Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-174
254 174. országos ülés 1911 ministerium képviselője is hozzájárult. (Halljuk/) Eisler ajánlata a további évekre nézve ezen ajánlatokkal természetesen már nem hasonlítható össze, mindazonáltal — a mint a jelzett táblázatból látható, a Sehwarcz és Diósi-féle ajánlat kivételével — Eissler-ezégnek a további ajánlatok áremelkedéseivel szemben általában elég mérsékeltnek mondható, különösen ha figyelembe veszszük, hogy Eisler-czég a szállítás utolsó négy évében az árakat egyáltalában nem emeli, a mi csak az ajánlat előnyösségét fokozza. Eisler-czég ajánlatának mellőzése már csak a többi hosszúlejáratú ajánlatok elfogadása miatt sem volna indokolt; de nem volna indokolt főkép a mai viszonyok között, a mikor tapasztaljuk, hogy a talpfák ára — ugy a tölgy-, mint a biikk-talpfáké egyaránt — rohamosan emelkedik, a mikor látjuk, hogy a legutóbbi két pályázaton mindkét fajta talpfánál mintegy 30—30% (a két pályázatnál tehát mintegy 60%) volt az áremelkedés, a mikor tudjuk, hogy ez az emelkedés még hosszú időn át tovább fog haladni, a mikor a tölgyesek állagának folytonos csökkenése következtében mindinkább rá leszünk utalva a bükktalpfáknak fokozatosan nagyobbodó mértékben való igénybevételére, a mikor a rendes pályázatokon, — mint a jelenben is, — nem vagyunk képesek a teljes szükségletet fedezni s végül nem indokolt azért sem, mivel minden törekvésünknek már szükségkép is oda kell irányulnia, hogy a talpfáknak nagyobb mennyiségben lehető hosszabb időre való biztosítása által a vállalkozók tulköveteléseitől magánkat emanczipálhassuk, illetve kisebb mennyiségek kürása által az árakra legalább némileg mérséklő befolyást gyakorolhassunk. Mindezeknél fogva kéri az államvasút, hogyha pénzügyminister képviselője véleményének mellőzésével az összülés javaslata fogadtassák el. Ezt az ajánlatot az összes egyéb ajánlatok elfogadása mellett a kereskedelemügyi minister akkor visszautasította. Visszautasította ugyanazzal az indokolással, a melyet a pénzügyminister képviselője hangoztatott az összülésen, hogy ugyanis tiz évre előre nem czélszerü a lekötés. Ekkor az államvasutak igazgatósága ujabb előterjesztéssel élt, a melyben ezt mondja : »Mielőtt Nagyméltóságod magas rendeletének végrehajtásával a nevezett czégnek meggyőződésünk és az alábbiakban kifejtettek szerint intézetünkre nézve nagyon előnyös ajánlatát elutasítanék, engedje meg kegyesen excellencziád, hogy a szóban levő ajánlatot újból magas figyelmébe ajánlva, annak elfogadását anyagi érdekünkben újból javaslatba hozzuk.« És most összehasonütja az államvasút az árakat, a melyekkel az egyes ajánlatokkal reláczióban van, a mivel nem akarom untatni a t. házat, csak egészen röviden adom az okfejtését az ujabb kérésnek. »Ha ezeken felül tekintetbe veszszük, hogy az Eisler czég ajánlata lényegesen előnyösebb. június 9-én, pénteken. mint az előbb felsorolt és elfogadott ajánlatok bármelyike, nem hagyható figyelmen kívül az a fontos körülmény sem, hogy az Eisler czég ajánlatának mellőzése esetén jövő évben az 1909. évi szükséglet fedezésére a már biztosított mennyiségek levonása után mintegy 2 millió darab, az 1910. évi szükséglet fedezésére pedig mintegy 2,600.000 darab talpfát kellene nyilvános pályázat utján beszereznünk. Ily jelentékeny mennyiség fedezhetése czéljából előreláthatólag kénytelenek lennénk minden árt és feltételt elfogadni, míg az esetben, ha Eisler-czéggel az általa ajánlott talpfák szállítására az ügyletet megköthetnők, évenkint 400.000 darabbal kevesebbet kellene pályázatra bocsátanunk, a mi reánk nézve nagyon előnyös volna, mert ha jelentékeny, összes szükségletünknek mintegy hatodrészét képező már biztosított talpfamennyiségre támaszkodhatnánk, akkor egyrészt, mert jóval kisebb mennyiségek kiírása válnék szükségessé, másrészt mert a történet biztosítás alapján az ár alakulására mérséklő befolyást gyakorolhatnánk, s előnyösebb ajánlatokat várhatunk. Arra, hogy a faárak a jövőben kedvezőbben alakuljanak, egyáltalában nincs kilátás. Az erdők nagymérvű kihasználása folytán az utolsó években beállt és következetesen felmenő irányban haladó nagy áremelkedés a hosszabb pangás után immár megindult és a faárakra általában, de közvetve a talpfaárakra is kiható ipari és közgazdasági fellendülés folytán aligha fog csökkenni és így nem remélhető, hogy a legközelebbi tiz év alatt a talpfaárakat illetőleg reánk nézve oly kedvező konjunktúrák állhassanak be, (Derültség jobbfelől) melyek ki nem használhatása a szóban forgó szerződés előnyével szemben aggályt kelthetne.* (Mozgás jobbfelől.) A t. barátaim mosolyoghatnak e felett, de ha méltóztatnak kaczagni az államvasutak jóslási tehetsége fölött, bekövetkezhet, hogy a t. barátaim jóslási tehetsége felett később esetleg mi. fogunk kaczagni. (Felkiáltások jobbfelől: De olcsóbban ! Zaj.) Méltóztassanak meghallgatni, tessék elhinni, hogy tárgyilagosan, minden színezés nélkül beszélek. Mi történt a rákövetkező évben ? Ezt 1907ben terjesztette fel az államvasút és a ministerium az államvasutak ezen okfejtése alapján a tiz évi szerződést utóbb elfogadta. Nehogy félreértés legyen, kijelentem t. ház, hogy én nem azért olvastam fel az államvasutaknak ezen jelentéseit, mintha a reánk háruló felelősségnek csak egy atomját is magunkról elhárítani akarnám, és azt az utóbbi időben a házban nagyon helytelenül behozott gyakorlatot, hogy tisztviselőket hurczolnak ide, tisztviselőket támadnak meg, (Igaz! Ugy van! balfelöl) a helyett, hogy a ministert vonnak felelősségre, ezzel helyeselném vagy akczeptálnám. Nem, t. ház, ezt a mi felelősségünk ülusztrálása szempontjából hoztam csak fel. Akár kedvező, akár kedvezőtlen az a szerződés, teljes mértékben minket és egyedül minket terhel a felelősség, mert hiszen a mi felhatalmazásunk alapján fogadtatott el a szerződés, illetve eszközöltettek a szállitások.