Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

169. országos ülés 1911 május 31-én, szerdán. 139 6°/o-ot fizessen a befektetett tőke után, hanem igazán uzsorakamatot szed tőle. T. ház! Az egész müveit világ minden nagy városában maga az állam, a köz tart tart fenn számos pályát és versenypályákat. Nem akarok párhuzamot vonni, mert távol áll tőlem, hogy viszonyainkat Angliáéhoz hason­lítsam. De jellemzésül ideállítom, hogy magá­ban Londonban 246 footballpálya van, a mit a város tart fenn a polgárok számára teljesen díjtalanul, és ezenfelül megszámlálhatatlan soka­ságát a teimiszpályáknak, criket-, hockey- és egyéb pályáknak, továbbá pl. a Hyde-parkban a Serpentin-river körül rendőrök őrzik az embe­rek ruháit, mert szabad a fürdés mindenkinek annyira, hogy rendőröket állítanak oda az érdekükben. Mindenütt mindent megtesznek e kul­turszükségletért, és a székesfőváros vezetőségé­nek egész tisztelettel kell adóznunk azért a törekvésért, hogy a maga részéről, a mit tehet és a mit pénzügyi viszonyai megengednek, mindent megtesz az egyesületeknek. Szabadon és díjta­lanul engedi át a pályákat az egyes kulturális egyesületeknek anélkül, hogy bármiféle bérfize­tést követelne. Teljesen szabad rendelkezésük alá bocsátja, csak épen a közmunkatanácsnak, mint állami intézménynek kell így viselkednie, épen ezzel az egyesülettel szemben, a Magyar Atlétikai Clubbal, mely annak az intelligens középosztálynak a gyermekeit lenne hivatva testileg kissé nevelni, mely legjobban van rá­szorulva az ilyen tevékenységre. Az idő előrehaladottságára való tekintettel nem kívánom szives figyelmüket ebben a kér­désben továbbra is igénybe venni, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) lesz alkalmam a kultuszvita során a testi nevelés kérdésénél ezt részletesen kifejteni, de tekintettel arra, hogy a közmunkatanácsnak ezen indokolatlanul merev magatartásával szemben az Atlétikai Klub kénytelen lenne az egyedül nyitva álló bírói úthoz fordulni, már pedig nálunk Magyaror­szágon méltóztatnak tudni, hogy ez mennyi időbe kerül, inig ott valamikor igazságot kap­nánk, s addig ezt az egyesületet egyenesen a csődbe kergetnénk, méltóztassanak megengedni, hogy ilyen sürgős viszonyok mellett röviden előtérjeszszem intcrpellácziómat, mely a követ­kezőképen szól: (Halljuk! Olvassa.) Interpelláczió a ministerelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy a fővárosi közmunkák tanácsának vezetése nem a korszellem követelményeinek megfelelőleg, hanem maradi módon a közönség érdekeinek rovására történik? 2. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa a Margitszigeten levő közczélu egyesületek, s igy különösen a magyar atlétikai klub szerzett jogait nem respektálja, helytelen és jogellenes intézkedéseivel ezen közhasznú egyesület létfel­tételeit támadta meg és jogos igényeinek telje­sítése elől mereven elzárkózik? 3. Szándékozik-e a ministerelnök ur oda­hatni, hogy a konkrét sérelmek az állam mél­tóságának és egy helyes kultúrpolitika követel­ményeinek megfelelőleg a birói ut mellőzésével orvosoltassanak ? A magam részéről abban a meggyőződés­ben, hogy a t. ministerelnök ur jóindulattal fogja kezelni ezt a kérdést és maga is át van hatva ennek a kérdésnek fontosságától, remélem, hogy nem fog késlekedni, és rövidesen módot talál, hogy ebben a dologban az egyesületnek azt a rendezést nyújtja, mely neki megfelel ós ez a békés, de méltányos rendezés. (Helyeslés a széísöbahldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a minis­terelnök urnak. Ki következik? Szinyei-Merse Félix jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Alig hogy Marostorda vármegyében az izgalmak lecsillapultak, megindult Erdély egy másik vár­megyéjében, Hunyadmegyében egy akczió, a mely máris oly izgalomba hozta azt a vármegyét, hogy komolyan kell attól félni és tartani, hogy ugy e vármegyének törvényhatósági termé­ben, mint a vármegye területén sajnálatos ese­mények fognak előállani. Az események egyik momentuma néhány nappal ezelőtt képezte inter­pelláczió tárgyát. A kérdéseknek egész kom­plekszusával, azzal az egész hajszaszerü eljárás­sal, a mely ott megindittatott, most foglalkozni nem akarok. A főispán urnak inicziativájára, egy ministeri bizottság küldetett ki, a mely az ottani alispán ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el, és azt egyúttal hivatalának vezetése alul fel­mentette. Ez a kormányzati akczió mindenesetre nem fog igy megállani, hanem a maga további fo­lyományaiban, a mennyiben a t. kormány bölcs előrelátással, mérséklettel és tárgyilagossággal a további fejleményeknek útját nem állja, előre­láthatólag félő, hogy igen komoly következmé­nyekkel fog járni, oly következményekkel, a melyek mindenesetre a magyar államnak és köz­igazgatásnak a külföldön és Európaszerte való hírnevének öregbítésére szolgálni nem fognak, különböző részleteivel most foglalkozni nem aka­rok, hanem interpelláczióm tárgyává teszem ezen hunyadmegyei állapotokat csak azért, hogy egy konkrét esetre nézve tárjam fel a helyzetet és tegyek kérdést a t. ministerelnök úrhoz, mint belügy minister hez. A tényállás a következő : Hunyad vármegye tegnaji közgyűlést tartott, a melyen d. u. fél 4 órakor folytatva tárgyalásait, Ajtay Aladár és társai indítványt terjesztettek elő, hogy a vármegye törvényhatósága írjon fel a képviselő­házhoz abban az ügyben, a mely a minap Barcsay Andor t- barátom interpellácziójának 18*

Next

/
Thumbnails
Contents