Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

368 178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. ennek a szervezetnek azt, a mi hivatása betöltésére szükséges. Vagy kisebb kára-e a köznek az, hogyha az iparos vagy kereskedő készültségének fogyatékossága miatt nem felelhet meg feladatának, avagy a jogász, a technikus vagy a művész nem érhet el sikereket, mert nem nyerte el az oktatásban azt, a mire szüksége, van, mintha a pásztor vagy a szántóvető marad el elemi ismereteiben ? A ki elfogulatlanul tekint körül és ismeri az életet, az be fogja látni, hogy széles rétegek a belátást és az akaratot sokszor inkább nélkülözik, mint az alkalmat arra, hogy gyermekeiket iskolázzák, hogy a községi szervezet szétbomlása, a tanyák, szőlőhegyek, telepek nagy területeire oly nehézségeit támasztják a népoktatásnak, a melyeket egyhamar legyőzni nem lehet; hogy Macaulay szavai szerint Skótország terméketlen és fagyos vidékei sokkal többet köszönhetnek a skót felső oktatásnak, mint a természet legpazarabb bőkezűsége a mennyi áldást Capua és Tarent vidékére áraszthatott, és hogy Angolország nagyságát, gazdagságát, hatalmát nem a népoktatásnak köszönheti. Hiszen alig 70 esztendeje, hogy ezzel a kérdéssel egyáltalában foglalkozik, hanem ezt megadta Angolországnak az ő szakoktatása és felsőbb oktatása : Oxford és Cambridge. Be fogja látni akkor azt is, hogy nem az egyedüli mértéke a kultúrának az. hogy mennyi az analfabéta, mennyi a be nem iskolázott, és hogy az oktatás ügyének nem a legelső és egyedüli igénye, a népoktatás bajainak orvoslása. Bizonyára nincs közöttünk senki és botor dolog is volna, ha valaki sokallaná az oktatásügy bármely részének költségeit, a ki sokallaná azt a G3 százalékot is, a mely a specziális oktatásügyi költségekből a népoktatásra esik. De arányosan kell az oktatásügyet fejleszteni, és nem fordulhat elő arányos fejlesztés mellett, hogy egy oktatási ág 8 és fél milliót vegyen egyik költségvetési évtől a másikig igénybe akkor, a mikor a többi oktatási ág fejlesztésére megközeütőleg sem áll ilyen összeg rendelkezésre. Hogy a népoktatás költségeit gyümölcsözőbbé tegyük, arra kérem a mélyen t. minister urat, legyen szives gondoskodni róla. hogy a gazdasági ismétlő iskolákról szóló javaslat mielőbb beterjesztessék, mielőbb törvényerőre váljék, mert ezáltal fog népoktatásunk igazán produktívabbá és az arra fordított költség elviselhetőbbé válni. Egy további körülményre kell teljes objektivitással rámutatni. Nem látszik helyesnek előttem, ha, a mint azt több szónok tette, a tanügyi és kulturális kérdéseket ugy helyezzük a hadügyi költségekkel ellentétbe, mintha egyik a másiknak akadálya, egyik a másiknak ellensége volna, mert meggyőződésünk szerint közös czélt kell hogy szolgáljanak, és ez a haza erejének és nagyságánál*- pinplésA íTJfhieslps nnUhlelM ) és tanítványainak ezrei és tábora vették be a nagy Maas melletti erősségeket. De kérem, vájjon mire ment volna a nagy porosz király, ha az oktatásügygyei párhuzamosan nem fejleszti hadügyét, katonai erejét. Mivel pedig a béke gyümölcsei nálunk még nem értek meg, Európa országútján minden érdeknek ütköző pontján állunk és szomszédaink hadügyi fejlesztésének, sajnos, nagyon mögötte vagy messze alatta állunk, nem jogos, nem czélszerű ilyen érdekellentéteket keresni és találni, mert a létfentartás kötelező parancsa vezet bennünket Itt is, ott is, hogy áldozzunk és tegyünk a mennyit lehet, a mennyit birunk, mert különben mindazt koczkára teszszük, a mit eddig elértünk. A középiskolai oktatás kérdései közül pénzügyi vonatkozásánál fogva a tanári szolgálat 35 évre való felemelésének kérdésével kell itt foglalkoznom azért is, mert e felemelés mellett a pénzügyi bizottság határozottan állást foglalt. Az ügyet a minister ur elődjétől örökségképen vette át, a ki az 1909. évi költségvetés indokolásában következőképen nyilatkozik e kérdésről (olvassa) : >>A tanári személyzet státus-rendezésének kapcsán viszont megfontolás tárgyává teendő, nem volna-e szükséges és indokolt a köteles szolgálati időnek 35 évre, a köteles heti óraszámnak pedig 20 órára emelése.« Bocsásson meg a Kossuth-párt egyik igen t. vezére és az annyi érdemeket szerzett előbbi vallás- és közoktatásügyi minister ur, ha a folyó évi május 27-én mondott beszédében ez ügyre vonatkozólag elmondottakat nem tarthatom szerencsésnek. Azt mondja a beszéd (olvassa) : »Az általam benyújtott utolsó költségvetésnek indokolásában is már benne foglaltatik egy czélzás a 35 éves nyugdijképességre. Igen, de csak ugy, hogy megfontolás tárgyává fogom tenni. A megfontolás eredményével azonban tisztában voltam és vagyok : és ez az, hogy a 30 éves nyugdijképesség fentartása feltétlenül helyes.« Tapasztalataink szerint a költségvetések indokolásaiban akadémikus jellegű czélzásoknak és megfontolgatásoknak helye nincsen, főképen akkor nincsen, ha arról vagyunk meggyőződve, hogy ennek épen az ellenkezőjét akarjuk tenni. Nem szerencsés talán az a magyarázat sem, a melyet a beszéd folytatólag a fentiekhez fűz. Azt mondja a t. pártvezér ur (olvassa) : »Ez a tanári fizetésrendezés megindításánál az én álláspontom és a pénzügy ellenkező álláspontja közt a kompromiszszum volt, hogy a megfontolás elől nem zárkózom el, a nélkül, hogy kötelezettséget vállalnék«. Vagyis a pénzügyminister ur megadta a státusrendezésnek költségeit és ennek ellenében kompromisszum gyanánt egy ígéretet, azt a kijelentést vette, hogy az előbbi vallás- és közoktatásügyi minister ur