Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-174
268 llí. országos ülés 1911 június 9-én, pénteken. És nem kicsiny jelentőségű kérdés ez a talpfakérdés, és pedig nemcsak az államvasutak szempontjából, mert hiszen az ország nagy részei, az erdei vidékek mind talpfák készitéséből élnek, (ügy van ! Ugy van ! jobbról.) s néhány esztendő óta teljesen szünetel az államvasutak részére a talpfaárlejtés, mert az előbbi időben nem kellő körültekintéssel beszerzett óriási mennyiségek abba a helyzetbe kényszeritették az államvasutakat, hogy tölgy talpfák kivételével, — a másodrendűekre volt az idén egy kismértékű árlejtés, talán 300.000 darabra — már több mint két év óta nem volt árlejtés, és az államvasutak még több mint két esztendeig nem fognak talpfát beszerezni. (Mozgás jobbról.) Az államvasutak sohasem tudták, mennyi a készletük, — ismétlem, sohasem tudták, mennyi a készletük — pedig a talpfa az az anyag, a melynek a készletmennyisége minden órában az utolsó darabig megállapítható, és sohasem abban a mértékben szereztek be talpfát, mint a mennyire szükségük volt. (Mozgás.) Összeállítottam egy kimutatást, — erről beszélek előbb, azután fogok a szerződésekről beszélni — hogy az államvasutaknak mennyi talpfakészletük van, mennyi lesz az év végén, 1911-ben, és mit kell 1912-re beszerezni. (Halljuk !) Ez évi júniusban az államvasutak készlete elsőrendű talpfában 3,357.000 darab volt, másodrendűben 1,763.000 darab ; összes készlete most, a még az év folyamán beszállítandó mennyiségeken kivül, 5,131.000 darab. Szerződésileg biztosítva van abból az időből, a melyről t. képviselőtársam beszél, 1.855.000 darab ; vissznyerernény 94.000 darab. 1911 június hóban, tehát most, az államvasutak készlete 7,081.000 darab talpfa. (Mozgás. Felkiáltások a jobboldalon: Hány évre elég ez ? Közbeszólás a baloldalról.) Rögtön kérem, nem lehet mindent egyszerre. Az összes szükséglet, mindennemű czélokra, a beruházásokat is beszámítva, rendes talpfacserélést is véve, 3,098.000; marad 1911 végén 3,982.000 darab talpfája. Szterényi József: Mennyi a rendes szükséglet ? Heltai Ferencz : Talpfacserélési és beruházási czélokra 3.098.000. Szterényi József: Es a hadikészlet? Heltai Ferencz: Hadikészlet 1 Az nem hadikészlet, hanem szabványkészlet, az 80% — hivatalos adatok alapján beszélek —, a szabványkészlet 80%-a a cserélési készletnek, ez tehát két millió. Szterényi József: 2,300.000, kerekszámban. Heltai Ferencz : Tehát ennek levonásával is lesz az év végén majdnem két milliónyi készlet. Az államvasutak csak az 1912-iki leszállítás után fognak talpfát beszerezhetni, mert 1912 végén is marad elsőrendű készlete 1,900.000 drb ; hiány 1912-ben másodrendű talpfában két millióból 1,103.000. Ezekben vázoltam az államvasutak igazgatásának eljárását, a mely, mondom, sohasem tudta, mennyit kell beszerezni, mindig többet szerezvén be, ezzel mesterségesen felcsigázta az árakat, ezért hirdetett három év helyett 5—6 esztendei szállításra versenytárgyalást, és e versenytárgyalások befejezte után elfogadta az Eislerféle ajánlatot. Eisler első ízben 1905-ben nyújtott be tízévi szerződés iránt ajánlatot. Ezt a m. kir. államvasutak igazgatósága 1906 márczius 26-ikán elutasítani javasolta, bár az árai sokkal alacsonyabbak voltak, mint a később elfogadott ajánlat árai. (Élénk mozgás jobbról és a szélsőbaloldalon.) Az 1907-ben megtartott Írásbeli versenytárgyaláson Eisler újra szerencsét próbált ajánlatával. A m. kir. államvasutak igazgatósága a pénzügyminister képviselőjének, illetve a pénzügyi igazgatónak is ellenzése daczára ezt az ajánlatot elfogadásra ajánlotta, és a kereskedelemügyi minister ur, meghallgatván összes közegeit, a kebelbéli legnagyobb nyilvánossággal tárgyalva ezt a szerződést, 1907 szeptember 1-én az Eisler-féle ajánlatot elutasította. Konstatálni kivánom, hogy ezzel, miután a kereskedelemügyi minister ur az összes többi ajánlatok elfogadása vagy elutasítása iránt nyilatkozott, és az Eisler-féle szerződést is elutasította, a versenytárgyalás eredménye be volt fejezve. Jegyezzük meg a dátumot: 1907. szeptember 1-én. A m. kir. államvasutak igazgatósága, mint a t. képviselő ur felolvasta, ujabb előterjesztéssel élt, és az ezen előterjesztésben felhozott indokokra való tekintettel, és én felelősségem tudatában ki merem jelenteni, bár most hallottam először a képviselő ur felolvasásában, hogy teljes meggyőződésem szerint az államvasutak előterjesztésében foglaltak az objektív igazsággal ellenkeztek (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) és olyannak mertek kifejezést adni, hogy biztosan következtethetni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan ! Halljuk !) — ezt meri irni egy hatóság, biztosan következtethetni, hogy tíz esztendő alatt az árak nemcsak mérséklődni nem fognak, hanem konzekventer emelkedni fognak; ezt irja az államvasutak igazgatósága jelentésében, hat héttel később a kereskedelemügyi minister helyt adott az Eislerféle ajánlatnak és utasította az államvasutakat, hogy kösse meg vele tíz esztendőre a szerződést. (Mozgás jobbfelől.) Bátor leszek az Eisler-féle szerződés árait bemutatni. (Mozgás és zaj. Halljuk ! Halljuk !) Az Eisler-féle árak emelkednek — nagyság szerint sorolom elő a méreteket — a 270-eseké 3 korona 90 fillérről 5 korona 40 fillérre, az áremelkedés tehát 54 százalék ; a 255-ösöké emelkedik 3 korona 60-ról 5 korona 10 fillérre, az emelkedés tehát 55 és 1 [ í 0 /o; a 220-asoké 2 korona 40-ről 4 korona 40-re, az emelkedés tehát 83 százalék, és a 220-asoké 2 korona 50-ről 4 korona 50-re, az emelkedés tehát 80 százalék. Erre mondtam én a pénzügyi bizottságban, mondtam beszédemben és mondom és állítom most is, hogy semmiféle igazgatásnak, mely közpénzeket kezel, nincsen joga tíz esztendős szer-
