Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-172
17$. országos ülés 1911 junius 7-én, szerdán. 217 igen lényeges különbözősége folytán lépett ki, — egyszerre olyan borzasztó nagy felháborodással fogadta az én közbekiáltásomat. Senkinek sincs módjában elvenni az én becsületemből épen ugy, a mint nincsen módjában ahhoz hozzátenni, csak saját magamnak. En azért is, mert mint törvényhozó és mint jjolgár is tudom, 'hogy törvények tiltják a párbajt, azért is, mert az én szocziológiai világi elfogásom teljesen helytelen és barbár szokásnak tartja azt, de legfőképen azért, mert az én katholikus vallási meggyőződésem is tiltja a párbajt, (Felkiáltások jobbfelől: Akkor nem kell gorombáskodni !) nem ezen a módon keresem az elégtételt, hanem én teljesen megnyugszom abban, a mit a képviselőház elnöke adott, mint elégtételt; azért, a mikor ezért a közbeszólásért rendreutasította a sértegető képviselő urat, megnyugszom azért, mert Farkas Pál itt a házban bocsánatot kért. (Felkiáltások jóbbfelol: A háztól/) Huszár Károly: Ugy is tudomásul veszem. Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Ki következik? Szojka Kálmán jegyző: Juriga Nándor! Juriga Nándor: T. ház! Mivel egy óra már elmúlt, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnapra halaszthassam. (Felkiáltások : Nem engedjük meg! Megengedjük! Halljuk ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! A ház határozata szerint negyed kettőkor az interpellácziókra térünk át. Ettől az időtől már csak pár perez választ el; azt hiszem tehát, méltányos, hogy a t. ház a képviselő urnak beszédje holnapra halasztását megengedje. (Helyeslés.) A ház megengedi képviselő urnak, hogy beszédét holnap mondhassa el. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, javaslatot teszek a t. háznak a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Indítványozom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap reggel 10 órakor tartsa és ezen ülés napirendjére a ma megszakított költségvetési tárgyalás tűzessék ki. (Helyeslés.) Nincs észrevétel 1 (Nincs!) Ezt tehát határozatképen mondom ki. Következnek az interpellácziók. Szojka Kálmán jegyző: Szebeny Antal! Szebeny Antal: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy, a mikor a közúti villamos vasút mizériáiról szólok, nem uj dologról beszélek; sőt azt hiszem, hogy mi mindannyian, a kik a közúti vasút igénybevételével szoktuk lebonyolítani napirendünket, egy uj faktort iktathatunk be abba: t. i. a közúti vasút késedelmezésének faktorát. Ha ez a magyar faj nem volna olyan türelmes, ha. mondjuk, ezek a közúti vasúti zavarok az u. m művelt nyugaton történnének, meg vagyok róla győződve, hogy már régen forrongás tört volna ki és felborították volna a vasúti kocsikat. (Zaj. Hálljuh! Halljuk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1910 — 1915. VIII. KÖTET. Elnök: Kérem a képviselő urakat: a tárgyalás alatt nem lehet a teremben hangosan kon verzálni! (Ugy van! Helyeslés. Halljuk!) Szebeny Antal: Mi azonban sokkal türelmesebbek vagyunk. Nem tudom, ázsiai temperamentumunk-e ennek az- oka, vagy talán az, hogy nagyon megtanultunk tűrni, de tény az, hogy mi ezeket az állapotokat eddig a legnagyobb türelemmel néztük. Ma azonban odáig jutottunk, hogy még a legedzettebb türelmet, még az áldozati bárány türelmét is kimeríti az, a mi történik. Tegnap a székesfőváros harmadik kerületéből egy küldöttség járt a polgármesternél, hogy a közlekedési bajok megszüntetését kérje. A minap Kelenföldön, a Lágymányoson népgyűlést tartottak épen azért, hogy a mizériák orvoslását sürgessék. A székesfőváros közlekedésügyi bizottsága legközelebb rendkívüli ülést fog tartani, azért, hogy e bajokon segítsen. (Halljak!) Mielőtt részletezném azokat az okokat, a melyek e zavarokat előidézték, előrebocsátom, hogy mindannyiszor, a mikor közúti vasúti bajokról és zavarokról szólok, a budapesti közúti vaspályatársulat üzeméről kívánok beszélni. Miből állanak ezek a bajok? A közúti vasúti közlekedés oly megbízhatatlan, hogy, ha az ember határozott időre szóló küldetéssel vagy czéllal megy ki a lakásából, egyáltalán nem bizonyos abban, mikor jut czélhoz. Fráter Lóránt: Megverekszik az ember, mire czélhoz jut! (Derültség balfelöl.) Szebeny Antal: Ezek a késedelmek már olyanok, a melyekkel rendesen számol az ember. Hiszen reggel, délben és este, midőn a forgalom sokkal nagyobb, félórás, egyórás, sőt, mint magam is tapasztaltam, kétórás késedelemmel is közlekedik a közúti villamos. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig az okokat vizsgáljuk, a következőket találjuk: (Halljuk!) A közúti villamos személyi forgalma 10 év alatt 40 millióról 100 millióra, tehát a tíz év előtti forgalomnak két- és félszeresére emelkedett, kocsikilométerforgalma pedig 12 millió km-ről 28 milló km.-re, a mi szintén másfélszeres emelkedésnek felel meg. Ezzel szemben azonban a kocsipark nem egészen a felével szaporodott csupán, a vágányok mennyisége pedig nem egészen az akkori mennyiség egy harmadrészével szaporodott. Ebből az következik, hogy oly belterjesen használták ki a kocsiparkot és a vonalakat, hogy ennél behatóbban azokat kihasználni többé nem lehet. Megjegyzem, hogy ezeket az adatokat a székesfőváros közlekedési ügyosztálya által a legközelebb múlt napokban kibocsátott hivatalos jelentésből meríteni, ezek tehát teljesen authentikus és megbízható adatok. Budapest főváros utczáit a közmunkatanács jóvoltából ugy rendezik — ezt most nem akarom bővebben tárgyalni és kritizálni, de tény az, hogy az utczarendezés mindig ugy történik, — hogy az nivó28
