Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-174

5264 I7í. országos ülés Í9ÍÍ az erdei termények, melyek alá tartozik a talpfa és a tűzifa, melyekről később részletesen fogok beszélni — beszerzési értéke volt 1900-ban 5,700.000 korona, 1905-ben 10,416.000 korona, 1906-ban 11,610.000 korona, 1907-ben 22,000.000 millió korona, 1908-ban 31,000.000 korona, 1909-ben 23 millió korona. Szterényi József: Mennyisége ? Heltai Ferencz: Majd "erről is beszélek. Az ásvány szén összes beszerzése volt 1900-ban 11'5 millió korona kereken, 1905-ben 12,900.000 korona, 1906-ban 15 millió korona, 1907-ben 28'5 millió korona, 1908-ban 27 millió korona és 1909-ben 31 millió korona. A ruházati czikkek, e nagyon is kis tétel, összbeszerzése volt 1900-ban 397.000 korona, 1905-ben 1,325.000 korona, és hogv ne untassam a t. házat, 1909-ben a 10 év előtti 397.000 koronához képest 2,187.000 korona. Az olaj- és zsiradékneműek beszerzése, melyek az üzemi és fentartási kiadások között szintén igen nagy szerepet játszanak, 1900-ban volt 2,600.000 korona, 1905-ben 2,200.000 korona és 1909-ben 5'5 millió korona. Sándor Pál: Hallatlan ! Heltai Ferencz: Ezt a négy czikket... Szterényi József: A minőséget és a mennyiséget tessék nézni! Heltai Ferencz : Majd beszélek arról is ! Szterényi József: Én csak a »hallatlan« szóra reflektáltam ! Heltai Ferencz : Bocsánatot kérek, én nem hallottam a hallatlant. (Derültség.) E négy csoportba tartozó áru- és anyagbeszerzés összértéke volt 1900-ban 20 millió K, 1909-ben 63 millió K, az emelkedés tehát kerek 200 százalék. Természetes, hogy ily körülmények között megfelelően emelkedett az államvasutak anyagkészleteinek, tehát a forgótőke terhére beszerzett anyagoknak és áruknak az év végén való — mert ezt csak az év végén lehet kimutatni —'értéke és ez nem közömbös, mert a forgótőkének kamata, a mely a mi sajnálatos elszámolási módunk mellett, az államvasutak kiadásai között nem jut kifejezésre, egyenes összefüggésben áll a forgótőkének összegével. (Halljuk! Halljuk!) Az államvasutak anyag- és árukészlete, a mely forgótőkének vezettetik, 1900-ban volt 28 millió, 1905-ben 31 millió, 1906-ban 35 millió, — mindig kerekszámokban beszélve — 1907-ben 49 millió, 1908-ban 69 millió, 1909-ben 77 millió. Itt legyen szabad megemlítenem, hogy nem veszem számba a forgótőkének azt a részét, mely uj vonalak, beruházások terhére szereztetik be; ezeket az összegből levonom. Most, hogy tiszta képünk legyen arról, mit jelentenek ezen abszolút számok, mert hiszen ezek kapcsolatosak a hálózat növekedésével, kiszámítottam, hogy mennyi volt az anyagkészlet értéke pályakilométerenként, és azt találom, hogy 1900-ban volt 2070 K, 1909-ben 4117 K, tehát < június Ö-én, pénteken. egy pályakilométer anyagkészlete növekedett e 10 esztendős cziklus alatt 98%-kal. Hogy miből áll elő az anyagkészletnél ez az értékemelkedés, arra nézve is engedje meg a t. ház, hogy néhány adatot ajánljak szives figyelmébe. (Halljuk!) Az anyagkészlet-érték legnagyobb része felépítményi anyag, tehát sin, talpfa, ágyazási anyag és hasonló. Ezen anyagkészlet volt 1900-ban kerekszámban 11 millió korona, 1905-ben 14 millió'K, 1907-ben 21 millió K, 1908-ban 37 millió K és 1909-ben 41,244.000 K. Vagyis a felépítményi anyag • értéke, a készlet értéke emelkedett 1900-tól 1909-ig 259%-kal. A másik a tüzelési anyag értéke. Ez a második legnagyobb tényező magában foglalja a szenet,' a mozdonyok tüzelésére szolgáló fát és más hasonló czikkeket. Ezen összeg 1900-ban volt 644.000 K, 1905-ban — ezt konstatálom t. képviselőtársammal egyetértőleg — leszállott aggasztó mértékben 392.000 K-ra, 1906-ban emelkodett 850.000 K-ra, 1907-ben 3,873.000 K-ra, 1908-ban 5,300.000 K-ra, 1909-ben 7,673.000 K-ra, vagyis felemelkedett 1090 %-kal. Szterényi József: Szénkészlet! Heltai Ferencz : Igaza van t. képviselőtársamnak, hogy ez részben összefüggésben áll azzal, hogy mind az előbbi, mind a mostani kormány az államvasutak szénkészletének aggasztó megfogyására való tekintettel a szénkészletét, a mely szabványszerűleg ezelőtt négy hétre szólott, felemelte hat, illetőleg tizenkét hétre. Ezek a számok azt a meggyőződést érlelték meg bennem, hogy a hol ilyen változások fordulnak elő, az a szolgálati ág, a mely ezeknek kezelésével és beszerzésével foglalkozik, — a magyar államvasutak szolgálati ágát értem természetesen, mást nem érthetek — nem lehet a legjobb rendben. És tényleg kénytelen vagyok itt a t. házban, valamint a pénzügyi bizottságban is tettem, azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy az a szolgálati ág, a mely legelsősorban igényelné a kereskedelmi szellemben való vezetést, legelsősorban igényelné azt, hogy tájékozva legyen a mindenkori készletek állapotáról is, — erre, t. képviselőtársam beszédére reflektálva, még rá fogok térni — ez a szolgálati ág, sem a mi a személyzet nagyságát, sem a mi a személyzet beosztását, minősítettségét illeti, nem felel meg a követelményeknek. Ezt az egész szolgálati ágat ma 27 tisztviselő látja el, a kiknek fizetését, ha nagyon magasan 100.000 koronával számítom, ugy arra az eredményre jutok, hogy az államvasutak azt hiszik, hogy 100.000 koronát kitevő személyzeti illetményekkel el lehet látni 100 miUió korona beszerzést, vagyis egy pro mille képezi az államvasuti személyzet beszerzéseinek, az államnak ezen szolgálati ág személyzetére fordított kiadását. Minden kereskedő meg tudja mondani, hogy egy pro mille üzleti költséggel személyzetet el lehet-e látni. (ügy van ! ügy van!) De egyébként is minden jól adminisztrált vasútnál már meghaladott állapotot képez az anyag-