Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-175

175. országos ülés 1911 június lü~én, szombaton. •m hogy, eltekintve a városi vasúttól, a melynek kocsijai megfelelőek, menetrendje, sebessége megfelelő, s legalább ez idő szerint nem eshetik olyan kifogás alá, mint a közútié, mert eltekintve attól is, hogy az Irányi-utczai feljárónál megáll a kocsi különösen vasárnapon, a mi azt bizonytija, hogy kevés az áram és az utasoknak kell leszállaniok és feltolniuk a kocsikat, mondom, eltekintve ettől, nem esik olyan súlyos kifogás alá, a mely indokolttá tenné, hogy most interpelláczióm keretébe befoglaljam ; nem terjeszkedem Id arra sem, hogy a főváros politikája a jövő fejlődése, a város forgalma szempontjából helyes-e, czélszerű-e, hogy milyen volt az a transzakczió, a melyet a főváros csinált, "a mikor megvette a városi vasút részvényeinek többségét; mindez nem tartozik ide ; én előlegezem azoknak az uraknak azt a bizalmat szerény magam részéről is, hogy hiszem azt, hogy ők befolyást fognak gyakorolni arra a vasútra és az nemcsak megtartja a mostani tűrhető állapotokat, hanem fejleszteni, javítani is fogják, szóval: az ki fogja a forgalmat elégíteni; azonban mindenki tapasztalja, hogy a mi a közútinál tapasztalható, az kritikán aluli. (ügy van ! a baloldalon.) Nem egy nap, nem véletlen, nem egy vonalnak a rosszasága, hanem általános, olyan mizéria tapasztalható, • a melyet — csodálatos dolog — csak a vérmes, lobbanékony magyar nemzetnél érthetetlen türelem tűr, ugy, hogy más országban meg nem tűrnék ezt az állapotot, mert ez lehetetlenség, (ügy van! Ugy van! a baloldalon és a középen.) T. ház ! Nem vagyok szakember, nem vagyok mérnök, de részese vagyok a villamosokon utazó közönségnek, és mint ilyen szenvedő társa ennek a közönségnek, emelek itt szót, hogy visszhangja legyen a közönség nézetének, felháborodásának. Felszólalásomnak más czélja nincs, mint hogy ezek a bajok orvosoltassanak. (Helyeslés balról.) Feladatomban, mikor a ház elé lépek, tisztán arra szorítkozom, — ismétlem, hogv mit mondanak a főváros bizottságainak jelentései, mit mond a szabályrendelet, szerződés, engedélyokirat és tisztán ezek alapján adom elő interpellácziómat, orvoslást kérve a kereskedelemügyi minister úrtól. Mikor a közúti átalakult lóvasutról villamossá, — 1894-ben kezdődött a dolog — beadványt nyújtott be, a polgármesterhez czimezve, a vele közölt szerződési pontozatokra nézve és ebben a közúti vasút a következőket mondotta. Felolvasom, mert klasszikusan, tömören, az igazságnak megfelelőleg állította fel a nagy czélt, a melyet feladata lesz megoldani. (Olvassa): »Kivánatos, — mondja — hogy a forgalmi berendezések a székesfőváros fejlődésével lehetőleg lépést tartsanak, sőt sok tekintetben ép e berendezések képezik a további fejlődésnek alapját és kiindulási pontját, biztosítékul szolgálnak, hogy a fejlődés meg ne akasztassék és azt nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is előmozditsák«. Konstatálni kívánom, hogy azt, a mit akkor itt mondott, ma nem váltotta be; konstatálni kívánom, hogy Bárczy polgármester urnak a városi villamos megváltása tárgyában a tanácshoz intézett jelentésében megállapítja, hogy visszafejlődés történt, (ügy van! baífelől.) De folytatom a közútinak beadványát (Olvassa) : »Azok a forgalmi berendezések, melyelv egy negyed századdal ezelőtt a főváros fejlődésének hathatós emeltyűjét képezték, a technika akkori állásának megfeleltek és a melyekről állithatjuk, hogy egész Európában közelismerésre találtak, a külföld által tanulmányozva és utánozva lettek, a jelen időközben, a midőn a főváros terjedelem és lakosság tekintetében oly lényegesen gyarapodott, oly átalakítást kívánnak, a melyek nemcsak a jelenlegi viszonyoknak megfelelnek, hanem előreláthatólag a messzejövő igényeit is kielégíteni képesek lesznek.« Konstatálom, hogy ma már a forgalom tekintetében a csőd szélén áll ez a vállalat, (Ugy van! baífelől.) a forgalmi igényeket kielégíteni nem képes, a nagyhangon tett ígéreteket, kötelezettségeket, a melyek erkölcsileg is kötelezik őt, be nem váltotta, (ügy van! baífelől.) Folytatja a beadvány (olvassa) : »A forgalmi berendezések megállapítása kizárólag a közérdek szempontjának uralma alatt történik.« Ez az a mondat, a melyet különösen kiemelni kívánok, mert ha egy vállalat alakul, a melynek czélja a nyerészkedés, semmi közöm hozzá, alakuljon, nyerjen annyit a mennyit akar; de a hatóságoktól, az ellenőrző közegektől, azoktól, a kik szerződnek ezzel a vállalattal, megkövetelhetem én is és minden adófizető polgár, hogy igyekezzenek a körmére nézni és igyekezzenek megakadályozni azt, hogy jogosulatlan előnyökben részesüljön. (Élénk helyeslés baífelől és a középen.) Már pedig kérdem, mi az, nem a leghitványabb eljárás-e, hogy az utazó közönség százai, ezrei felszállnak arra a villamosra, lefizetik a viteldíj at, és ha nem állnak ott órákig és ha nem győzik bevárni, míg elindulnak a vonatok, kénytelenek leszállani és gyalog menni, és a mig a nyerészkedésre alakult vállalat gazdagodik a szegény nép filléreiből, a hatóságok tétlenül nézik ezt, nem büntetve meg őket erélyes rendszabályokkal, azért, hogy igy hiába szedik be a szegény emberek filléreit. Ha valakinek van forgalomra berendezett vállalata és engedélyt kapva erre, vállalkozik a szállításra, akkor kötelessége teljesíteni ezt a feladatot, mert azt nem tekinthetem vis majornak, az nem rajta kívül fekvő oknak a következménye, hanem tisztán a vállalatnak kapzsiságán múlik, (Ugy van ! ügy van ! baífelől és a Icözé-pen.) hogy a pályafentartás komisz, hogy komiszak a kocsik, a sinek, hogy rossz, nem egységes a vezetés és csak azt nézi, hogy növelje a tartalékalapjait, a melyek nem háramolnak majd át a fővárosra, hogy emeljen épületeket, hogy üzérkedjék a börzén, hogy verje fel a 200 koronás részvényeket 670 koronára és hogy gazdagodjék azért, mert a városban, a törvényhatóságban, az ügyosztályok38*