Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-178

360 178. országos ülés 1911 június 16-án, pénteken. nálom a tételt, és ennek bizonyítására hivatkozom statisztikai adatokra. E statisztikai adatok czáfolatára a t. képviselőtársam múltkor a képviselőház szine előtt a következőket mondta. Elsősorban kifogásolta, hogy én azt állítom, hogy a főváros közgyűlésén a 400 bizottsági tag közül 198 zsidó vallású és 202 keresztény vallású, holott az ő adatai szerint a közgyűlés keresztény többsége nem ugy, mint a hogy én azt állítottam, négy főből áll, hanem szerinte ötvenötből, még pedig azért, mert szerinte csak 183 zsidó szavazó van és 238 keresztény, . . . Hock János : Ugy van ! Polónyi Géza : ... és a többség ennek folytán, miután 21 tisztviselői szavazat van, szerinte 55. Hát, t. képviselőház, a hány adat, annyi ténybeü és számtani valótlanság. Hock János: Neveket kérek! Polónyi Géza: Mindjárt felsorolom. Egy hang (a jobboldalon): Kinek higyjünk? (Derültség jobbjelől.) Polónyi Géza : Itt van a névsor, mindenkinek rendelkezésére bocsátom. Először legyünk tisztában ezekkel az állításokkal. Feltéve, hogy igaza volna a t. képviselőtársamnak, pedig pillanatra sincs igaza . . . Hock János: Biztosítom, hogy igaz. Nevekkel szolgálhatok. Polónyi Géza: Sajnos, hogy nem szolgált. Hock János: Itt van, szolgálok. (Derültség jobbfelöl.) Polónyi Géza : Először állapodjunk meg annál, hogy az én adataim — tegyük fel — tévesek volnának. Hát 183 zsidó szavazó nem állapítja meg ezt a tendencziát 1 Csak akkor állapítja meg, ha 14-el több % Hock János: De nem négy a többség. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, párbeszédet folytatni nem lehet. Hock János képviselő ur szíveskedjék mondandóit fentartani akkorra, a mikor válaszolhat. (Zaj.) Hock János: Csak addig van igaza, mig maga beszél! (Zajos derültség.) Polónyi Géza." Erre a közbeszólásra csak figyelmeztetem az én t. képviselőtársamat arra, hogy nem is olyan régen volt, — ne felejtsük el olyan hamar — nem én voltam az, a ki töredelmes őszinteséggel bocsánatot kért már a képviselőháztól ; hát tartózkodjék legalább attól, hogy a nyelvét ne rajtam köszörülje, a Id életemben egyebet nem tettem, mint azt a bűnt követtem el, hogy protektora voltam. Hock János: Nekem ? Polónyi Géza: 183-ról beszél az én t. képviselőtársam. Hát tegyük fel, hogy így volna; már ez az állítás maga nem eléggé bizonyítaná azt a tendencziát, a melyről én beszélek ? Különösen ha a t. képviselőtársam hozzáadná a 183-hoz azokat a szabadkőmiveseket, a kik keresztények, megállapíthatná, hogy a főváros közgyűlésén a hatalmi tényező ma tényleg az, a mit én állítottam. De hiszen egészen világosan beszéltem, én nem a közgyűlés szavazóképes többségéről emlékeztem meg, hanem megemlékeztem arról a 400 bizottsági tagról, a kiket az ország fővárosának közönsége választ. Már most tegyük fel, hogy a t. képviselő urnak igaza volt. Hát ha 17-tel több a keresztény szavazat, vagyis 183-al szemben áll 217, tessék kiszámítani t. képviselőtársam, hogy matematikai arány szerint hogy hoz ki ebből 17-nél nagyobb többséget és hogy tud ennél 55 számú többséget kihozni. Ezt szeretném megérteni. Hock János: Meg fogom magyarázni. Polónyi Géza: De ő mit csinál? ö hozzáadja azt a 21 törvényhatósági tisztviselőt, a kiket nem választ a közönség, hanem a már megválasztott bizottsági tagok által választatnak, azért, hogy ő a közgyűlésen egy numerikus többséget hozzon ki. Ez más alapon való vitatkozás, mert én csak arról beszéltem, hogy 400 bizottsági tag közül, a kiket a közönség választ, hány lett keresztény, és hány lett zsidó. De a ki arra a területre akar rámenni, hogy azt a 21 tisztviselői szavazatot is figyelembe akarja venni, tessék utánanézni annak is, hogy ebből a 21 tisztviselőből is hány van melyik felekezet mellett és különösen hány szabadkőmives van. Hock János: Egy zsidó van! Polónyi Géza: Hogy hány szabadkőmives, tessék azt megnézni. Akkor aztán tisztán fogunk látni. De mindezek után röviden a következőket jelentem ki. (Halljuk! Halljuk !) Adatszerűleg is valótlan az, a mit a t. képviselő ur felállított, mert nem 183 a zsidó bizottsági tag a fővárosban, hanem ugy, a mint névszerint publikálva vannak — itt az 1911. évi május 14-ikén az »Alkotmány«-ban találja meg a t. képviselő ur névszerint felsorolva felekezetek szerint a bizottsági tagokat, ezt én a t. képviselőháznak asztalára leteszem és mindenkinek rendelkezésére bocsátom — ebből méltóztatnak majd megállapítani, hogy a tényleges létszám e névszerint közzétett adatok szerint 192 a 208 ellen, a különbség pedig egyszerűen abban van, hogy ez a közgyűlés ma két választásból alakul, az 1906-ikiból és az 1909-ikiből és azok, a kik 1906-ban és 1909-ben mint zsidók lettek még megválasztva, 1911-ben kikeresztelkedés folytán megszűnvén zsidók lenni, ezek is 4—5 keresztény szavazatot jelentenek. Innen származik a differenczia. (Derültség.) Erről méltóztatnak meggyőződni, majd ha elolvassák a névsort, mert látni fogják, hogy mindegyikük könnyen eshetett volna abba a tévedésbe, hogy ezeket az időközben kikeresztelkedetteket az 1909-iki, vagy az 1906-iki állapot szerint még jóhiszeműleg zsidónak minősítette. Már most ugy áll a dolog a bizottsági tagok számarányára, hogy egy hajszálig sem hibáztam, ha figyelembe veszi t. képviselőtársam az időközben kikeresztelkedetteket. De most rátérek az adatok tekintetében — hogy röviden reasszummálhassam —, hogy a