Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-174

250 17í. országos ülés 1911 június 9-én, pénteken. átlag 90%-kal emelkedett, akkor megállapíthatta volna egyúttal azokat a nagy összegeket, a melyek az 1905. és 1908., illetőleg 1909. évi differencziát előidézik. A különbözet tehát tesz 1905* és 1908 közt 907.000 darabot, 1905 és 1909 közt 950.000 darabot. Már most csak az 1905. és 1909-iki átlagos áremelkedését véve a talpfáknak, kereken 53%-os áremelkedéssel állunk szemben. Ha most csak az 1905-ben lefektetett mennyiségeket veszszük az áremelkedéssel, akkor az áremelkedés 3,300.000 K. Ha az 1908. évi többlefektetést veszszük, akkor esik 1908-ra 3,900.000 K és 1909-re kereken 4,080.000 K plusz, a miből méltóztatnak látni, hogy a számoknak —• az 1908. évi 19,700.000 K-át kivéve — egyéb részeit teljesen elimináltam, illetve megindokoltam. Előrebocsátom magyarázatul még azt is, hogy 1907., illetőleg 1908. előtti beszerzés a koaliczió alatt nem történt. 1907-ben és 1908-ban Írattak ki pályázatok a koaliczió alatt, tehát azok a beszállítások, a melyek 1906., 1907. és 1908. terhére esnek, nem írhatók a koaliczió számlájára, hanem hogy azok szabályszerűen, az előző kormányok alatt évről-évre kiirt versenytárgyalások eredményei. Tényleg igen feltűnő az a 19,800.000 K, a mely az 1908. évben utalványoztatott. Az előadó ur nagyon helyesen disztingvál tényleg igénybe vett mennyiségek és utalványok között, mert ha a tényleg igénybe vett mennyiségeket veszszük, akkor egészen más számok jönnek ki, mint a melyeket az előadó ur bemutatott. A ténvállás számokat voltam bátor az imént emliteni, a midőn a 3,900.000 koronáról szólottam — hogyha ezeket az összegeket is számításba vessszük, akkor még mindig marad 6,200.000 korona hiány, a mi a talpfákra vonatkozólag onnan áll elő, a mint az előadó ur ezt beszédében hangsúlyozta is, hogy az államvasutaknak erre közvetetlenül már befolyásuk nem volt, mert szerződéseken alapszik. Nem mondotta azonban meg a t. előadó ur azt, hogy oly szerződéseken, a melyek egyrészt nem minket terhelnek, de ha minket terhelnének is, ugyanolyan módon vállalnék értök a felelősséget, mert korrektek, a mint a hogyan vállaljuk az akkoriakért is. A régi államvasuti szén, talpfa és egyéb szerződésekben ugyanis volt egy klauzula, a mely szerint egy 25%-os tngás, felfelé és lefelé, van megengedve, a minek következménye az volt, hogy mivel időközben, vagyis 1908. év végén a talpfaárak, egy fakrizis folytán esvén, — és ifct tévedésben volt a t. előadó ur a magyarázatot illetőleg, mert nem 1907-ben volt a depresszió, a mi lényegesen befolyásoló körülmény, hanem 1908-ban — azok, a kiknek jobb szerződésük volt, az egész mennyiséget beszállították és igy beállott az a nag}

r utalványozás, a melyet az előadó ur összegekben mutatott ki. A magunk igazolására — hogy ugy fejezzem Id magamat — legyen szabad megjegyeznem, hogy azon tiz évi szerződés alapján, a mely annyi kritika tárgyát képezte, egy talpfa sem szállíttatott ez időben, mert annak a szerződésnek a tartama csak 1909-ben kezdődik, minélfogva 1908-ban ez a szerződés egyáltalában nem játszik szerepet. Minthogy pedig a t. előadó ur kapcsolatba hozta ezt az államvasutak üzleti eredményeivel, legyen szabad itt megjegyeznem, hogy egy tévedés forog fenn a beszéd szövegében, vagy én értelmeztem a beszédét hibásan, a mennyiben az a fölösleg-beszállítás, az a nagy összegű utalványozás, semmi néven nevezendő befolyással az illető év üzleti eredményeire nincsen és igy az államvasutak üzleti mérlegének rontásával kapcsolatba nem is hozható, mert az üzleti eredményben csakis az azon évben tényleg felhasznált mennyiségek fordulnak elő. A többi terheli az államvasutak forgótőkéjének számláját és itt igen is azon anomáliával álltmk szemben a mi kormányzatunk idejében, hogy az államvasutak forgótőkéje, a mely rendesen 50—S0 millió K-át szokott kitenni, a mi időnkben emelkedett 21,222.000 K-val 1908-ban és még további 7 és fél millió koronával 1909-ben. Ennek a magyarázatát megadhatjuk azon rendkívüli viszonyokban, a melyek 1908. év végén és az 1909. év első negyedében fenforogtak, még pedig Bosznia és Herczegovinának annexiójából kifolyólag, a midőn, mint méltóztatnak tudni, háború előtt állott a monarchia és kénytelenek voltunk a szénnél, a melynél rendes körülmények között hatheti készletünk van, egy 10—12 heti készletről gondoskodni, hogy az államvasutak teljesen biztosítva legyenek minden eshetőségre nézve. A talpfáknál állandóan a tényleg lefektetett 23 millió talpfának 10%-a szokott hadi készletben tartani és igy ezek az összegek idézik elő azt, a mi pénzügyileg igen hátrányos, hogy feles módon köttetnek le pénzek az államvasutak anyagkészletében. Legyen szabad itt rámutatnom arra, hogy milyen könnyen bánnak el velünk, — nem az előadó ur, hanem más illetékes helyen — oly állításokkal, a melyek a mi gazdálkodásunkat az ország előtt furcsa színben tüntethették volna fel. Igy azt hallottuk, hogy az államvasút pénzügyi mérlege azért romlott meg 1909-ben oly borzasztóan, mert 25 millió koronával több szenet fogyasztott az államvasút, mint az megengedett lett volna és hogy rengeteg tűzifát szereztünk be — az illető kifejezése szerint — minden ész nélkül. Az államvasutnak 1909. évi egész szénköltségvetése 26,840.000 K volt. Ezt terhelte volna meg az államvasút egyszerre, ugyanabban az évben, 25 millió K túllépéssel, holott a tényleges túllépés hét millió és néhány százezer korona volt, a mi azért állott elő, mert a nagyobb forgalom, a mely a bevételekben nyer egyensúlyt, 1,400.000 K, majd a szén drágulása következtében 1,800.000 K magasabb értékű több-szénfogyasztást tett szükségessé és a nagyobb fogyasztás következtében az u. n. meddő teljesítmények 3,800.000 K kiadást okoztak. Ha pedig már a szénnél tartok, méltóztassanak megengedni, hogy az előadó urnak a szén-