Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-169
169. országos ütés 19íi május 3i-c.n, szerdán. m szervezett középiskolai tanárok számára, arra kérem, kegyeskedjék igen nagy súlyt vetni a magyar nyelv kurzusaira évről-évre, mert legfőbb érdekünk vigyázni a magyar nyelv tisztaságára, zengzetére, csudás szépségének megóvására. (Helyeslés.) Minthogy beszédem ugy is túlhaladta a tárgyalásra szánt időt. köszönöm a t. háznak kegyes figyelmét és beszédemből természetesen nem vonhatok le más konzekvencziát, mint hogy sokkal nagyobb összegeket is juttatnék a t. minister ur kezéhez, mint a melyekkel tárczája rendelkezik, s ennélfogva a logikai konzekvenczia csak az lehet, hogy a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Most a ház határozata értelmében az interpellácziókra kell áttérnünk. Mielőtt azonban az interpelláló képviselő urakat szólásra felhivatnám, javaslatot fogok tenni a t. háznak a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve, ugy szintén a pünkösdi ünnepek alatt tartandó szünet tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom mindenekelőtt, hogy a ház legközelebbi ülését holnaji, csütörtökön reggel tiz órakor tartsa, és annak napirendjére a ma félbeszakított költségvetési tárgyalás tűzessék ki. Méltóztatnak ezt elfogadni? (Helyeslés.) Akkor ezt a ház határozatakép mondom ki. Egyúttal, tekintettel a közeledő pünkösdi ünnepekre, vagyok bátor a t. háznak ajánlani, hogy figyelemmel a ház sürgőssé vált teendőire, a jränkösdi ünnepek alkalmából csak négy szünnapot tartsunk.Ezek lennének: szombat, vasárnap, hétfő és kedd. (Helyeslés.) E szerint az ünnep előtti legutolsó ülését a t. ház pénteken, június hó 2-án tartaná, mig az ünnep utáni legelső ülését szerdán, június hó 7-én. Méltóztatnak ezt helyeselni? (Igen!) Akkor ezt már most a ház határozatakép mondom ki. Következnek az interpellácziók. Szőj ka Kálmán jegyző: Polónyi Dezső! Polónyi Dezső: T. ház! Egy olyan kérdésben kívántam szavamat felemelni, a melyben joggal számíthatok pártkülönbség nélkül az egész t. háznak jóindulatára, sőt reményem szerint a ministerelnök úréra is. Az idő azonban meglehetősen előrehaladott; tudomásom szerint még más képviselőtársunk is következik utánam. a ki interpelláczióját elő kívánná terjeszteni. Méltóztassék tehát nekem megengedni azt, hogy tőlem telhető rövidséggel csupán a gerinczét adva annak, a mit elmondani kívántam, nagyon rövid indokolás kapcsán terjeszszem elő interpellácziómat azért, mert nézetem szerint annak egy bizonyos része sürgős orvoslást kivan. (Halljuk! Halljuk!) A Margitszigetnek siralmas helyzetéről és ezzel kapcsolatban az azon lévő sporttelepekkel szemben tanúsított mostoha bánásmódról kívánok néhány szót szólni. KÉEVH. NAPLÓ. 1910 —1915. Vin. KÖTET. T. ház ! Annak idején volt Budapest székesfővárosnak egy gyöngye, a mely méltán kivívta az egész külföld irigységét: ez a Margitsziget volt. (Ugy van!) Annak régi tulajdonosa, József főherczeg ur O fensége igazán mindent elkövetett, hogy ez a sziget a maga szépségében a publikumnak megfelelő módon rendelkezésére álljon. Egy gyönyörű virágos kert volt, bárki is nézte meg, bárki is látta, mindenki ugy távozott onnan el, hogy valóban fenséges helyen volt. (Igaz! Ugy van!) Az 1908 : XLVIII. t.-cz. utján ez a sziget a székesfővárosi közmunkatanácsnak tulajdonába és kezelésébe került. Nem akarok most részletezni, de annyit mondhatok, hogy tényleg siralmas az az állapot, a melyben ez a sziget ma leledzik. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Az utak feltúrva, a közlekedés úgyszólván lehetetlenné téve, a gyönyörű virágágyak egytől-egyig sivárak, ugy hogy gaz és dudva veri fel bennök a fejét. A kérdésnek ezt a részét ezúttal az idő rövidségére való tekintettel elhagyom, s főleg csak a másik részére kívánok néhány szóval rátérni. Nem szükséges ma, azt hiszem, a t. ház előtt fejtegetnem, hogy mennyire szükséges egy helyes testnevelési rendszernek életbeléptetése, hogy milyen nagy fontossággal bir az államok életében a szabadban való mozgás biztosítása főleg az ifjúságnak. Ma már az egész művelt világon át vannak hatva annak tudatától, hogy a sportegyesületek tulajdonképen kulturegyesületek, a melyek a nemzetek életében nagyon áldásos munkát végeznek. (Ugy van!) A Szent Margitsziget annak idején, a mikor József főherczeg ő fensége az átalakításokat végeztette, szerződést kötött a magyar atlétikai klubbal, a melynek értelmében nagyobb terület adatott bérbe a klubnak, még pedig az akkori viszonyok nemismerése folytán helytelenül megkötött szerződés alapján; helytelenül kötött szerződés volt ez azért, mert mindkét oldalról oly kötelezettségek vállaltattak, a melyek egyrészről feleslegesek, másrészről lehetetlenek voltak, így történt, hogy a fenséges ur maga belátván, hogy közhasznú kulturegyesületről van szó, számtalan vonatkozásokban előnyöket biztosított azon kötelezettségekkel szemben, a melyek a szerződés szerint a klubra hárultak, így nagyobb területet engedett át, nem követelt bizonyos részleteket, mert kiszámíttatott, hogy a klubnak bérösszeg fejében a befektetési érték amortizáczióján felül még az ezen összegnek megfelelő 18—20 százalék kamatot kellett volna a szerződés alapján fizetnie a fenséges urnak. Már most ismétlem, hogy a fenséges ur nagy érzékkel birván az ily kulturális egyesület iránt, nem kívánta, hogy oly horribilis kamatot fizessen, mert nyilvánvalóan akkor magának az egyesületnek életképessége alól rántotta volna ki a talajt. 18
