Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-168

168. országos ülés 1911 május 30-án, kedden. 109 gon a szekularizáczió kérdése. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Haller István: Kétezer iskolát tart fenn! Pető Sán dor: Állami pénzen ! (Mozgás és zaj a baloldalon és jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Egy hang (jobbfelől.) : Nem kaszinó ez ! Szabó István (nagyatádi) : Majd rátérek esetleg arra is, ha az időből kifutja, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a katholikus egyháznak minő iskolái és hitközségei vannak, s arra nézve is rendelkezem egynéhány adattal, hogy mekkora egyházi adót fizetnek. Mindezen adatok óriási ellentétben vanak annak az egyházi vagyonnak a nagyságával, a mely a katholikus egyház tulajdonában van. Rakovszky István; tJ képviselőtársamnak még egy kijelentésére vagyok bátor reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja t. képviselőtársam beszéde végén, hogy a krisztusi tanok azt hirdetik és a vallásoknak épen az az alapja, hogy minden ember egyenlő. Ez igazán a krisztusi tanokból fakadt; Krisztus hirdette ezt a dolgot legelőször és én ismétlem, hogy nagyon örülök annak, hogy az igen t. képviselő ur ezt itt kijelentette. Röviden csak azt jegyzem meg erre vonatkozólag, hogy itt az óriási különbség ember és ember között, keresztény és keresztény között abban van, hogy az emberek egy része azt a krisztusi tanitást, hogy ember és ember egyenlő, csak a túlvilági életre és a vallási dolgokra érti. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Haller István : Petőnek és Pollacseknek tetszik ! Szabó István (nagyatádi) : Nem tehetek róla, ha nekik is tetszik ; de én csak saját meggyőződésemet hirdetem. Pető Sándor: Nem beszélhet mindenki a néppárt szája ize szerint! Elnök: Haller és Pető képviselő urakat figyelmeztetem, hogy ne szóljanak minduntalan közbe. (Helyeslés jobbfelől.) Bakonyi Samu: Kár is az ilyen beszédet zavarni! Szabó István (nagyatádi) : A mint mondottam, itt van a különbség, hogy Krisztus tanításának némely részét egyesek csak a vallási dolgokra és a túlvilági életre vonatkoztatják, mások pedig a földi életre és erre a világra is óhajtják alkalmazni, habár fokozatosan és a lehetőség szerint. Azt hiszem, hogy a vallásellenes és a vallásmelletti törekvések ezen a ponton különböznek leginkább és ezen a ponton ütköznek össze. Azt óhajtanám, ha Rakovszky István t. képviselőtársam és mindazok, a kik hivei az igazi vallásosságnak, arról lennének meggyőzhetők, hogy ez a tétel ha megállt is a középkorban és teremtett olyan állapotodat, olyan különbségeket ember és ember közöt hogy az kimondhatatlan, hogy azt lerajzolni nem lehet, ezek az állapotok a jövőben fenn nem maradhatnak, azoknak változniuk és javulniok kell, mert az ember és ember közötti különbségnek sokáig, örökké fennállani nem lehet. (Helyeslés balfelől.) Mivel pedig ez a tan Krisztus tana, a keresztény vallás hivatásának magaslatán állva, minden esetre a legnyugodtabb lélekkel alkalmazkodhatik ezen tanhoz, hogy a jövőt illetőleg ezt a tételt abban az értelemben magyarázza, hogy ez a földi életre is vonatkozik. Haller István : Mindig igy magyarázta ! Szabó István (nagyatádi) : Meggyőződésem, hogy csak ilyen lehet a jövő vallása és az, a ki ezzel ellentétbe helyezkedik, a jövőbeli világnézlet mellett magát soká fenn nem tarthatja. Rátérek most beszédem tulajdonképeni tárgyára, a néptanítók helyzetére. A vita folyamán több képviselőtársam hangoztatta, hogy Magyarország jövője, a magyar népnevelés szempontjából a legnagyobb hordereje a középiskoláknak és a középiskolai tanároknak van. Nézetem szerint nem a középiskolai tanároknak és a középiskoláknak, hanem inkább a népiskoláknak és a néptanítóknak van a legnagyobb súlya és befolyása a jövő nemzedék fejlesztésére és nevelésére. Egyáltalában nem szándékom kicsinyelni a középiskolák fontosságát és nagy horderejét, de engedelmet kérek, rá kell mutatnom arra, hogy az a néptanító, a ki a népet a legelemibb dolgokra neveli, szegény, az élet és a társadalom mostohaságával küzködik, s e miatt elégedetlen, az a néptanító tehát nem lesz képes kellő színvonalon álló és elégedett népet nevelni. Már pedig azt hiszem, hogy népnevelésünknek az volna egyik jövő feladata, hogy elégedett népet neveljen, hogy iparkodjék a népet arra a színvonalra emelni, a melyet tőle a mostani viszonyok megkövetelnek. Néptanítóinkra nézve már az 1907 : XXVI. t.-cz. kimondja, hogy állami tisztviselők, azonban már a néptanítók fizetését nem emeli fel a hasonló képzettségű állami tisztviselők fizetésének színvonalára, sőt nyugdíjigényüket és lakpénzüket kisebb összegben állapítja meg, mint az ugyanolyan képzettséggel biró állami tisztviselőkét. Ugyanaz a törvény a felekezeti tanítók fizetését még kevesebb összegben szabja ki. Nevezetesen az állami tanítók részére 1200, a felekezeti tanítók részére pedig 1000 K kezdő fizetést állapit meg. E mellett mig az állami tanító a legtöbb esetben kényelmes, jól berendezett iskolában tanit rendszerint egy vagy két osztályt, addig a felekezeti tanító sokszor igen rozoga és elhanyagolt iskolában oktat akárhányszor hat osztályt. Mig az állami tanító fizetését készpénzben kapja és igy könnyen jut hozzá, addig a felekezeti tanító fizetésének egy részét sokszor a mezőn kénytelen megkeresni, mert azt birtokrészletben kapja. Huszár Károly (sárvári): És kilencz hónapig vár reá ! Szabó István (nagyatádi) : A tanítói nyugdíjtörvényt már 20 év óta Ígérgetik és a nyugdíjjárulékokat szedik a tanítóktól, azonban a közoktatásügyi kormány részletes kimutatást ezekről a beszedett nyugdíj pénzekről eddig még egyálta-