Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-177
Ű7. országos ülés Wií junius U-en, szerdán. 353 város akkor, a mikor megvádolják a fővárost, épen a katholikus egyházi érdekeknek üldözésével. (Zaj.) Elnök (csenget) : Sajnálom, de a t. képviselő urat arra kell figyelmeztetnem, hogy a ház határozata értelmében tulaj donképen már 1 j i 2-kor kellett volna az interpelláeziókra áttérnünk. Az interpellácziók egyike el fog maradni, kettő azonban be van jelentve. Az interpelláló képviselő urak joga szempontjából kérem a képviselő urat, szíveskedjék a ház határozatára tekintettel lenni. Hock János: Sajnálom, hogy én tisztán ki nem fejthettem itt a kultusztárcza alkalmával elmondani szándékolt nézeteimet, (Halljuk ! Halljuk !) mert azt hiszem, hogy hozzájárultam volna ezáltal a vallási nyugalom paczifikálásához, mely czélom volt. (Halljuk! Halljuk!) Ha tehát a t. ház nekem kegyes lesz megengedni, hogy talán kissé még bővebben foglalkozzam a dologgal, (Halljuk! Halljuk!), nem fogom azért túlhaladni a rendes tárgyalás idejét. (Halljuk! Halljuk !) En, mikor itt a kölcsönös vallási türelem álláspontját hirdetem, méltóztassék meghinni, nemcsak a megbecsülésnek álláspontjára helyezkedem, hanem, mint katholikus pap is, azt hiszem, hogy az én katholikus egyházamnak tulaj donképen ezzel teszem a legnagyobb és leghasznosabb szolgálatot. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A biztos fejlődés útját nem áldozom fel egy bizonytalan harczért, s azokat a főváros által nyújtott előnyöket, a melyeket mindenkor megkapott itt a katholikus egyház, nem teszem bizonytalanná egy kitörő harcz kedvéért. Azért nem is engedem magamat beugratni, mert az én hitéletem tulaj donképen az én lelkemnek legbensőbb kincse, és ezt senki kezébe nem adom át, hogy az én meggyőződésemből, az én hitéletemből esetleg furkósbotot faragjon egy antiszemita mozgalom megindításához. Tessék elhinni, olyan ez a most újonnan megindult antiszemita mozgalom, mint a törvénytelen gyermek : mihelyt rámutat az eoiber a születésére, rögtön elpirul. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Én megengedem, hogy a parlamentben lehetnek, ismétlem, ellentétek képviselők között. De ezt a kölcsönös gyűlölködést végezzék maguk között a képviselő urak. És hogyha valaki egy személyt akar elpusztítani, hát töltse annak a poharába a mérget, ha ráviszi a lelkiismerete, de ne mérgezze meg a káposztásmegyeri vízvezetéket, hogy az egész főváros szenvedjen és pusztuljon bele. (Élénk helyeslés.) Vak lármával egyszer-kétszer sikerül felkavarni a szenvedélyeket, de ha majd a csalódást ott künn az a jóhiszemű és harczrakész nép észreveszi, majd az igazi veszedelem pillanatában nem lesz ott senki, a kit a harczsorokba állithatnánk. Ugyan ki hiszi a gondolkodó emberek között, hogy tulaj donképen ma Magyarországon a mi katholikus egyházunk ehryomott egyház. (Derültség.) Tessék összehasonlítani velünk az ős-latin KÉPÍH, NAPLÓ. 1910 1915. VIII. KÖTET. fajnak keresztény egyházát, micsoda siralmas állapotokat látunk akár Francziaországban, akár Portugáliában, akár Spanyolországban, akár Olaszországban, a pápák székhelyén is ; és hol van meg tulaj dónké jjen az egész oktatási szabadsága az anyaszentegyháznak ? Főpapjaink közjogi méltóságok, óriási vagyonokkal, alapítványokkal rendelkeznek, dúsgazdag káptalanaink és plébániáink javadalmakat élveznek, jótékonysági, kulturális alapitványaink milliókra rúgnak. Papnevelésünkbe bele nem avatkoznak még az állami szempontok felügyeletére sem, a mi kötelessége volna az államnak ; még abban a tekintetben sem avatkozik bele, hogy a nemzeti szempontokat hogyan érvényesitik, pedig méltóztassék elhinni, néha — és itt nem akarok egyes szemináriumról beszélni, általánosságban beszélek, egyetemesen — nem ártana, ha a nemzeti érdekek szempontjait ott erős állami felügyelet alatt tartanák, (ügy van!) A hit és erkölcsi oktatás a szeminárium belső ügye; nyelvi, szellemi nevelése, már értem a nemzeti tendencziát, fontos állami érdek, mert az itt nevelt papság tulaj donképen a nemzeti politika és művelődés struktúrájának egyik leghatalmasabb támoszlopa. Tanítsa minden egyház a saját dogmatikája és módszere alapján papját az Isten imádására és tiszteletére és felebarátainak szeretetére, de az állam is ügyeljen fel, hogy a mennyei haza mellett a szemináriumok és képezdék a növendékeiket megtanítsák a földi haza javára és tiszteletére is. (Ugy van!) Egyházi kiváltságok czimén nem engedjük, nem is engedhetjük, mint a középkorban, a mikor a templomok refugiumok voltak, nem engedhetjük, hogy szemináriumok fészkei és melegágyai legyenek a nemzetiségi izgatásoknak. (Ugy van!) Épen a kezemben van egy okmány, a mit tegnap kaptam ökörmezőről, a melyben az állami iskolaigazgató két tanúval ellátva nyilatkozatot küld be, (Halljuk! Halljuk!) és azt mondja, hogy Bogáti Dénes görög-katholikus kántor értesít engem, hogy a görög-katholikus pap a szószékről megtiltotta a katholikusoknak, hogy gyermekeiket bármely állami iskolába járassák ; a szószékről pedig a népnek a következő kijelentést tette : Gyermekeket ördög-iskolába küldeni nem szabad. (Nagy mozgás.) Miről e nyilatkozatot kiadom, hogy értesülésemet nyomban közölhessem. Horváth János stb. Én ez okmánynak nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget, mint a mennyit az aláírás, az állami igazgató aláírása föd, de kétségtelenül találunk főleg nemzetiségi vidéken a legmagasabb kulturosztály képzésében, tanítók és papok képzésében oly tényezőket, a melyek kiirtása a mi nemzeti érdekeink fontos követelménye. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Hogy mily kiváltságaink vannak, én erről tovább nem beszélek, mert hiszen, ha jól emlékszem, maga Szmrecsányi György t. képviselőtársam közbeszólt: ki vádol azzal, hogy az anyaszentegyházat üldözik ? ! Szmrecsányi György (közbeszól). 45
