Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-171
168 171. országos ülés 1911 június 2-án, pénteken. jogos kívánságainak kielégítésével. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! A politikai magyar nemzetet több ez országban élő nemzetiségek alkotják, a kiknek megvannak a maguk százados tradiczióik és szokásaik. Ha pedig a nemzetiségeket természetes fejlődésükben megakadályozzák és hátráltatják, maga a politikai magyar nemzet is gátolva van fejlődésében., (Ugy van! jobbfelöl.) Az a kérdés, vájjon a magyar állam közjogának keretében léteznek-e és" fejlődhetnek-e a nemzetiségek sajátos kultúrájukkal a nélkül, hogy az állam egységét és magyar nemzeti jellegét veszélyeztetnék ? Ezt a kérdést, véleményem szerint, már 1868-ban megoldották a haza bölcs törvényhozói. A nemzetiségek egyenjogositásáról szóló 1868 : XLIV. t.-cz. ugyanis megállapítja és megerősíti azt a pozitív tényt, hogy itt egyes nemzetiségek léteznek, a melyek egyetemesen alkotják az egységes és oszthatatlan politikai magyar nemzetet, (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) elismervén és biztosítván minden egyes nemzetiségnek azt a jogát, hogy nyelvét iskoláiban és egyházaiban szabadon használhatja, (Helyeslés jobbfelöl.) valamint az államéletben is, de természetesen nem a hivatalos magyar nyelv rovására. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Az állam tehát autonóm berendezést adott a nemzetiségeknek egyházi életük keretén belül, hogy mindegyik a saját szelleme, szokásai és erkölcsei szerint fejlődhessék és művelődhessék. (Helyeslés a jobboldalon.) A nemzetiségeknek ebből az adott jogából kifolyólag az államra kötelezettség hárul, hogy a nemzetiségek kulturális intézményeit, egyházait és iskoláit segítse és támogassa. (Helyeslés jbbbfelöl.) Mert hiszen minden nép sajátos kultúrájából táplálkozik és jegeczesedik ki az általános műveltség, az emberiség egész kultúrája. A történelem' is azt tanítja, hog} r a román kultúra első támogatói és istápolói az erdélyi magyar fejedelmek voltak. Rákóczi György 1643-ban kelt határozatával a szláv nyelv helyett a román nyelv használatát hozta be az összes román egyházakban. Erdély fejedelmeinek köszönhető, hogy román iskolák támadtak, valamint hogy nyomdák létesültek f & művek és irodalmi termékek terjesztésére. És érdekes, a mint Erdély bölcsője a román kultúrának, ugy viszont az első magyar nyelvű bibliát román földön, a moldvai Tatros városkában fordítják le a magyar husziták, a kik ki üldöztetve hazájukból, menedéket és otthont kapnak egy román fejedelemségben. A románok és a magyarok egymást támogatták a múltban, mint kenyeres pajtások. így lesz ez és igy kell lenni ennek a jövőben is, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) mert csak egyesült erővel gyűrhetjük le azt a veszedelmet, a mely kívülről fenyegeti hazánkat. (Igaz! Ugy •van! a jobboldalon.) Ezt a veszedelmet, a mely közös a magyarra és a románra egyaránt, Sturdza Demeter, volt román ministerelnök állapította meg egy etnikai és politikai tanulmányában »Európa, Oroszország és Kománia« ccimmel. Ebben a müvében ez a kiváló államférfiú kimutatja, hogy mint foglalt el Oroszország 150 esztendőn keresztül, a XVIII. század kezdetétől fogva a krimi háborúig, fegyverrel és cselszövénynyel rengeteg területeket Európában megcsonkítva és letiporva más kulturállamokat. (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) Kimutatja továbbá, hogy miként viszi keresztül rendszeresen azt a tervét, hogy a szlávizmus uralmát biztosítsa : t. i. az összes szlávok federáczióját a czár vezetése alatt. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl,) Ez az uj államalakulat felszívná az olyan nem szláv népeket, mint a románok, magyarok ós görögök, a kik amúgy is szláv elemekkel vannak átitatva. Az orosz tábornokok meg is alkották ennek az uj Gesammt-Monarchienek térképét. Ezen uj európai veszedelem tudatában jött létre a hármas szövetség, a melyhez Románia is csatlakozott, íme, ezért kell gátat vetnünk a köztünk ós Ausztriával fenforgó torzsalkodásoknak. Lelkem mélyéből ismerem a román nép aspirácziőit ós törekvéseit. Azért fennen hirdethetem és mondhatom, hogy más törekvése nincs, mint az, hogy megőrizhesse etikai egyéniségét, hogy szabadon fejlődhessék és művelődhessék nyelvében, a magyar állam keretében. (Taps jobbfelöl.) Gróf Tisza István (Éljenzés jobbfelöl.) nem egy izben hangoztatta a nemzetiségeknek azt a jogát, hogy megőrizhessék, fejleszthessék nyelvüket, vallásukat és kultúrájukat. Szerintem minden igaz hazafi igy gondolkozik. Azért én is itt állapodom meg a román nép kulturális intézményeinél és kérve kérem a vallás- és közoktatásügyi minister urat, legyen odaadó gondoskodással a román egyházakkal és felekezeti iskolákkal szemben, különösen a görögkeleti román egyházzal szemben, a inelylyel — bár két millió hívőt számlál élén egy metropoliával, két szufragnens püspökséggel, öt eparchiális konzisztóriummal, három teológiával, három tanítóképzővel, négy internátussal, ugy bánnak vele, hogy az az ő súlyával és jelentőségével egyáltalában nincs összhangban. Az alkotmány helyreállítása óta alig 100.000 korona évi államsegélyben részesült, csupán a jelenlegi költségvetésben emeltetett fel ez a segély 10.000 koronával, a miért is hálás köszönetemet fejezem ki a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister urnak, a ki belátta, hogy ez az államsegély nem elégséges az egyház czéljaira. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez a felemelt összeg sem fedezi még megközelítőleg sem a román egyház közigazgatási és kulturális igényeit. Igaz, hogy a kongruatörvény által jelentős javulás állott be a klérus anyagi helyzetében, ámde ez mind nem elég ahhoz, hogy a papság sokféle szükségleteinek kielégítésével ugy éljen, a mint azt társadalmi jsozicziója és a kor igényei megkívánják. (Igaz! Ugy van!)
