Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-168

168. országos ülés 191Í május 30-án, kedden. 113 érzi. A:iok is, a kik nekem ezt a kérvényt ideadták, ugyanezekből a tapasztalatokból kiindulva, azt mondják, hogy »nekünk iskolát kell épitenünk, mert a meglévő iskola nem elég; azonban szegények vagyunk, tehát arra kérjük a minister urat, engedje meg, hogy az óvodánkat, a melyre ugy sincs szükségünk, iskolává alakithassuk át«. Az iskolát ugyanis szereti a nép. Ilyen viszonyok vannak sok helyütt; első pillanatra elképed az ember, de ha jobban megnézi, akkor látja, hogy ezeknek a szegény embereknek is van okuk, a miért ezt az intézményt ellenzik. Röviden rátérek még a harmadik egyetem kérdésére is. Nekem az a nézetem, hogy Magyarországon harmadik egyetemre akkor, a mikor a intelligens embereket jóformán nem tudjuk megfelelőképen ellátni, szükség nincs. Múzsa Gyula : öt egyetem kell ! Szabó István (nagyatádi): A mikor a népnevelés azon a nivón áll, hogy maga a kultuszminister ur mondja, hogy még 2913 községi iskola vár rendezésre, hogy 288.000, iskolába nem járó gyermekről kell gondoskodni, a mikor egy kormányjjárti t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy 1600 olyan ' község van Magyarországon, a hol a községi biró nem tud irni-olvasni, és a mikor ezzel szemben intelligens emberekben nincsen hiány, de népünk a maga legelemibb oktatását nem képes megkapni az állam mostohasága vagy gondatlansága miatt, akkor az én véleményem szerint a harmadik egyetem, költségeibe belemenni nem szabad. Nagyon helyeslem a kultuszminister urnak azt a kijelentését, hogy ezeknek az állapotoknak megváltoztatására törekszik és hogy ehhez állását is köti. De azt az egyszerű tanácsot adom neki, hogy ha valóban ez a czélja, — és igazán semmiféle gondolatom nincs, hogy ezt a szándékát kétségbevonjam — erre, a legalkalmasabb eszköz lesz, ha a harmadik egyetemre szánt óriási költséget néj)iskolák czéljaira forditja. T. ház ! A mi a katholikus autonómia kérdését illeti, én kálomista ember létemre őszintén kijelentem, hogy annak megvalósítását óhajtom, vallási dolgoktól eltekintve még azért is, mert remélem, hogy katholikus vallási ügj^ekbcn az eddigi abszolutisztikus kormányzat helyett az autonómia nyomán egy népjogokon nyugvó liberálisabb kormányzás fog beállani. És ezt én őszintén kivánom katholikus testvéreimnek. Kívánom, hogy tudjanak létesíteni még sokkal jobb autonómiát, mint a protestánsoké. Mert bár nincs szándékom azt támadni, de kijelentem, hogy a református önkormányzat is, bár választáson alapul, mostani szervezetében a nép érvényesülésére nem nyújt elég utat-módot, abban csak a magasabb intelligenezia és a papok vehetnek részt. Én ennél sokkal szabadabb szellemű autonómiát kivánok a katholikusoknak és erre való törekvésüket készséggel támogatom is. Az autonómia felállításában teljesen egyetértek Giesswein Sándor t. képviselőtársammal, a ki erről a kérdésről a múltkor a következőket mondotta (olvassa) : XÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. vni. KÖTET. »Mi az autonómiában nem egy adókivető közeget akarunk érteni, hanem egy olyan eszközt akarunk abban látni, a mely a katholikus egyháznak, vagyonnak a szükséges hányban való terelését eszközölné. Mi katholikusok nem panaszkodhatunk arról, hogy általánosságban az eklézsia szegény volna. De ha a katholikus javak megoszlását tekintem, tessék nekem elhinni, mégis mindig Mezopotámia jut eszembe, az a Mezopotámia, a mely az ó-korban hires volt termékenységéről, a melyet éjien azért Kar-Dunj ásnak, Isten kertjének hívtak, oly dus növényzet volt ottan, oly bő aratást biztosított az emberi munkának. És ebből a Mezopotámiából egy sivatag lett, a melyen sakálok ordítanak, baglyok huhognak és nomádok kóvályognak. És mi okozta ezt a változást % Elsősorban az az öntözési szisztéma, a melyet annak idején a Tigris és Eufráth-folyok közt létesítettek és a mely el lett hanyagolva, ugy hogy egyik helyen, a laposabb helyeken, a viz sokasága miatt elposványosodott a talaj, más, magasabb helyekre pedig egy csöpp viz sem jutott, s igy lassacskán az egész terület hasznavehetetlenné vált.« Ezt egy magas állású katholikus papkéjwiselőtársam mondotta, s toldásképen csak annyit akarok ehhez hozzátenni, hogy teljesen igaza van az én t. képviselőtársamnak, s a hiba csak ott van, hogy a katholikus egyházi vagyonnal egy kissé megfordítva történt a dolog, mert az éltető viz nem az alacsonyabb helyekre gyűlt össze, hanem a legmagasabb helyekre csoportosult s az alacsony helyek szárazon maradtak. (Derültség.) ksi autonómia kérdésénél az egyházi vagyon helyesebb elosztására utalt az én igen t. képviselőtársam. Utaltam erre már én is, s most csak két adatot vagyok bátor felhozni. Tudok olyan katholikus községet, a hol csak az iskolaadó holdankint négy koronáját viszi el a katholikus hivőnek. Ehhez jön még az egyházi adó, stb. Ugyanott a katholikus főúr, a kinek'ezer és ezer hold földje van, még akkor, a mikor ilyen dolgokat lehetett csinálni, hosszú évekkel ezelőtt, külön községgé alakította az ő birtokait, s az iskolai és egyházi adó fizetése alól legnagyobb részben kivonta magát. Tudok katholikus községet, a hol az iskolaés templomépitési, s más terhek mellett pl. a plébánosnak, a papnak fizetését is — a régibb időben, a mikor még nem mérték ki a gazdaközönség földjét — 24 öl fával a gazdáknak kellett kiegészíteni. A 60-as években megszűnt ez az állapot, kifogyott az erdőkből is a fa, de azt a 24 öl fát még ma is a volt úrbéri birtokosság és a közbirtokosság adja a saját erdejéből, vagyis odaadja erdejének egész jövedelmét. Az uradalom pedig nem járul hozzá ehhez az adóhoz, bárha annak idején megígérte. Ugyanabban a községben a katholikus egyházi iskola fáját is a volt úrbéres közönség adja. 15