Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-172

172. országos ülés 1911 június 7-én, szerdán. 219 Ennek az állapotnak javítására a legutóbbi időben bizonyos lépések történtek. Ezt azonban csakis a főváros közönsége tette, mert interpellácziókkal, küldöttségekkel felrázta tétlenségükből az illetékes tényezőket, ugy hogy, a mint mondják, és hiszem is, hogy megtörténik, kilátás van arra, hogy az áramfejlesztők bővíttetni és a kocsik szaporittatni fognak; azonban mindez még nincsen így. Akkor, ha látom, hogy a múltban a felügyelet milyen lanyhán teljesíttetett, alapos aggályaim vannak arra nézve, hogy fogja-e a mélyen t. kormány a Közúti Vasútnál mindazokat, a kiket illet, sarkalni arra, hogy ezek a létesítmények megtörténjenek. Annál inkább alapos az én aggályom, mert maga a közlekedési osztálya a székesfővárosnak kimondja, hogy ha azok a javítások és beruházások megtörténnek, a melyek inicziáltattak, hogy akkor még csak a meglévő forgalom fog lebonyolittatni; tehát arra még mindig nem lesznek alkalmasak ezek az intézmények, hogy a jövőben a forgalmat fejleszszék, pedig ez a fővárosban, a mely körülbelül minden tiz esztendőben mintegy 120— 150.000 lélekkel szaporodik, szintén elsőrangú érdek és elkerülhetetlen szükségesség. A másik baj, a mit konstatálni kívánok, az, hogy mindazokban a bizottságokban, a melyekkel egy-egy vasút létesítése, vagy más tekintetben átalakítása elhatároztatik, mint azon bizottságban oly sok körülményes dolog igénybevételével tudnak csak határozni, hogy a mint a hivatalos jelentés mondja, egy ügyben, ha az semmiféle ellenmondás, fclcbbezés, felfolyamodás nélkül intéztetik el, akkor is nyolcz fórumon kell az ügy felett határozni, és hónapokig tart, a mig arra kerül a sor, hogy megvalósuljon. Hogy egy eleven példát idézzek, itt van a Ferencz József-hid alsó vezetékének felső vezetékké való átváltoztatásának kérdése. A székesfőváros közgyűlése ez évi január hő 25-én foglalkozott a kérdéssel, és elhatározta, hogy a Királyi Pál-utczáig — vagy meddig — a felső vezeték létesíttetik. Ma, majdnem hat hónap múlva, még nincs meg a ministeri határozat. Fráter Lóránt: Hallatlan! (Mozgás.) Szebeny.Antal: Ez is oka tehát annak, hogy a zavarok fönforognak. Az én nézetem az, hogy a kormánynak sokkal erélyesebben kellene ezeket az ügyeket elintéznie, és ez okból a következő interpellácziót intézem a belügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrhoz, és a pénzügyminister úrhoz, úgyis mint a kereskedelemügyi ministerium vezetésével megbízott ministerhez (olvassa) : 1. Van-e tudomásuk az interpellált minister uraknak arról, hogy a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság közlekedésében olyan állandó zavarok vannak, melyek a székesfővárosnak a társulattal kötött szerződésével és a közlekedési szabályrendelettel ellenkeznek, a közönség érdekeit sértik és érzékenyen megkárosítják? 2. Szándókoznak-e sürgősen intézkedni az iránt, hogy ezek a tarthatatlan közlekedési zavarok megszűnjenek és a jövőben ne ismétlődhessenek ? 3. Szándékoznak-e rendeleti utón, esetleg a törvényhozás utján gondoskodni arról, hogy a vasúti ügyek kormányhatósági elintézése gyorsabban történjék? 4. A székesfőváros közlekedési politikájának jól felfogott érdekében szándékoznak-e az interpellált minister urak a székesfőváros törvényhatósági közgyűlésének azon határozatát, — nielylyel a főváros mintegy 28 millió korona értékben Városi Villamos Vasúti részvényeket vásárolt, — mielőbb jóváhagyni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnöknek mint belügyministernek, és a pénzügyministernek mint kereskedelemügyi ministernek. Ki következik? Nyegre László jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Eöviden előterjesztendő interpellácziómnak tulajdonképeni czélzata, hogy a törvényhozás iránti kötelességemet rójam le a tekintetben, hogy a múlt alkalommal elmondott beszédemben foglalt egyik ténybeli állitásom oly kifogásokkal, illetőleg közbeszólásokkal találkozott, a melyek már egészen a személyes inzultus határáig mentek el. Én azt hiszem, hogy mindnyájunk kötelessége a törvényhozás termében, ha valamely állitásunk hitelérdemlősége kétségbevonatik, az alkalmat legsürgősebben felhasználni arra, hogy a törvényhozás szine előtt állitásunk igazságát igazoljuk. Erre nézve egészen röviden a következőket vagyok bátor előterjeszteni. (Halljuk! a baloldalon.) Múlt alkalommal beszédemben azt mondottam, hogy a Világ czimű lap, a melyből több idézettel szolgáltam a t. háznak, az Eötvöspáholy vezetése alatt az annak kebeléből kiküldött szerkesztői bizottság ellenőrzése alatt áll, és mint ilyen hivatalos profán orgánuma a szabadkőmivességnek. Ez állitásom sok oldalról, nevezetesen Várady, Pető stb. t. képviselő urak részéről kifogáspltatott, és az állíttatott, hogy ez nem való. Én erre szó szerint a következőket mondottam: Ha tetszik, felfüggeszthetjük az ülést, itt vannak a kezem között és a t. képviselőháznak rendelkezésére bocsáthatom a hivatalos Keletnek erre vonatkozó adatait, talán a felolvasandók során lesz alkalmam erre ráutalni, — azt mondottam, és azt állítom, hogy ez a lap a szabadkőmivesség közlönye. A páholyok által szervezett és szerzett és előfizetéseiből él; az Eötvös-páholy egy Bálint nevezetű főmesternek vezetése mellett páholyrólpáholyra végigjárta Magyarország páholyait, gyűjtött előfizetéseket, a páholy ellenőrzése alatt álló kommisszió kiküldetése mellett alakítva, és mint ilyen, a szabadkőmivességnek profán orgá28*