Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-176

'1 június 13-án, kedden. 331 176. országos ülés 191 művelődési nyilvánulások intézésére, a testi nevelés ügyének intézésére is lehetne egy külön testnevelési ügyosztályt felállítani; talán volna olyan fontos dolog, mint egyéb más. A szervezés munkálataiban a most létező és hivatásukat kitűnően betöltő társadalmi testületek vezetői közül arra alkalmas egyének, komoly férfiak szívesen működnének közre. A testnevelési ügyosztály dolgában különben az országos testnevelésügyi kongresszus, a mely talán két esztendővel ezelőtt alakult meg épen Berzeviczy Albert elnöklete alatt, hosszas és fáradságos munka után kidolgozott egy törvényjavaslatot, melyet pár hónappal ez előtt épen az ő nagy befolyása és tekintélye által támogatva adott át a kultuszminister urnak, a ministerelnök urnak, a pénzügyminister urnak, a honvédelmi rninister urnak, szóval mindazoknak, a kikhez ez tartozik. És most már várva várjuk, hogy az országos testnevelésügyi tanács szervezéséről szóló e törvényjavaslata mielőbb a ház elé kerüljön. Annak tartalma, a melyet Magyarország legkiválóbb szakférfiai állítottak össze, mindenben olyan, hogy csak hálára kötelezheti a ministeriumok vezetőit, mert óriási nagy munkától kímélte meg őket, és az olyan illetékes férfiúnak vezetése alatt készült, mint épen Berzeviczy Albert, a kinek egyénisége is biztosíték arra, hogy semmi olyat nem követeinek, a mi nem a leghazafiasabb és leghelyesebb irányt szolgálná. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A testnevelés ügyének intézése más országokban is külön ügyosztályok által kezeltetik. Igaz, hogy a testnevelés ügye egyéb országokban a katona ministerek kezébe van letéve. Lehet, hogy ez nálunk nem egészen válna be, mert hiszen nekünk még önálló magyar hadseregünk nincsen, s bizony a honvédelmi rninister ur is alá van rendelve a bécsi hatalmi köröknek, s erre való tekintettel nem volna addig talán kívánatos, hogy kizárólag a honvédelmi rninister ur kezébe legyen letéve, míg Magyarország függetlenségét és önálló hadseregét el nem érjük. Azonban más országokban mindenütt az állam katonaministere tartja reszortjában a testnevelésnek fontos ügyét, igy Németországban is pl., a hol a világhírű Turnerbund és a kötelékébe tartozó milliónyi tornászok a védőképesség fejlesztését annyira fokozták, hogy ma már, mikor a porosz-franczia hadjáratról beszélnek, a német tornász-szövetségre hivatkoznak. Méltóztassék csak magának Bismarcknak kijelentéseit venni, a melyek szerint a franczia hadsereg fölött aratott győzelmet a Schulmeistereken kívül kizárólag a Turnerbundnak köszönhetik. Hiszen egy franczia szakmunka is jelent meg, a mely foglalkozik ezzel a kérdéssel és specziálisan azzal, hogy a 40 esztendő előtti háborúságban a német népet a német tornászok, szóval Németország testnevelési ügye segítette oda, míg viszont Francziaország nagyon el volt hanj^agolva, és azóta Francziaországban is a hadügyminister kezében összpontosul a franczia testnevelés ügye. Svájczban szintén az egész testnevelés katonai kézben van és állami költségvetéssel van biztosítva a testnevelési ügy összes költsége. Olaszországban a hadügyminister nemrég törvényjavaslatot nyújtott be, azóta talán már törvény lett, a mely kizárólag a testnevelési ügy fejlesztéséről szól. A jelenlegi honvédelmi rninister ur a testnevelés ügye iránt kitűnő érzékkel bir. Láttuk ezt, a mikor a lövésztanfolyamokat szervezte, valamint a testedzőtanfolyamok szervezése révén is, a mikor a belügyministerium beavatkozásával a hazai törvényhatóságokhoz pártoló körrendeletet intézett. A néptanítók katonai szolgálatának szabályozása által is fontos és nagyon eredményes munkát végezett; különösen ha kapcsolatba hozzák a néptanítók gyakorlati és elméleti kiképzését a nép testi nevelésével, akkor a magyar királyi honvédség valóságos kulturális ténykedést fog végezni. Mert hiszen 600—700 néptanítót képeznek ki épen a testnevelés czéljára. (Helyeslés.) Hiszen a múlt évben a delegáczióban Schönaich hadügyminister is igen szépen nyilatkozott e tárgyban, és nagyon megszívlelendő volna, hogy, ha már a közös kriegsminister is a testnevelés ügyét oly fontosnak tartja, hogy a delegáczióban pertraktáezió tárgyává teszi, akkor a magyar törvényhozásnak is figyelembe kellene vennie ezt, és minden áldozatot meg kellene hoznia, hogy abban semmiféle anyagi hiány ne legyen. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) A magyar országos testnevelési kongresszus, a melynek munkásságáról az elébb is beszéltem, ugy kontemplálja a dolgot, hogy a szervezendő testnevelési tanács az eddig létező társadalmi tényezőkből és különböző tantestületek, katonai és polgári hatóságok, nemkülönben a testnevelés kérdésével vonatkozásban álló és azokkal foglalkozó faktorok bevonásával a kormányhatóság felügyeletével és közegeinek bevonásával működnék, mint különálló testület, és annak a kormányhatóság szankoziójával oly ügykört kell biztosítani, a mely az iskolai és az iskolán kívül a nyilvános testnevelés ügyét felöleli, és testnevelési alap létesítése mellett gondoskodjék a felmerülő költségek fedezéséről. Az ilyen országos testnevelési alap létesítése egyáltalában nem utópia. Hiszen az ellenvetésekkel szemben fel lehet hozni idegen országok példáját. Sajnos, a mi más országban nagyon természetes, azt nálunk még mindig nem értik meg. (Ugy van!) Budapesten és az országban, hála Istennek, a testnevelés ügye elég szépen fejlődik és különösen az Angolországból ide importált, u. n. labdarúgás, football-játék, országszerte elterjedt ; látjuk, mindenütt a serdülő gyermekeket labdával és igen sok egylet, a mely sporttal foglalkozik, kizárólag ezt a játékot üzi, a mi talán nem egészen helyes, (ügy van !) mert az atlétikának és a sportnak egyéb ágait is kell művelni. De hát a középiskolai ifjúságot a rninister szinte kizárja attól, hogy ily egyesületek tagjai lehessenek. De nemcsak ezt teszi, de a helyett, hogy 42*