Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-143
1Í3. országos ülés 1911 odafenn jobb szeretik a Dreadnougth-okat, mint a szövetkezeteket, ez világos. Méltóztassék azokat a pénzeket,- a melyek a mezei lakosság révén czentrális kezekbe jönnek össze, visszafordítani a nép szükségletére, mert odatartoznak. Mindjárt megmagyarázom egy példával. Meghal a felesége egy parasztembernek, marad 1200 forint készpénz utána. Ha az az ember nem a szövetkezethez fordul, hanem elkerül X. czentrális takarékpénztárba, a hol természetszerűleg a potiorok bentülnek, ha megszorul az elhunyt asszony férje, akkor azt, a miért 4%-ot adnak mint betétért, kihozza 8—10 %-ért a saját és gyermekei részére. Ez abszurdum. Annak a pénznek, a melyet a falukból garasonként szednek össze, kötelességszerűleg azoknak javára kell válnia, a kiktől beszedték. Épen azért a törvény módositása már nem soká késhetik. T. ház ! Én nem akarok prejudikálni. Benne vagyok abban a központi intézetben, ott is különböző nézetek vannak. Egy azonban bizonyos, az, hogy ha e felett tanácskozni fogunk, ha rekonstruálni fogják, majd a hitelszövetkezeteket, az ipari szövetkezeteket feltétlenül el kell választanunk a mezőgazdasági szövetkezetektől. (Helyeslés halfelöl.) Igaz, ez kis nehézséggel fog járni, de az ipari szövetkezeteknek, a melyek a ministeriumtiak instigálására alapittatnak, tömegmunkát kell adni. Megalakittatott pl. a szabószövetkezet, kapott egy kiszabógépre 15.000 koronát, mert a kiszabás ä legtöbbe kerül;' ez a gép 1200 öltözetet képes egy nap alatt kiszabni. Ha meghozatjuk ezt a gépet, akkor adjunk munkát annak a szövetkezetnek, ez kötelesség. De a tömegmunkát elvonjuk tőle egypár forint különbözetért. (Zaj és közbeszólás a szélsőbaloldahn.) E tekintetben nem szólhatok, de annyit mondhatok, hogy a hol közbenjártam — bár nem vagyok sem szabó, sem szövetkezeti tag — az elnök urnái és másutt is, a legjobb fogadtatásra találtam. Azonban, mondom, ha már megalakították ezeket a szövetkezeteket, akkor munkát is kell nekik adni. Az az iparosembereknek hiteligénye egész más formában kell, hogy kielégíttessék, mint a mezőgazdasággal foglalkozóké. Ez a kettő feltétlenül különválasztandó. ," T. ház! A midőn a földmivelésügyi tárcza keretében á szövetkezetek ügyét szóvá teszem, azt állitom, hogy ez a szövetkezeti intézmény nálunk, ugy, a mint azt röviden előadni szerencsés voltam, nemcsak a földmivelésügyi ministeriumnak és a földmivelésnek szolgál javára, de az egész ministeriumnak. Sajnálattal látom, hogy nincsenek itt a t. minister urak; bizonyára fontosabb dolgaik vannak. De kérdem a t. pénzügyminister urat, hogy a teljesítési képességét az országnak, a melyben oly túlzott kiadások vannak, vájjon az emberi szenvedélyekre . kell-e fektetni, vájjon az ivásra kell-e alapítani ? Nem egészségeaebb-e, ha a polgárok teljesítési képessége abban az irányban fokoztatik, a melyet itt előadtam és a mely javára szolgál az államháztartás mérlegének. április 28-án, pénteken. 83 Kérdeném a t. közoktatásügyi minister urat, ha itt volna, hogy hiszen tudja ő, hogy egészséges testben lakik az egészséges lélek, kérdem, nem könnyebben taníttathatja gyermekét az az egyszerű parasztgazda és iparos is, a kinek hóna alá nyúl az állam ilyen intézményekkel ? Nem szolgál-e javára az országnak, ha a művelődés általános lenne ? És kérdeném a t. honvédelmi minister úrtól, ha itt volna, hogy nem fontos-e az egészséges test a jelentkező ujonczoknál ? Különösen most, a mikor a kivándorlás folytán Magyarországon vannak kerületek, a hol a kombattáns elemnek 50%-a hiányzik ? Nem szolgálna-e a haza javára, ha ezeket megtarthatnók ? Végül pedig a ministerelnök úrhoz fordulnék. Sajnálom, hogy nincs jelen, mert neki van legnagyobb szüksége, hogy a szövetkezetek erősödjenek, prosperáljanak, és azért az államnak támogatnia kellene őket. Magyarországon jelszavak után indulnak az emberek. Ily jelszó, a meddig csak itt van köztünk, halandó emberek közt, még megjárja. De már baj, a mikor a Felséges ur szájába adták a trónbeszéd keretében, a mikor az állam demokratikus fejlesztését emiitik. Nem hiszem, hogy akkor az udvari tanácsosokra gondolt volna a ministerelnök ur. (Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. ministerelnök ur, ha komolyan érti ezt a törekvést, az állam demokratikus fejlődését, nem az áldemokrácziát értette ez alatt, de a demokráeziában az egyenlő elbánást, az egyenlő segítséget, sőt a kisemberek erősebb segítségét az erősebekkel szemben, akkor nagy érdemül tudom be, hogy ezt komolyan értette. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon sokat lehetne elmondani erről. (Halljuk ! a bal- és a szélsóbaloldalon.) Remélem, a t. ház nem fogja tőlem rossz néven venni, ha felszólalásom végén ez intézmény ismertetése és védelme keretében néhány szubjektív érzésnek, is adok kifejezést. (Halljuk! a bal- és a szélsóbaloldalon.) Harmincz éven át családi életemen kivül minden időmet ez intézmény prosperálásának, segítésének szentelem, és ezen munkálkodom. (Elénk éljenzés a bal- és a szélsóbaloldalon.) Gyönyörűség látni a népet, ezt a hálás népet, a mikor kiemelkedik elhagyatottságából és abból, hogy a korcsmáros gondjaira van bizva, a mikor egyszerre kiemelkedik ebből, és a mikor ennek vezetésére vállalkozhatunk, ennél nagyobb örömet nem érezhetünk az életben. Hiszen a magyar iparosnak, kisiparosnak, és a magyar parasztnak párja nincs a világon. Eddig minden törvényt az ő gyengeségére alapítottak, ezentúl az erősítésére alapítsák a törvényt. Ezeket ajánlom a t. ház megszivlelésére, ajánlom azokat, a miket erről az intézményről elmondtam, de a költségvetést politikai bizalmatlanságomnál fogva, mély sajnálatomra, nem fogadhatom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a hal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) . Elnök ; Ki következüi ? xi!