Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-172

172. országos ülés 1911 június 7-én, szerdán. 221 kötelezte az előfizetésre, tehát Várady Zsigmond t. képviselőtársamnak is tudomással kellett bírnia arról, hogy állitásom erre vonatkozólag teljesen megfelelt az igazságnak. Én ezzel kötelességemet akartam leróni a tekintetben, hogy egy pillanatig se legyen kétség az iránt, hogy az, a mit én a ház előtt állítottam, az első betűtől az utolsóig betűig igaz. Én már most annak megítélését, hogy ha ilyen köztudomás szerint kétségtelenül igaz tények valaki által a képviselőház színe előtt letagadtatnak, annak mik a konzekvencziái, az ország közvéleményére utalom, mert erre nézve nem látom szükségesnek, hogy nyilatkozzam. Az ország közvéleményére kell ezt utalnom annál inkább, hogy leszoktassuk egymást legalább arról, hogy a notóriusán köztudomású tényeket itt a ház szine előtt a jövendőre legalább le ne tagadjuk. (Helyeslés és derültség a középen.) A mi Várady Zsigmond t. képviselőtársamnak mai felszólalását és interpelláczióm tárgyára vonatkozó beszédét illeti, engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy az idő előrehaladtára való tekintetből csak néhány rövid megjegyzést tegyek. Én azt látom, hogy ebben a képviselőházban pártkülönbség nélkül megnyilatkozik az az óhaj, hogy különösen az iskolák kebeléből a felekezeti torzsalkodásokat telhetőleg küszöböljük ki. Én, ha csak rajtam állana, megkérném a magam saját egyházát, hogy a középiskolákban a Mária-kongregácziókat és az olyféle szervezeteket, melyek félreértésre adhatnak okot, mitigálja vagy szüntesse meg. Abban az időben, mikor én a középiskolába jártam, nekünk voltak önképzőköreink, melyek azonban nem voltak felekezethez kötve, ott részt vett mindenki, hazafias szavalatok és hazafias irodalmi termékek előterjesztésében. Én azonban ezt a dolgot nagyon is kétoldalúnak tekintem. Ne csak az egyik oldalon lássuk azt, hogy szükség van arra, hogy ezek a dolgok mitigáltassanak, de a másik oldalon is, és itt ne vegye zokon tőlem t. képviselőtársam, hogy akkor, mikor épen a szabadkőmives-szabályzat bemutatása czéljából interpellálok, ismételten vele foglalkozom, mert legnagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok konstatálni azt, hogy a mennyiben Várady Zsigmond t. képviselőtársam itt a képviselőházban teljesen elfogadható, helyes, mérsékelt, tiszteletreméltó álláspontot képvisel, ép ugy a páholyéletben ő áll annak a progresszív mozgalomnak az élén, a melynek tanítása között pl. ez foglaltatik (olvassa): »A szabadkőmivesség tekintélye kifelé és saját magunk előtt a legkomolyabb veszedelemben forog. A szövetségtanács kötelessége védelembe venni a szabadkőmivesség jövőjét, mely a magyar nemzet jövőjével van összeköttetésben, mert nem lesz jövője, ha nem lesz sikere a klerikalizmus ellen való küzdelemnek.« Hogy mit ért a klerikalizmus alatt, azt múltkor definiáltam. Az antnderikálizmus alatt érti a vallásnak az iskolából való kiküszöbölését, a felekezetnélküli erkölcstan tanítását és a szekularizácziót. Erre nézve Várady t. képviselőtársunk, azt mondja : a ki nem antiklerikális, az nem jó hazafi. Nem tudom, hogy a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi minister úrral miként fogja számadását elintézni, de nem hiszem, hogy Magyarország közoktatásügyi ministere a klerikafizmusnak ilyen értelemben híve volna, a mint azt a képviselő ur hirdeti. De bármiként álljon a dolog, álláspontom az, hogy a szabadkőmivesség egyik része eltért a régi szabadkőmivesi hagyományoktól, megtagadja magát a szabadkőmivességet és tényleg fenyegeti a felekezetek közti békét, sőt fenyegeti a hazafias érzelmeket is. Ennek a szabadkőmivességnek a természete jutott múltkor kérdés alá. Tudjuk, hogy mi a titkosság, de a titkosság fogalmához tartozik az is, hogy valaki fogadalmat tesz, a munkán történteket titokban tartani. Ez a fogadalom maga elégséges annak konstatálására, hogy ők magukat titkos társaságnak tekintik. De alapszabályaik jóvá vannak hagyva és ők tulaj donképen u. n. zártkörű társaságnak tekintendők. Azonban ezek az alapszabályok nekünk hozzá nem férhetők. Én a legközelebbi alkalommal egy bokrétába akarom kötni azokat a tényeket. . . Székely Ferencz igazságügyminisler: Kár lesz ! Polónyi Géza: ...melyek igazolni fogják azt, hogy azok a páholyok visszaélnek ezzel a dologgal és az alapszabályok ellen cselekszenek. (Mozgás és közbeszólások balfelöl.) Székely Ferencz igazságügyminister: Sajnálom az időt! Polónyi Géza : Nem tudom, hogy a t. igazságügyminister urnak mi a felfogása, de hogy egy államban a felekezetnélküli erkölcs mellett való propaganda, és a hazafiságnak oly módon való pellengérre állitása, mint azt én múltkor idéztem, . megtűrhető vagy államilag helyeselhető vagy protegálható feladat volna, azt bátor vagyok kifogásolni. Én különben nyíltan és vüágosan beszéltem. Magának az igazságszolgáltatásnak érdekében szükséges ismernünk ezeknek az alapszabályoknak rendelkezéseit, mert én nem képzelek nagyobb veszélyt az igazságszolgáltatás tekintetében, mint azt, ha egy titkos fogadalom alatt működő testület az igazságszolgáltatás pártatlanságába beleviszi az ő testvériségét. Székely Ferencz igazságügyminister: Azt nem szabad ! Polónyi Géza : Ugyebár, hogy ezt nem szabad ! Molnár János : De hányszor történik ! Polónyi Géza: Miután ebben egyetértünk, rnost csak arra van szükség, hogy ismerjük meg ezeket az alapszabályokat és azután higgadt és objektív alaj)on mérlegeljük azt, hogy ezek a ténykedések megfelelnek-e az alapszabályoknak: igen-e, vagy nem. Miután pedig én ebben a kérdésben feltétlenül megbízható és hiteles adatok alapján akarnék