Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-168
168, országos ülés 191Í május 30-án, kedden. 97 szerint — igyekszünk a nemzetiségi kérdés lényegébe tudományos és irodalmi tanulmányok alapján behatolni, de ne akarjanak megtéveszteni már azért sem, mert per analógiám, könnyen azt a gyanút kelthetik, hogy a Romániában élő magyar állampolgárokat egynek véve a romániai honos magyar ajkuakkal, rájuk nézve Magyarország ugyanaz mint a krajovai iskolát fentartó magyar állampolgárok részére Románia és a magyarországi román állampolgár ugyanaz, mint a romániai állampolgár. Hogy igazamat bebizonyítsam, kötelességem a nemzetiségi izgatók rágalmait szemügyre venni. Sajnos, nem terjeszkedhetem ki azon képzelt vagy felfújt vádakra, a melyekkel az egész magyar közigazgatást, a magyar közgazdasági politikát, az egész magyar államéletet illetni szokták, hanem csak azon vádakra terjeszkedhetem ki, a melyek szorosan a közművelődésre vonatkoznak. Hányszor hallottuk itt a házban, — a minap Dámján Vazul t. képviselőtársam hozta elő felszólalásában — hogy elraboljuk a nemzetiségek iskoláit, meg akarjuk fosztani őket nyelvüktől, külön faji művelődésüktől, vallásuktól, szóval magyarosítunk. Ezen vádaknak van egy közös jellemvonásuk és ez, hogy tartalmi tarthatatlanságukról egyelőre ne is szóljak, az őszinteség teljes hiánya. Még azok is, a kik őszintébb hangon kezelik ezt a kérdést, rendkívül óvatosak kifejezéseikben és még a trializmusnak hírhedt híve, néhai Lueger barátja, Popovics is legújabban igy ir az österreichische Rundschauban, tehát egy komoly lapban megjelent czikkében, a melyet nehogy a ferdítés vádjával illessenek, eredeti szövegében fogok felolvasni (olvassa) : Solange aber die Magyarén die höchst problematischen preussischen Experimente in Posen und Westpreussen statt der positiven staatspolitisehen Ergebnisse der Schweizer, der Belgier, und auch selbst der österreicher in. der Nationalitätenfrage studieren und sich vor Augen haltén werden, wird nicht nur die ungarische Staatlichkeit, sondern auch die Zukunft des Magyarentums in der S.ehwebe bleiben. Die 6 Millionen Magyarén sind eben keine Preussen. sind kein germanisches 70 Millionen Volk mit eigenartiger, ausschlaggebender Kultur, sondern eine kleine, von allén Seiten her bedrängte Nationalität, die ihr Auskommen nicht nur mit den Rumänen, sondern mit allén Nationen, Ungarns und österreiehs. ja des ganzen Südostens finden muss, wenn sie bestehen will. Méltóztassék megfigyelni, minő ravaszul van az egész összeállítva. Nagyon kegyesen elismeri Magyarország nemzeti önállóságát, majd beszél a magyar nemzetiségről, de nem hallgat hazánk nemzeteiről, a románról, a tótról és azok nemzeti törekvéseiről, letagadja a külön magyar kultúra létezését és végül halványan, tompított színekkel, odaveti Svájczot, mint követendő példát. Ez az, a hova elérni akartam. Bváj ez, a trializmus után a föderalizmus, a föderalizmus után pedig a rejtett CÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VIII. KÖTET. végezel, az arany álom, a mint azt beszédem későbbi folyamán bebizonyítani leszek bátor. A czélzatos ferdítés egyik ilyen szülötte a pozeni politikával való összehasonlítás is. Mivel követünk mi pozeni politikát ? Magyarországon légióit ismerem az idegen ajkú iskoláknak, Pozenben az iskolákban mindent németül tanítanak. Mi nagy szerényen azt követeinők meg, hogy minden állampolgára e hazának értse meg a:? állam nyelvét, Posenben a lengyel nyelv proskribálva van. Mi Erdélyben a magyarság megerősítésére és megmentésére próbálkoztunk egy-két telepítéssel, Posenben törvény alajjján a lengyel magánbirtokok német telepítés czéljaira kisajátíthatok. Ismerem meglehetősen a nemzetiségi kérdés magyar irodalmát, ha ez az irodalom termett soviniszta, sőt talán tulsoviniszta termékeket is, minek nevezhető a nagy német birodalomban az u. n. antropo-szocziológiai irodalom, a mely kis füzetekben és vastag kötetekben a Gobineau-féle faji theoria alapján a legkönyörtelenebb hangon tárgyalja a lengyel kérdést in speezie, a faji kérdést pedig általában. JSTem akarom a t. ház figyelmét idézetekkel fárasztani e lehetetlen irodalomból, de csodálatosnak tartom, hogy a Scotus Viatorok mégis a magyar földet járják be. Vagy pl. itt van egy romániai bukaresti lap, az Adeverul, a magyarországi poseni politikáról ezeket irja (olvassa) : »Valóban, Scotus Viator, a hírneves iró, ha a választási visszaélések legsötétebb képeit akarná megfesteni, akkor csak jöjjön Románia modern királyságába, a hol sokkal korruptabb választási rendszert fog találni, mint Magyarországon, a melynek védelméül legalább azt a körülményt hozhatjuk fel, hogy a nemzetiséggel vívott elkeseredett harczában az a törekvés vezérli, hogy a magyarság felsőbbségét biztosítsa a nem magyar ajkú nemzetiségekkel szemben«. Az iskolákkal folytatott magyarosításról már múltkori felszólalásomban szólottam. Magyarositásnak nevezik a nemzetiségi izgatók azon törekvésünket, hogy megköveteljük hazánk állampolgáraitól, hogy a magyar nyelvet, mint államnyelvet, legalább megértsék. Ezek törekvésünk jogosultságára nézve én ismét csak egy román tudóst, Vizanti jassyi egyetemi tanárt idézem, a ki a román képviselőházban mondott beszédében mondotta a következőket (olvassa) : »Bert Paul volt franczia közoktatásügyi mimister mondja 1880-ban : A nyelvegység nélkülözhetetlen, mivel másképen a nemzeti egység nem egyéb mint üres szó. Nem fogható fel józan észszel, hogy ugyanazon haza, anya, gyermekei ne értsék, ne beszéljék ugyanazt a nyelvet.« Majd igy folytatja Vizanti (olvassa) : »Ugyanazt teszszük mi is, megállapítva a nyelvet, mint a művelődés elemi feltételét, különösen a nemzeti oktatás anyagára nézve.« Lahováry János ( minister pedig 1906 októberében a következőket mondta (olvassa) : »Büszkén lengjen itt a román trikolor azután is, hogy elrornánosodjék itt mindenki jószántából.« 13
