Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-174

206 m. országos ülés 1911 Heltai Ferencz: Nem, tűzifa, puhafa, cserfa. (Felkiáltások a baloldalon: Az különbség!) Mindenféle fa. (Zaj. Elnök csenget.) Szóval tűzifa. Ehhez — mindjárt megmondom azután a konklúziót — szállítás és kezelési költség fejében az államvasutaknak saját jelentése szerint ürméterenként hozzájön 3 korona 50 fillér, agy hogy az államvasutak saját alkalmazottainak 8 korona 50 fillérért, illetve 9 korona 10 fillérért adhatják el a tűzifát minden nyereség nélkül. Rakovszky István : Sok ! Heltai Ferencz: Erre vonatkozólag azt jegyzi meg, a mire különben utalt t. képviselőtársam — az államvasutak igazgatósága, hogy senki sem veszi a m. kir. államvasutak igazgatósága által az alkalmazottaknak felajánlott tűzifát, mert a piaczi ár sokkal olcsóbb, mint a m. kir. államvasutaknak az árai. (Mozgás.) A m. kir. államvasutak tűzifa-készletébe jelenleg beruházva fekszik több mint négy millió korona. Ez az összeg nemhogy nem kamatozik, hanem mindenki tudja, hogy a tűzifa több esztendei állás után nem javul, sőt romlik, esetleg értékében egészen tönkre megy. Most engedje meg a t. ház, hogy áttérjek a jelentőségre nézve második kérdésre, — mert legfontosabb kérdés, vélekedésem szerint, a szén — áttérjek a talpfa-ügyre. Itt a helyzet a következő. (Halljuk! Halljuk !) A pénzügyi bizottságban vizsgálat tárgyává tettem, hogy miként alakultak a m. kir. államvasutaknál az aljazatokra fordított kiadások. Ezt a kérdést tettem vizsgálat tárgyává, mert az államvasutak évi jelentésében a talpfa ezen a czimen, ez alatt a kitétel alatt fordul elő : aljazat. Magábafoglalja ez a vasaljazatot, a melyből alig van a m. kir. államvasutaknál lefektetve, magábanfoglal egyes jelentéktelen kiadásokat, de a zömét ezen kiadásoknak, talán 99%-át a talpfa képezi. Itt a következőket találjuk. Az aljazatokra forditott kiadások általában kitettek 1900-ban 3,400.000 K-t, 1901-ben 3,897.000 K-t, 1902-ben 3,813.000 K-t, 1903-ban 4,226.000 K-t, 1904-ben 4,916.000 K-t, 1905-ben 5,407.000 K-t. És ezzel elérkeztem azon számhoz, a mely igen t. képviselőtársam fejtegetéseinek kiindulási pontját képezte. 1905-ben volt tehát 5,407.000 K, 1906-ban 6,100.000 K, 1907-ben 7,378.000 K, 1908-ban 9,704.000 K, 1909-ben 9,275.000 K, 1910-ben 9,409.000 K és elő van irányozva az 1911. évi költségvetésben 10,841.000 K. De azt mondhatnák, hogy ezek az abszolút számok összefüggésben vannak a hálózat kiterjesztésével, a fentartott vágányok nagyságával stb. ; vizsgáljuk meg tehát, hogy ugyanazon egységtétel szerint, vagyis pályakilométerenként mit tettek ki ezek a kiadások ? A. pályakilométerenkénti kiadás 1900-ban 243 K, 1903-ban 285 K, 1905-ben 355 K. Azután ettől kezdve az emelkedés a következő : 1906-ban 394 K, 1907-ben 461 K, 1908-ban 597 K, 1909-ben 547 K s 1910-ben beáll a visszaesés : 529 K. Vagyis június 9-én, pénteken. a pályakilométerenkénti kiadás volt 1900-ban 243 K és 1907-ben 597 K, tehát az emelkedés 145 százalék. Szterényi József: A kicserélési hányad! Heltai Ferencz: Arról is beszélek majd, t. képviselőtársain, de egyszerre mindenről beszélni nem lehet. (Derültség jobbfelöl.) Hogy rögtön a kicserélési hányadra térjek át, a magyar kir. államvasutaknak helytelen, megbocsáthatatlan gazdálkodása sehol sem nyilvánult oly mértékben, mint az aljazatok kérdésénél. Itt vannak a részletes adatok : mondhatom, i em volt könnyű összeállítani, mert az államvasutak üzleti jelentésében ezek nem foglaltatnak, hanem a függelékben, tehát tiz esztendőre visszamenően ezer meg ezer rovatnak tételét összeadni és egy táblába foglalni nem volt könnyű feladat, de tudva, hogy t. kéjjviselőtársam ezt a kérdést fogja hozzám intézni, megcsináltam. (Derültség jobbfelöl. Halljuk !) A magyar királyi államvasutak összes vonalain, saját vonalain és a helyi érdekű vasutak vonalain együtt fekszik 1909 végén 25,655.000 darab talpfa. Az évi kicseréléshez felhasználtatott 2,617.000 darab, vagyis a kicserélési százalék 10' 1, egy hallatlan és megbocsáthatatlan százalék. Mindjárt rátérek arra, hogy miért. A magyar királyi államvasutak — bár a haladás ebben a tekintetben is konstatálható — elkövetik azt a megbocsáthatatlan kezelési hibát, hogy tölgytalpfát telítetlenül fektetnek, csak büfcktalpfát telítve. De a talpfák nagyobb része tölgyfa és ezeket telítetlenül fektetik. A tölgytalpfáknak telítetlen állapotban való élettartama 8 és fél esztendő; a bükktalpfáknak telitett állapotban való élettartama, a mint t. képviselőtársaim a kereskedelmi költségvetés indokolásából meggyőződhetnek, legalább is 17—18 év, de a külföldön egyes vasutaknál 30 esztendő is volt. (Halljuk! Halljuk !) A porosz államvasutaknál évtizedek óta nem fektetnek egyetlen darab talpfát sem telítetlen állapotban; ha fektetnek, kísérleti czélokra fektetik csak, s ennek következtében a porosz vasutaknál a talpfacserélési százalék 6 százalék, mig a magyar királyi államvasutaknál 10*1, sőt talán 10"2 százalék. Méltóztassanak e két puszta számnak egymás mellé állításából következtetni, hogy mennyivel többe kerül Magyarországon a magyar királyi államvasutaknál a pályafentartás, mint Poroszországban, a hol a talpfa maga is drágább és a vele járó egyéb költségek is drágábbak. Tudom, hogy a magyar királyi kereskedelemügyi ministerium költségvetésében esztendőről-esztendőre javulás tapasztalható a talpfatelepek létesítésénél, de ez a javulás abszolúte nem elegendő, mert a mikor nekünk 50 százalékkal több talpfát kell lefektetnünk, mint a minőt le kell fektetniök a porosz vasutaknak, illetőleg akármelyik más nagy német vasútnak, addig ez esztendőnkint miihókba kerül a magyar királyi államvasutaknak, a mely milliókból senkinek haszna nincsen, még, a mint ki fogom