Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-169
169. országos ülés Wíi május 31-én, szerdán. 129 tekintélyes állást elfoglaló rabbija a zsidóságnak szerepel a liturgiái irodalomban, és a különböző rabbinusok azután minden kritika nélkül teszik magukévá egyik esetben ennek, másik esetben annak a decziziónak az előírásait. Az a kérdés-^ mely azután a Schulchan Aradira való hivatkozás körében dominál, az u. n. Al-Memor elhelyezésének a kérdése. Hogy a t. ház minden tagja világosan megértse, ez nem egyéb, mint egy templomi berendezési tárgy a zsinagógában, egy emelkedettekben elhelyezett asztal, a melyen ünnepnapokon és hétköznapokon kétszer, hétfőn és csütörtökön, és azután szombaton a szentírásból a heti szakaszokat felolvassák. Ezen Al-Memornak, a Thóra felolvasására szolgáló asztalnak elhelyezése tulajdonképen az a kérdés, a mely az orthodox felfogású atyafiak szerint oly dogmatikus különbségeket létesítene, a melyeknél fogva két különböző zsidó hitfelekezetről lehet ebben az országban beszélni. Hogy ez mennyire nem igaz, ezt bebizonyítom ennek a templomi asztalnak a magyarországi különböző árnyalatú hitközségekben való elhelyezésével. Itt van a pesti hitközség, mely körülbelül a leghaladottabbnak tekinthető az országban. Egyik templomában fent a frigyszekrényhez közel van elhelyezve a Thóra felolvasására szánt ez az asztal, a másik templomlomban az olyan gondolkodásúak kedvéért a templom közejién van elhelyezve, a mint ezt állítólagos dogmaként követelik az orthodox árnyalatnak. Ott van egyik legfejlettebb orthodox árnyalatú bitközsége az országnak, a pápai, ott pedig a frigyszekrényhez közel van elhelyezve, ugy mint a kongresszusi alapon álló pesti zsidó templomban. Egyáltalában ezen kérdésnek világánál elfogulatlanul meg lehet ítélni, hogy bizony ez nem szolgálhat semmiféle jogos alapot nagy vallásos, dogmatikus, hitágazatbeli különbségre. (Ugy van!) De komolyabb argumentumokkal is megvilágíthatom ezt. Mielőtt erre rátérnék, hogy el ne felejtsem, még egy szempontból világítom meg azt, menynyire nem szolgálhat elválasztó vonalul a Scliulclian Aruch. Magában a Schulchan Aruchban találjuk meg azt, hogy ennek az elhelyezésnek a kérdése egyáltalában nem lehet fontos és nem lehet kötelező az alexandriai templom rendjének követése, mely templomban az orthodox felfogás szerint van elhelyezve a felolvasó-asztal. Maga a Schulchan Aruch mondja, hogy ez tisztán stilus kérdése, ennek így vagy amúgy való elhelyezését kötelezővé tenni abszolúte nem lehet. Már most az a különös helyzet áll elő, hogy tulajdonképen a haladottabb irányú, a kongreszszusi alapon álló zsidó hitközség a Schulchan Aruch alapján áll, a melyre a másik árnyalat mint olyanra, hivatkozik, mely az elválasztó határt statuálja és melynek kategorikus imperativusa hivatva van szerinte irányadóul szolgálni arra nézve, melyik zsidó felekezethez tartozik az egyik vagy a másik izraelita. Azért KÉPVH. NAPLÓ, 1910 1915. Vin. KÖTET. állanak j>edig magának a Schulchan Aruchnak alapján a haladottabbak, mert a Schulchan Aruch nem helyez erre súlyt, hanem a maga részéről azt mondja, hogy helyesebbnek tartja, hogy ha a felolvasó-asztal frig} r szekrényhez közel van elhelyezve. Azonban, mint mondám, sokkal komolyabb érvekkel lehet megczáfolni e szeparáczióra irányuló törekvéseket. A kongresszus kisebbséginek vallásos aggodalma volt pl. a rabbiképzés kérdése tárgyában. Rosenberg Gyula: Itt van a baj. Bakonyi Samu: Én ezt tartom az egész kérdés gerinczének, lényegének, olyannak, mely miatt csakugyan azt szeretném, hogy egy pillanatig se habozzék a t. kormány és ez a törvényhozás ennek a kérdésnek szabályozásában. A rabbiszeminárium felállitása ellen foglalt állást a kongresszusi képviselet kisebbsége és azután a zsidóság orthodox árnyalata. Itt fennáll az iskolaalapból létesített rabbiszeminárium, az Országos Eabbiképző Intézet több^mint 30 esztendő óta, ugy hiszem, 35 év óta. Es mi történik ? Ebbe a rabbiszemináriumba háromnegyed részben — a mint az az évről-évre kiadott hivatalos értesitőből dátumszerűleg megállapítható — orthodox szülők gyermekei járnak. Ott van a másik intézet, az országos izraelita tanítóképző intézet. Itt is a növendékeknek több mint háromnegyed része orthodox szülőktől származik. Ha tehát vallásos aggodalmak vezették azt a kisebbséget a rabbiszeminárium és a lelkészképzés modern szabályozásával szemben, akkor azt hiszem, hogy élénkebb erősebb czáfolafcát ezeknek a vallásos aggodalmaknak nem lehet megtalálni, mint abban a tényben, hogy maguk az aggodalmaskodók keresik fel ilyen nagy számmal, sőt túlnyomó nagy számmal azokat az intózeket. De hogy a modern zsidó lelkészképzés mennyire megfelel a legkonzervativebb vallási felfogásoknak is, azt egy másik, úgyszólván világraszóló, már a zsidóság szemjwntjából világraszóló ténynyel tudom bebizonyítani. A világon élő zsidók között a legkonzervativebb felfogásuaknak ismertek az angol zsidók és a londoni országos rabbiszeminárium élén áll egy magyar ember, a, ki itt a budapesti magyar rabbiszemináriumban végezte tanulmányait, élén áll mint igazgató annak a rabbi szemináriumnak, a melynek vezérlő bizottságában mint elnök szerejiel az egész világon az ortodoxia által is egyik leghithűbbnek elismert vallásos tekintély, dr. Adler, a ki egyúttal az angol zsidóságnak a chief rabbinja. Ott van a bécsi szeminárium, a melynek egyik tudós tanára ugyancsak a magyar országos rabbi szemináriumban végzett és nyerte lelkészi kiképzését és nincsen ennek az intézetnek ma már egyetlenegy működő tanára sem, a ki külföldi hasonló nagyjelentőségű teológiai intézetek kathedrájára meg ne hívatott volna. 17
