Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-170

170. országos ülés 1911 június 1-én, csütörtökön. 143 Hegedüs Kálmán képviselő ur, mint a munkásügyi bizottság előadója kivan előterjesztést tenni. Hegedüs Kálmán előadó: T. ház l Van szerencsém bemutatni a munkásügyi-bizottság jelentését (írom. 284, 293) az ipari felügyelet kiterjesztéséről szóló ministeri rendeletre vonatkozólag. Kérem a t. házat, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzni. Elnök : A munkásügyi-bizottság jelentése ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és annak napirendre tűzése iránt a ház annak idején határozni fog. Most következik a napirend értelmében az 1911. évi állami költségvetés részletes tárgyalása, még jjedig a vallás- és közoktatásügyi tárcza (írom. 211) folytatólagos tárgyalása. Ki a következő szónok? Zlinszky István jegyző: Bakó József! Bakó József: T. kéjyriselőház! Nem szándékozom hosszasan igénybe venni a t képviselőház becses türelmét, (Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) és rövid beszédemmel mindössze az a czéloni, hogy néhány méltányos dolgot ajánljak a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur kegyes jóindulatába. A nem állami jsolgári iskolai tanárok az ö benyújtott emlékiratukban azt kérelmezték, hogy fizetésük államsegélylyel az állami j>olgári iskolai tanárokéval egyenlővé tétessék. Ez a kérés annyira igazságos és méltányos, hogy efelett egyszerűen csak átsiklania sem az országgyűlésnek, sem a t. vallás- és közoktatásügyi kormánynak nem lehet. Szerintem feltétlen szükséges dolog az, hogy a nem állami polgári iskolai tanárok fizetése, az állami polgári iskolai tanároké mögött messze elmaradó javadalma, államsegélylyel kiegészíttessék, még pedig olyformán, hogy az összes szolgálati évek beszámíttassanak, figyelembe vétessenek, és hogy a kiegészítés nemcsak a törzsfizetésre, de a lakbérekre és korpótlékokra, sőt az igazgatói dijakra is kiterjesztessék. Jelenleg akként áll a dolog, hogy a kiegészítés csak e készfizetésre, ennél is legtöbb 16 szolgálati év figyelembevételével történik, holott az elemi-, közép- és kereskedelmi iskoláknál és a tanítóképző intézeteknél az összes szolgálati évek figyelembe lettek véve, igy a nem állami polgári iskolai tanárok részesülnek a legmostohább elbánásban, pedig ők is nem kevésbbé fontos és nem kisebb jelentőségű hivatást töltenek be, mint az állami iskolai tanárok. Képesítésük is teljesen egyforma az állami polgári iskolai tanárokéval, és mégis sokkal nagyobb heti óraszámú munkát végeznek a nyomorúság és sanyaruság napjaiban, mint az állami polgári iskolai tanárok. Méltánytalannak, sőt igazságtalan dolognak tartom tehát a javadalomban való megkülönböztetésüket és hátrányos mellőzte tésüket. Ennek a sérelmes bajnak orvoslására, fokozatos megszüntetésére és enyhítésére csak egyetlenegy mód volna, és ez az, hogy már a most tárgyalás alatt levő vallásügyi költségvetésbe vétetnék fel egy megfelelő összeg a nemes czélnak igazságos elérésére, tekintettel azon megdönthetetlen igazságra, hogy egyforma képesítéssel bíró és egyforma munkát végző tanároknak, akár állami, akár polgári iskolában tanítsanak, egyforma fizetésüknek kell lenni. A nem állami polgári iskolai tanár ép oly tagja és adófizető jwlgára a magyar hazának, mint az állami és ezt bizonyára igen jól tudja a t. vallásügyi minister ur is, miért is engedje meg a minister ur szivemben táplálnom ama nemes reménységet, hogy legközelebb már a nem állami jiolgári iskolai tanárok fizetését egyenlővé fogja tenni az állami polgári iskolai tanárok fizetésével. Ezek után már most rátérek arra a kimutatásra, melyet a vallás- és közoktatásügyi ministerium bocsátott ki, és a melyben azt igyekszik bizonyítani, hogy minden egyes vallásfelekezet iskolája iránt milyen igazságos. Ebben a kimutatásban a jierczentek századrészéig ki van mutatva, bogy melyik vallásfelekezet mennyi államsegélyt kapott iskoláinak fentartására. Sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy ez a kimutatás és az abban foglalt részletes elszámolás nem felel meg az igazságnak, de nem felel meg a törvényeknek sem. Ugyanis az 1883 :XXX. t.-cz. sehol nem mondja azt, hogy a középiskoláknak adandó segély a lakosság felekezeti arányának számához képest osztandó el, sőt a törvény egészen mást mond a 47. §-ban. Ez a szakasz t. i. felhatalmazza a ministert arra, hogy a nem állami középiskolákat sepi'lyezze, ha t. i. ezek fentartói iskoláik fentartásáról gondoskodni képtelenek és ezt hitelt érdemlőleg igazolni tudják. Mindenkinek be kell tehát látnia, hogy ez a törvény elsősorban is a protestáns egyházakon akart segíteni, mint a melyek főiskolákat és középiskolákat tartanak fenn minden vagyon nélkül. Segíteni akar ez a törvény a protestánsokon azért, hogy a törvény szigorú rendelkezéseivel szemben ne legyenek kénytelenek iskoláikat bezárni és megszüntetni. A mikor ez a törvény meghozatott, tehát kezdetben, az állam nem segélyezett római katholikus középiskolákat, hanem csak a protestáns középiskolákat segélyezte, és ezt az eljárást az állam azzal indokolta meg, hogy a római katholikus iskolák pedig táplálkozzanak a kulturális ezélokra hagyott nagy egyházi vagyonból. A 90-es években már háttérbe szoríttattak a protestáns egyházak és előtérbe nyomult a római katholikus intézeteknek támogatása. Én nem irigylem semmiféle vallásfelekezetnek iskolájától sem a jótéteményt, mert hiszen minden iskolának szent hivatása az, hogy a szellemi felvilágosodást terjeszsze és fejleszsze, de azt mégis ki kell jelen-