Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-172

172. országos ülés 1911 június 7-én, szerdán. 213 oszlathatják, szabályokat alkothatnak, módosíthatnak^ XIII. Leó pápa volt az, ki a XVIII. század felvilágosodott szelleme által végleg elsöpört és a feledés tengerébe merült kongregáczió intézményét 1885. évi június 23-án kelt leiratával ismét helyreállította, Haller István : Szóval nem voltak elfelejtve ! Várady Zsigmond: A pápa ezen aktusáról, melyet jellemezni nem akarok, nehogy bárkinek érzékenységét érintsem, az idézett könyv 90-ik lapja igy szól: »Igy még most is érvényes az általános törvény, mely szerint a Jézus-társaság generálisaitól megállapitott általános szabályok nélkül nem létesülhet kongregáczió és azokon a Páter Generális beleegyezése és helybenhagyása nélkül lényegesen változtatni nem szabad«. A 236-ik lapon azt olvasom, hogy »a leventék nem olvasnak a természet törvénye és egyházi tilalom ellenére hit- és erkölcsellenes iratokat s ha mégis kell olvasniuk, nem teszik egyházi hatóságtól nyert felhatalmazás és kellő elővigyázat nélkük. E két idézetből méltóztatnak látni, hogy amaz aggályok, melyek a kongregáczióknak külföldi hatalomtól való függése dolgában megnyilatkoznak, valamint azon aggodalmak, melyek az ifjúságot féltik attól, hogy a szabad és felvilágosodott tudományos kutatás eredményétől elzáratik és igy szellemi elsatnyulása éretik el, legszerényebben szólva nem alaptalanok. Azt sem én mondom, hanem ugyanaz a könyv a 268. lapon azt mondja : »Ezekből világos, hogy a kongregáczió nem más, mint Jézus társasága szellemének visszatükrözése a szerzet falain kivül. A kongregácziók czéljaiban, eszközeiben és minden izében anyjára vall, ugy hogy a genuinus szellemű kongregáczióban Jézus társaságára lehet ismerni és viszont«. Ebből az idézetből méltóztatnak látni, hogy a kongegáczió nem más, mint a világiak Jézustársasága. Molnár János: Bár az volna! Várady Zsigmond: Én nem kivánom ez alkalommal a liberális közvéleménynek, s ugy a társadalmi tudomány, mint a történelem legnagyobb jeleseinek, a Jézus-társaság működésére vonatkozó nézeteit fej tegetni, de nem szeretném és azt hiszem, senkinek sincs oka kívánni, hogy valaha visszajöjjenek azok az idők, mikor Magyarországon újból ezekről fog kelleni vitatkozni. A kongregácziók révén pedig ez idő közeledik. Simonyi-Semadam Sándor: Azok sohasem jönnek vissza ! Várady. Zsigmond: Nem is szükséges, hogy én jelezzem azt, hogy mi az a Jézus-társaság. Megment engem ettől a nehéz, ettől a kényes kérdéstől újra egy kongregácziós könyv és forrás, — s ez utolsó idézetem — »A kongregáczió virága* czimű mű, 83-ik oldalán Puntigam Antal, szintén kongregácziós, a ki igy nyilatkozik : »A hol egyszer a Jézus-társaság megvetette a lábát, harczias~szellemét átülteti azokba is, kik köréje csoportosultak. A harcztéren születve, viharos válságos időben kapta meg a megbízatást Istentől, hogy Krisztus ügyeért sikraszálljon, (Helyeslés balfelól.) &7Á, megvédelmezze, javaival, s vérével mindhalálig. (Helyeslések balfelől.) Azért mindenütt, a hol csak szabadon mozoghat, összegyűjti az egyház legválogatottabb gyermekeit rettenthetetlen önkéntes csapatokká szervezi őket. (Helyeslés balfelől.) Az egyház hatalmas védasszonyának zászlaja alá esküdteti, a hol az üdvnek ellensége felüti fejét, elsősorban vezérli őket küzdelemre*. Haller István : Sajnos, hogy ez csak jámbor óhajtás ! Várady Zsigmond : Bátor voltam a fogadalmakról is nyilatkozni, és e részben ismét nem a saját véleményemet, hanem magát két fogadalmat fogok a t. ház elé tartani, a mely pl. Nagyváradon igy szól : »Unnepélyesen kijelentjük, hogy a katholikus öntudat lesz a mi vezércsillagunk, akárhova vezéreljen az isteni Gondviselés stb. Párbajtól tartózkodunk* stb. Ezután következik : »Titkos vagy nyilvános társulatokba, melyek egyházunknak hadat üzennek, sohasem lépünk. Ellenük küzdünk. Saját hatáskörünkben mindent meg fogunk tenni, a mi katholikus meggyőződésünknek magán- vagy társadalmi életünkben érvényt szerez*. Molnár János: Ez is bűn ? Haller István : Ez fáj ? Várady Zsigmond : Ez nem bűn, de fáj. Haller István: Igazán nem értem, miért ? Várady Zsigmond: Megmondom! (Halljuk.

1 Halljuk !) Azért fáj. mert ez az a fogadalom és ez az a szellem, a melyet előbbi idézeteimmel is bátor voltam a t. ház elé tartani, a melynek következménye az, hogy azután a gyakorlatban, a társadalmi életben végleg eltávollittatnak egymástól felekezet szerint a polgárok és pl. választásoknál belevitetik a felekezeti szellem és a felekezeti kérdés, belevitetik a törvényhatóságoknál, belevitetik a képviselőválasztásoknál, sőt őszinte sajnálatomra, — ezt már saját tapasztalatomból is mondhatom — belevitetik még a kereskedelmi, forgalmi, ipari és lateiner-életbe is. (Derültség balfelől.) Ha t. képviselőtársam ezt mulatságosnak találja, olvashatja az apróhirdetések között még azt is, hogy katholikusok kerestetnek, a kik közös házakat épitenek, tudhatja azt is, — és ha nem tudja, tudja meg tőlem, de azt hiszem, nem én mondom ezt először — hogy előfordulnak esetek, a mikor megszólitják — a legszelidebb kifejezést akarom használni — a katholikus hivőt, hogy ne dolgoztasson ennél az iparosnál, ne vásároljon ennél a boltosnál, ne menjen ehhez az orvoshoz, mert ez nem tartozik az ő felekezetéhez. Hova vezetnek az ilyen fogadalmak mint pl. a szegedi, a melyben azt mondják az ifj ak ... Simonyi-Semadam Sándor: Megfordítva láttuk már! (Zaj.) Elnök ; Csendet kérek !