Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

372 178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. ségek nélkül és épen a vallásos kötelmeket szigorúan teljesítő vallásosságot felekezetiségnek bélyegzik. Hogy mennyire igazam van e tekintetben, azonnal jréldával be fogom mutatni, és meg vagyok győződve, hogy a t. ház igazat fog adni nekem. Méltóztassék csak kérem, hogy a magam nyájánál maradjak, megkérdezni akárhány katholikust Magyarországon, vájjon hiszi-e az elsőtől az utolsóig a katholikus egyháznak minden dogmáját, tanítását vagy tessék megkérdezni, vájjon teljesiti-e a katholikus egyháznak minden törvényét, főleg azt a hármat, hogy jár-e vasár- és ünnepnap szentmisére, hogy megtartja-e a böjtöket, és hogy eljár-e minden esztendőben gyónni és áldozni és azt a feletet fogjuk kapni tőle : ugyan kérem, ezek csak külsőségek, ezek nem tartoznak a valláshoz, a vallás a szívben van. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) íme, az ő vallásosságuk csak érzelmi dolog, a vallást csak aranyfüstnek tekintik, a melylyel a lelkeket megfuttatni, zománcznak, a melylyel a lelkeket felékesíteni kell, vagyis Herbarthisták és nem katholikusok. Pedig a mai közfelfogás szerint épen ezek a jó katholikusok, ezek azok, a kik megértik a kor szellemét, ezek a felvilágosodott, liberális katholikusok ; míg azok a katholikusok, a kik erősen hiszik az ő vallásuknak tanait és a kik pontosan teljesitik annak kötelességeit, azok bigottak, szenteskedők, maradiak, ultramontánok, szektáriusok, klerikálisok, felekezetiek, a kik gyűlölséget szítnak, a kik megzavarják a társadalmi egységet, a kik akadályozzák a nemzeti összeolvadást, pedig épen az a baj, hogy sem katholikusok, sem nem katholikusok, nem eléggé ultramontánok, nem eléggé felekezetiek, mert a gyűlölség ott kezdődik, hol a felekezetiség végződik, mert minél felekezetibb valaki, annál inkább teljesiti vallásának törvényeit, a melyek arra tanítják és kötelezik, hogy tisztelje, becsülje, szeresse polgártársait, ha más valláshoz tartoznak is, sőt még akkor is, ha ellenségekként lépnek azok fel ellene. (Mozgás.) Ha ily felekezeti szellem lengné át Magyarországot, akkor mindjárt nem kellene a társadalmi egységről, a nemzeti összeolvadásról, mint pium desideriumról beszélni hazánkban. Francziaországban is nem onnan keletkezett az a gróf Tisza István és gróf Andrássy Gyula által is emlegetett »rettenetes meghasonlás*, hogy az ultramontánok küzdenek a szabadelvűek vagy szabadgondolkodókkal, hanem épen onnan, hogy nem küzdenek ; hogy a katholikusok nem utramontánok, nem klerikálisok, hanem lanyhák és közönyösek, mert ha nem volnának ilyenek, az a 39 millió franczia katholikus már régen lerázta volna annak a 2—300.000 szabadgondolkozónak vasigáját, a kik még templomaiktól, sőt templomi szereiktől, kelyheiktől, szentségtartóiktól is megfosztották a katholikusokat, a szabadság, egyenlőség és testvériség szent nevében. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a mikor gróf Tisza István képviselő ur a liberális katholikusok ról beszélvén, gróf Széchenyire hivatkozott, a legnagyobb magyarra, gróf Széchenyi Istvánra, nagyon rossz típust választott, mert a modern értelemben vett liberális katholikusok nemcsak nem hasonlítanak gróf Széchenyihez, de annak valódi paródiái, mert gróf Széchenyi liberális katholiczizmusa nem a vallási tételek tagadásában, sem a vallási kötelezettség elhanyagolásában nyilvánult, hanem abban a mély, igaz, hamisítatlan emberszeretetben, humanizmusban, altruizmusban fejlett és nyilvánult, a mely minden katholikusnak kell hogy szivében éljen, és a mely minél inkább ultramontán, minél klerikálisabb a katholikus, annál inkább benne van lelkében, mert a katholikus anyaszentegyház sohasem volt akadálya, kerékkötője a haladásnak, hanem ellenkezőleg, — mint ezt a történelem igazolja — minden századokon keresztül mindig fáklya vivője és irányitója volt, és ma is az. Még meg kell nyugtatnom gróf Andrássy Gyulát, a ki azt mondta, hogy nem bánná, ha a középiskolákban volnának kongregácziók, csak ne tétetnék le a fiatalemberekkel azt a fogadást, hogy a szabadkőművességbe nem lépnek és nem párbajoznak és a többi. Várady Zsigmond : Az »és a többi« a baj! Molnár János: Nincs ott semmi »és a többi«. Csak az a kettő van. En az »és a többi« alatt azt értem, hogy nemcsak szabadkőmives de más titkos társaságba sem lépnek be, azután pedig, hogy nem fognak párbajozni. Bz a kettő vagy három van. Mutasson a t. képviselő ur oly fogadalmi szöveget, a melyben más is van. Várady Zsigmond: Felolvastam. Molnár János : Megnyugtatom gróf Andrássyt és másokat is azzal a kijelentéssel, hogy gróf Andrássy Gyula ur maga is, Zboray is és mindenki, a ki itt katholikus, mind letette ezt a fogadalmat, letette tetszik tudni mikor ? Akkor, a mikor megkeresztelték, (Mozgás.) mert a mikor valakit megkeresztelnek, vagy önmaga a megkeresztelendő ha felnőtt, vagy pedig, ha kicsiny, csecsemő, a keresztszülők által ki kell hogy jelentse, hogy a, katholikus hitet elfogadja és annak törvényei szerint fog élni. Már pedig a katholikus egyház törvényei tiltják a szabadkőmivességet ép ugy, mint a párbajozást. Várady Zsigmond: Csak egy idő óta! Molnár János: A mióta szabadkőmivesség létezik, a párbajt pedig mindig, kezdettől fogva. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Molnár János : Most legyen szabad Kelemen Samu t. képviselő úrhoz fordulnom, és beszédének csak két passzusával foglalkoznom. Igazán csodálom, hogy olyan intelligens fő, mint a képviselő ur, nem tudja belátni, hogy nincs igaza, midőn azt mondja, hogy »nincs felekezeti kultúra*, midőn azt mondja, hogy »a kultúrának a pozitív hitélethez semmi köze«. T. képviselőház !