Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. 365 van adatainak fejében egy-egy czilinderkalap, a melyre hivatkozik. (Zajos derültség jobbról és a szélsőbalon.) Azt is mondja a t. képviselő ur, hogy én őt megvádoltam egy budapesti vecsernyének előkészítésével, s ez által őt a tömeggyilkosság vádja alá helyeztem. Micsoda következtetések ezek ? Én csak azt mondottam, hogy ő harangozott be ahhoz a vecsernyéhez, a mely esetleg kitörhet Budapesten. Molnár János: Nahát ? Hock János: Mert az egész mozgalmat, a mely felekezeti gyűlölködéstől akarja átizzasztani a magyar közhangulatot, tulaj donképen képviselőtársam idézte elő, (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Es ha én őt megvádoltam mint a vecsernye beharangozóját, legfeljebb azt vetheti a szememre, hogy harangozónak mondtam (Zajos derültség a ház minden oldalán.) és nem gyilkosnak. Azután a képviselő ur a többek között kiterjeszkedik arra, hogy én, mint katholikus pap, megvádoltam őt, hogy a katholikus nagygyűlésen, a mit itt tartottak a Vigadóban, ő az antiszemitizmus magvait hintette volna el, holott ő kért és könyörgött, hogy álljanak el a többi felekezetek a patronátusi jog gyakorlásától. Én azt mondottam, hogy ő ezt ületékes helyen, a közgyűlésen felvetheti, mert neki van elég tekintélye és szava még most is, (Derültség a jobboldalon.) hogy meghallgassák a közgyűlésen, ha igazságot mond. (Derültség.) Es ha ezt a kérdést felveti, nem is hiszem, hogy a zsidók maguk meg ne találják a módját az orvoslásnak, vagy esetleg a tanácsra ne hántanák át a bemutatás, prezentálás jogát, avagy valami más utón is — hiszen a megoldásnak ezer módja van — meg ne szüntessék ezt az állapotot. (Ugy van! jobbfélől.) De a mikor az én anyaszentegyházam feje maga megadja, egyházjogilag . . . Polónyi Géza: Ez is valótlan! (Nagy zaj.) Hock János: Bocsánatot kérek, hivatkoztam itt adatokra, olyan adatokra, a melyek a Szentszék végzései, kuriális adatok, s a melyek szerint Magyarországon a zsidó a saját nevében más által gyakorolhatja a patronátusi jogot. Hát ha a képviselő ur ezt is kétségbe vonja, akkor csak szánalmamat fejezhetem ki, hogy én eddig tekintélyes jogásznak tartottam a képviselő urat, pedig ime, az egyházjog alaptételeit sem érti. (Derültség a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, én adatokra hivatkoztam, hogy mikor történt ez az engedélyezés a Curia részéről a zsidó patrónusok joggyakorlására nézve. S azt mondja a képviselő ur, hogy én megvádoltam zsidóüldözésről, holott ő könyörgött ott a katholikus közgyűlésen. Könyörgött, de milyen beszéd kiséretében ? Azt elfelejti a képviselő ur, hogy azt mondotta, hogy Krisztust nem engedjük másodszor is megfeszíteni. Justh Gyula: Ugy van! ügy van! Egy hang balról: Igaza van! Justh Gyula: Kincs igaza! Hock János : Hát ez a vallási türelem ? Hát ez nem a szenvedély, nem az izgalom felkeltése ? (Felkiáltások : Igaz ! Ugy van !) Justh Gyula: Igaza van tökéletesen! (Zaj.) Hock János: Hát ki akarja megfeszíteni ? Hiszen terjed általában a keresztény 'szeretetnek elve, még azok között is, a kik nem tartoznak a keresztény valláshoz. (Ugy van! Ugy van!) Abban igaza van a minister urnak, hogy a keresztény világnézetet nem kell összetéveszteni a vallási állásponttal, mert a keresztény világnézet szülte azokat a humánus intézményeket, a melyek a társadalomban ma minden nélkülözésnek és nyomornak segítségére sietnek, valláskülönbség nélkül. (Ugy van! Ugy van!) Hiszen az ó-kornak voltak lánczai, börtönei, vérpadjai; de nem voltak jótékonysági intézményei. Ezeket az intézményeket, a humanizmust maga a kereszténység plántálta bele abba a czivilizáczióba, a mely a kereszténységnek védszárnya alatt fejlődött és növekedett. (Elénk helyeslés. Ugy van! Ugy van ! jobbról és a szélsőbalon.) S ma az a zsidó, a Id velem együtt gyakorolja ezeket a krisztusi erényeket és parancsokat, ha más anyakönyvbe is van bevezetve, Krisztusban testvérem, és én nem azt nézem, mit beszél, hanem mit cselekszik, mert ezt parancsolja az én vallásom. (Élénk helyeslés és taps jobbról és a szélsőbalon.) És ilyenkor a t. képviselő ur itt, — nem tudom, az országhoz intézte-e, vagy kifelé akarta-e szavait intézni, — de azt mondja, hogy vannak papok, a kik csak vasárnap papok, más napokon pedig nem. Pap az, a ki híveinek lelki szükségleteit becsületes, lelkiismeretes meggyőződése szerint, az egyház parancsa szerint intézi, de nem keresi soha híveinek ragaszkodását abban, hogy ott a szenvedélyeket felpiszkálván, a társadalmi ellentéteket kiélesitse és magyar embert magyar emberrel szembeállítson. (Elénk helyeslés és tetszés jobbról és a szélsőbaloldalon.) Igenis, én az a pap vagyok, a ki rámutathatok arra — csak sajnálom, hogy személyemről kell szólanom, de ilyen invektivával szemben az igazságot kell ideállítanom, (Halljuk! Halljuk!) — hogy csak négy évvel ezelőtt volt 25 éves papi jubileumom, és ezen a jubileumon 15.000 koronát adtak össze önként, mindenféle vallásfelekezetbeli hívek, a mit kulturális czélra tettünk le és résztvettek az én ünnepségemen, mert azt mondották, hogy ez nemcsak a katholikusok papja, ez a béke papja és a társadalmi nyugalom papja. (Elénk helyeslés és tetszés jobbról és a szélsőbaloldalon.) Es a mikor engem, mint képviselőt megválasztott az a kerület, bátran mutathatok reá, hogy 1600 választó közül aüg volt csak néhány, a ki nem szavazott reám ; s a zsidó pap vezette az ő híveit, a protestáns pap vezette zászlóm alatt az ő híveit, nem nézvén, hogy micsoda pártkülönbségűek és azt mondották, hogy ez az az ember, a ki Kőbánya békéjét egy évtizeden át fentartotta, s a kinek köszönhetjük, hogy mi nem tudimk semmit azokról a társadalmi nyugtalan-