfőbb kegyúri joga alapján kezeltetnek a ministerium, holnap talán a katholikus autonómia által. A parlamentben természetesen kell, hogy minden kérdés megbeszélés tárgyát képezhesse, igy ez a kérdés is ; azonban, t. ház, én azt tartom, hogy a nem állami vagyon kezelésének részletei, az irányítás és ellenőrzés szempontjából tulaj donképen ide nem tartoznak, (ügy van! jobbfelöl.) Mindazonáltal én a magam részéről mindazt, a mit elmondtak, a legnagyobb melegséggel fogom konszideráczió tárgyává tenni, mert tudom, hogy azok, a mik elmondattak, tulaj donképen csakis e birtokok jövedelmezőségének növelése szempontjából mondattak el. Bakó József t. képviselőtársam némely birtok rendkívül rossz kezeléséről és rossz bérbeadásáról panaszkodott és különösen megemlékezett egy 481 holdas közalapítványi birtokról, a mely állítólag rettenetes rosszul van kezelve. Minthogy ő nem emiitette az illető birtok nevét, én nem tudtam rátalálni, mert ilyen 481 holdas közalapítványi birtokunk, a mely házi kezelésben volna, nincsen. Azután emiitett egy 2000 holdas birtokot, a melyről azt állította, hogy oly rosszul van bérbeadva, hogy magából a nád értékéből fedezni lehetne a haszonbért. Ezt a birtokot sem nevezte rneg, de miután a kenese-vörösberényi birtok körülbelül 2000 és néhány száz hold és a képviselő ur valamikor ott volt képviselő, azt hiszem, erről szólott. Ez a birtok azonban 1899 óta bérbe van adva és a bérlet csak 1914-ben jár le, igy tehát én e részben nem tehetek semmit. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az adatok nem mindenben egyeznek, mert a t. képviselő ur azt mondotta, hogy ott 300 hold náci van, a melyből 20.000 korona haszonbért lehetne bevenni. Ott nem 300, hanem csak 61 hold nád van és a t. képviselő ur helyesen tenné, ha megadná a felvilágosítást, hogy 61 hold nád bérletéből hogyan lehetne 20.000 K-át bevenni. Egyébként én magam is azt tartom, hogy e birtokok kezelésénél feltétlenül szocziális politikát kell csinálni, (Helyeslés.) nemcsak társadalmi szempontból, hanem az illető birtokok jövedelmezőségének jól felfogott érdekében is. Már most is bejelenthetem, hogy az összes mezőgazdasági birtokok 22°/o-a — bevallom, hogy ez nem elegendő, de ennyi az eredmény már most — kisemberek között parczellárisan van bérbeadva. (Helyeslés.) Ha rjedig jövőben e birtokok közül egyik-másik eladásra kerül, döntés előtt ki fogom kérni a földmivelési minister úr véleményét. (Helyeslés.) T. képviselőház! Gróf Esterházy Mihály képviselő ur az ő nagyon érdekes és szakszerű beszédében a tanitók'nyugdijtörvényének revízióját és kedvezőbb tanítói törvény benyújtását kérelmezte. Erre vonatkozólag van szerencsém kijelenteni, hogy a tanítói nyugdíjtörvény tervezete nagyjában készen van és annak alapelve az, hogy minden tanitó — államiak, községiek, felekezetiek, társulatiak — és hozzátartozóik ugyanolyan végellátásban részesüljenek, mint az állami tisztviselők az 1885. XI. t. czikkben lefektetett elvek szerint. A matematikai mérleg is készül már a törvénytervezethez, a mely megmutatja, mekkora uj teher hárul ebből a nyugdijalapra. Előre jelzem, hogy itt uj bevételi forrásokról kell gondoskodni, mert a nyugdijalap ezt nem bírja meg, a mennyiben 1875. óta nem változott. Elv azonban az, hogy a tanítók minél kevésbbé terheltessenek meg. Az állami és nem állami tanítók nyugdijába beszámítható illetményeket az 1907. évi XXYI. és XXVII. t.-czikkek szabják meg. Eltérés nem nagy a kettő között, sőt több helyen a nem állami tanítók nyugdíjigénye nagyobb az államiaknál azért, mert a földek és a termények meglehetős magasan vannak értékelve. Teljes egyenlőség e tekintetben csak a két törvény idevágó rendelkezéseinek megmásitásával volna keresztülvihető és ha én azt fogom tapasztalni, hogy a végrehajtásnál hiányok merülnek fel e törvényekből kifolyólag, nem fogok késni e tekintetben a revízióval. Annyit azonban konstatálni kívánok, hogy a tanítóságot legalább a végellátás szemjsontjából ezek a törvények hátrányosan nem befolyásolják. A t. képviselő ur, ha jól emlékszem, azt kívánta, hogy a tanítók szolgálati ideje 35 évre szállíttassák le. Erre vonatkozólag sajnálattal kell kijelentenem, hogy én ezt általánosságban kilátásba azért nem helyezhetem, mert az elemi iskolai tanító már 19—20 éves korában szerzi meg képesítését és 35 éves szolgálat után 54—55 éves .korában vonulhatna nyugalomba, a mi nincsen érdekében sem a tanügynek, sem a tanítóknak maguknak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De a szolgálati időnek 35 évre való leszállítását tervezem a polgári iskolai tanítóknál és a gyógypedagógiai intézetek tanítóinál részben azért, mert ezek sokkal később nyerik el képesítésüket, részben pedig, mert különösen a gyógypedagógiai tanítók rendkívül terhes és fárasztó munkát végeznek. Molnár János t. képviselőtársam a tanítói nyugdíjtörvény benyújtását sürgeti, még pedig olyformán, mintha e tekintetben talán mulasztás terhelte volna a régebbi vagy a jelenlegi