Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

163. országos ülés 1911 május 23-án, kedden. K ezt a kevés tudományt az életben akárhányszor igen jól felhasználtam, Pető Sándor: És nem ártott a magyarságának ! Giesswein Sándor: Annak sem ártott. Magyarország geográfiai fekvésénél fogva arra van hivatva, hogy mintegy közvetítő csatornája legyen a nyugati kultúrának, és ebből a szemjDontból is kivánatos, hogy érintkezni legyen képes azokkal a népekkel, a melyek minket körülvesznek és a mely népeknek egyes törzsei nálunk is laknak. A modern irányzattal le akarván számolni, t. ház, még egy dolgot akarok épen a nyelvtanitás terén a t. ház figyelmébe ajánlani, t. i, az esperanto nyelv kérdését. Sokak előtt ez kevéssé ismeretes, sokan kétkedéssel néznek az esjDeranto nyelv jövője elé és azt hiszik, hogy ennek a jövője sem lesz más, mint a boldogult volapük nyelvé. Én azonban iitalhatok arra, hogy Romániában az esperanto nyelvnek a tanítását már behozták a középiskolákban. Ennek az esperanto nyelvnek megvan az az előnye, hogy könnyűsége mellett igen sok mindenféle félreértést, nemzetközi viszálykodást és versengést megszüntetne. Ki tudja, talán mi is sokkal könnyebben boldogulnánk a vezényleti nyelvünkkel, a CommandoSpracheval, hogyha az esperanto nyelvet fogadnók el. (Derültség.) Teljesen helyeslem a minister urnak azt a törekvését, hogy az akrobatikus testgyakorlat helyébe a szellemet viditó játékokat, testügyességi gyakorlatokat kivan behozni. Kitűnő gondolat a középiskoláknál a műhelyek felállitása, a mi nemcsak abból a szempontból bir fontossággal, hogy az ilyen kézügyesség kivált a természettudományok oktatásánál igen nagy előnyt nyújt, mert a különféle kisérletek bizonyos ipari ügyességet is igényelnek, hanem ennek nagy pedagógiai jelentősége is van. Láttam Norvégiában, mikor a középiskolai tanulók elhagyván az iskolát, átmentek a műhelybe, letették a kabátot, kötényt kötöttek és az egyik faragott, a másik fúrt, a harmadik gyalult. Ennek az életben is hasznát veszik, de nagy fizikai hatása is van, t. i. a munka megbecsülése. (Élénk helyeslés.) A midőn ott a grófnak, a főispánnak, az orvosnak, a jegyzőnek és a földmivesnek a gyermeke együtt dolgozik, ez alapitja meg közöttük igazán az egyenlőség és a testvériség érzetét. Ezért üdvözlöm örömmel a minister ur tervét, és kívánom, hogy az minél előbb foganatosítva legyen. Még egyet akartam említeni a népiskolákra vonatkozólag. A népiskolák fejlesztése érdekében én mindenekelőtt szükségesnek találnám az iskolaszékek újjászervezését, ugy, hogy minél több neveléshez értő ember belevonassék. Es itt lehetnénk feministák is, mert a nő kiváltkép alkalmas és hivatott arra, hogy nevelésügyi dolgokhoz hozzászóljon, s ha az angolok és olaszok bebocsátják a nőket az iskolaszékbe, ezeket az országokat mi is utánozhatjuk. Eljutottam a fölépitmény tetejéhez, az egyetemhez. Régi óhajunk, a harmadik egyetem immár teljesülni fog. Ideje, mert Magyorország ezidőszerint utolsó helyen áll egész Európában. Pl. csak Romániának is 6 millió lakos mellett két egyeteme van, a testvér Horvátországnak 2 millió lakos mellett szintén van egy egyeteme, mig Magyarországnak 18 millió lakos mellett csak két egyeteme van. Az uj egyetemre tehát igen is szükségünk van, bár azt mondják, hogy elég az intelligencziából ; de igen is a tanuló intelligencziát szét kell hordani az országban és szellemi góczpontokat kell teremteni; ez a fődolog, ezért kell a harmadik egyetem. En a magam részéről a minister urnak ama felfogásához járulok, hogy ez idő szerint felekezeti egyetemet nem óhajt. Én magam sem óhajtok ez idő szerint; azonban apodikticze azt kimondani, hogy feltétlenül felekezeti egyetem ne lehessen, ehhez nem tudnék hozzájárulni. Hiszen, ki tudja, t. képviselőház, ha manapság az egyetemi tanári képesítéseket a közjogi felfogás szerint bírálják el, nem jön-e egy idő, a mikor a demokratikusan gondolkozó elemeket fogják onnan kiküszöbölni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Azért a tanszabadság elve érdekében, bár ez idő szerint ilyen egyetem felállítását szükségesnek nem tartjuk, de biztosítva akarom látni azt a szabadságot, hogy felekezeti egyetem felállítható legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Nem tartom szükségesnek, hogy az uj egyetem teológiai fakultással legyen felszerelve, de szükségesnek találom azt, hogy a budapesti teológiai fakultás necsak megmaradjon, hanem tovább is fejlődjék. Én abban nem találok valami haladást a teológiai tudomány számára, hogy nálunk 10—12 tanár működik és van 80—90 hallgató, s ha az ország egy másik vidékén állítanának fel egy teológiai fakultást, 8—10 tanárral és 50—60—80 hallgatóval. A mi teológiai fakultásunk ugy volna a fejlődés irányába hozható, ha itten 20 tanár mellett 2—300 hallgató volna és a mi teológiai fakultásunk tényleg megkívánja ezt a fejlesztést, mert a teológiában is manapság igen sok melléktudomány van. Szükségesnek találnék pl. egy katedrát az összehasonlító vallástudomány számára, egyet az egyiptológia, egyet az asszirológia és egyet a szocziológia számára. Mindezek olyan dolgok, a miket a felnövekedő papoknak tudniok kell. Sőt, hogy igazi fakultás legyen, szükségesnek találnék még parallel tanszékeket is. Most a mi teológiai fakultásunkon a tanárnak el kell végeznie az egész anyagot, a részletekbe nem bocsatkozhatik. Szükséges volna tehát, hogy az egyik tanár mellett, a ki szummarie elvégzi az anyagot, legyen egy másik tanár, a ki egyikmásik részletet, traktatust ad elő ; igy biztosithatnók azt, hogy a teológiai fakultás megfeleljen a modern kor követelményeinek. Kívánatos volna ennélfogva az itteni papnevelő kifejlesztése. (Helyeslés balfélól.) Most még*egy témára akarok rátérni, a mely