Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-176
176. országos ülés 1911 június 13-án, kedden. 323 A mik a vallás ellen vagy a nemzeti szuppremácziára vonatkozólag felhozatnak, ez ellen redukálódnak azon intézmények által, a melyeket a szabadon szervezett társadalom, mint a maga intézményeit, megteremt. Hiszen nem a kongregáoziók hozták létre azon kultur- és jótékonysági intézményeket, a melyeket nap-nap után látunk, a minők az University extension szabad iskola, munkás-gimnázium és más humánus intézmények, a melyeknek szolgálatait és érdemeit a magyar állam szempontjából talán elismerik azok is, a kik nem szorosan tartoznak e társadalmi szervezkedéshez, ellenben az igazság és a jog szempontjára helyezkednek, a mikor azt mondják, hogy az iskolát meg kell szabaditani minden külső befolyástól. E külső befolyás alatt értik a kongregácziókat is. A kongregáoziók vivják meg a maguk küzdelmét az életben, érett emberek között akkor, a mikor már megvan a szabad elhatározási képesség, és az egyenlő fegyver alapján vivja meg a másik szervezett társadalom is a maga csatáját, de igazságtalan és a jogegyenlőséggel nem egyezik meg az, bogy a kongregáoziók mintegy a kultuszministerium zsirója, a kultuszministerium garaneziája, vagy szubvencziója mellett folytassák működésüket. Ha igy van, akkor igazságtalan ez az állapot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nekünk a tanulóifjúságot a tanulás és tudás szabadságához kell hozzá juttatnunk, és távol keU tartanunk minden olyan beavatkozástól, a mely a tudást, mely a tudomány abszolút szabadságát korlátozza. (Helyeslés a baloldalon.) Nagy szakadékokat okoz a társadalmi, felekezeti és politikai ellentét és egyenlőtlenség a magyar nemzeti közéletben. A magasabban gondolkodó emberek ezen áramlatok között még egyebet is találnak. A magam részéről azon véleményen vagyok, hogy a kongregáczió és a szabadkőmivesség között van még egy olyan terrénum, a hol milliók és milliók dolgoznak, hol igyekeznek nemzeti kultúrát és gyarajoodást előidézni, és ez az a Plattform, a hol valamennyien elhelyezkedhetünk és valamennyiünk elhelyezkedése megtörténik a nemzeti szuppremáoziának kiépitése és biztositása érdekében. (Elénk, helyeslés a baloldalon és jobbfelől.) A világ nemcsak szabadkőmivesekből és kongregáczióból áll, van egy dolgozó magyar nemzet, a mely javait gyarapítani akarja, a mely kultúrájában előre akar haladni, a mely megteszi vallási kötelességeit háborítatlanul, de a mely követi a tudomány tanitásait is, dolgozik és ápolja a művészeteket is. (Helyeslés a baloldalon.) Ha már megvan a szakadék, nagyon rossz szolgálatot tesznek azok, a kik azt még inkább tágitják. Magasabban gondolkodó emberek e szakadékon túlteszik magukat. Ellenben a mikor arról van szó, hogy néptömegeket vigyünk az alkotmány sánczaiba, a kultúra fegyvereivel igyekeznünk kell arra, hogy ez a szakadék menedékes, lejtős, a kultúra eszközeinek hozzáférhető legyen, annyira, hogy a társadalmak e tömegeit és külön felekezeteit és osztályait egy nagy kultúrában összesitse. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Rossz szolgálatot tesznek tehát, a kik szándékosan keresnek egy bizonyos felekezeti szempontot abban, hogy itt egy uj magyar középosztályban résztvesz egy olyan réteg, a melynek nincsenek történelmi tradicziói, nagy hivatásai és érdemei a múltban. A magyar szempont az, hogy tisztelettel meghajolnak a múlt dicsősége előtt. A nemesség és a főnemesség megtette a maga kötelességét. Ezt a középosztályt azonban mesterséges injekcziókkal, az államnak olyan erős beavatkozásával, a mely az egyeseknek vagy más osztályoknak kárára lenne, felépíteni nem lehet. Meg kell igenis mindent tenni, hogy reintegrálódjék, de nem szabad megijedni, hogy uj rétegek is jönnek a középosztályba, azok, a kik itt születtek, a kik kultúrában itt haladnak, állampolgári kötelességeiknek hiven eleget tesznek. Ezek jelentkeznek és belépést kérnek abba a nagy szakadékba, hogy ők is kitöltsék azt a maguk kultúrájával, a mely nem más, mint nemzeti kultúra. Ezeket, t. ház, el kellett mondani, mert hiszen megretirálásnak lett volna mondható, különösen ezekről a sorokról, ha ebben a kérdésben nem nyilatkozom. Azonban épen az a körülmény, hogy szivesebben látom, ha a kultúrintézményekkel foglalkozunk, mint az előbb érintett nagy problémákkal, a melyeknek harcza ugy is megvan, a melyek amúgy is végigszántják az egész világot és a melyeknek hullámai, habár elkésve, de el fognak jutni hozzánk is. Ezek után áttérek azokra az intézményekre, a melyekről kevés szót hallottunk a költségvetési vita alatt, s a melyekről szégyen volna, ha a költségvetési vita folyamán egy szó sem hangzanék el, nevezetesen a könyvtár a művészet és a művelődés kérdéseire. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Es itt lesz egy pár tiszteletteljes propoziezióm, a melyeket teljes jóakarattal fogok az igen t. minister ur figyelmébe ajánlani. Három olyan erős kultúrintézménye van országunknak, a melynek hivatása az, hogy a kultúrát hozzáférhetővé tegye azok számára is, a kiknek szorosan vett élethivatásához az nem tartozik. Ez a Nemzeti Múzeum, az Akadémia és az Egyetemi Könyvtár. Mind a három intézmény a múlt század liberális és progressziv irányának szülötte. A Nemzeti Múzeum, a melyet gróf Széchenyi Ferencz azzal alapított, hogy a magyar kultúra fejlesztésében elfoglalja a maga vezető szerepét, ma nem felel meg hivatásának. Nem felel meg igen sajnálatos okokból : technikai nehézségek folytán, s a személyzet hiányánál fogva. Minden könyvtárnak az a hivatása, hogy a közönségnek hozzáférhető legyen. Az állami adminisztráczióban hozzá vagyunk szokva hivatalos órákhoz, s a Nemzeti Múzeum könyvtára mintha privilégiumot élvezne, 9-től l-ig van nyitva, ebből az időből is elesvén egy fél óra vagy egy óra u. n. rendes, normális szünet révén, a minek következ41'
