Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-143

243. országos ülés 1911 április 28-án pénteken. 77 egy uj találmány, annak szolgálatában egy uj gyár, a minek folytán a régi gyár áruczikkeinek értéke devalválódik, s az uj vállalat tulajdonosa abba a szerencsés helyzetbe jut, hogy ugyanazt, vagy hasonló árut sokkal olcsóbban adhatja. (Zaj.) Lényege a dolognak az, hogy az élet a földmivelésügyi ministeriumnak e kérdésben eddig vallott felfogását egyáltalában nem ratifikálta, mert a homokszőlőtermelés folytonosan óriási mértékben halad, ma már területre nézve több, mint az ország"szőleinek fele, mennyiségre körülbelül kétharmada az ország egész bormennyiségének. Megengedem, hogy a kecskeméti buczkák bora nemzeti költészetünket nem fogja ugy inspirálni, mint a tokaji, de a homokszőlőkulturából ma szőlőmunkások és szőlőskisgazdák miihói élnek és jólétben vannak. (Ugy van! balfélől.) Ez tehát közgazdaságunknak oly ága, a melylyel szemben a nemtörődömség egyáltalában nem indokolt, a mely a ministerium részéről is kellene, hogy a legnagyobb gondozásban részesüli ön. (Helyeslés balfélől.) Bernáth Béla t. képviselőtársam tegnapelőtti beszédében a boritaladó eltörlését követelte. (Elénk helyeslés balfélől.) Ezt oly alaposan és oly helyesen indokolta meg, hogy tulaj donképen háládatlan dolog ugyanerről a kérdésről szólnom, de méltóztassanak mégis megengedni néhány megjegyzést. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a kérdés a pénzügyminister urnái természetesen rokonszenves fogadtatásra találni nem fog. Ö hivatásánál fogva is a bortermelés bajait sokkal kevésbbé érzi imminenseknek és reálisaknak, mint azt a veszteséget, a mely az államháztartást a húsz millió boritaladó elmaradásával érné. De azt hiszem, itt a földmivelésügyi minister úrra, a kinek ismernie kell szőlőkulturánk bajait és bizonyára ismeri is, hárul az a feladat, hogy világosítsa fel a kormányt, hogy a boritaladót ideig-óráig lehet fentartani, de csakhamar el fog következni az az időpont, a midőn a viszonyok kényszere a boritaladó eltörlését parancsolólag követelni fogja. Múzsa Gyula: Ott van Francziaország! PajZS Gyula : Hiszen már a t. földmivelésügyi mimster ur maga érzi annak a válságnak az előjeleit, a melyek szőlőinket jobb termésű esztendőkben fenyegetni fogja ; de hol vagyunk mi még attól a bormennyiségtől, a melyet részben a folyton gyarapodó szőlőterület folytán, részben pedig szőlőkulturánk intenzív emelkedése folytán várhatunk ! Hiszen, t. képviselőház, a mi átlagterméseink még annyira siralmasak, hogy az az évenkint termelt bormennyiség alig fele a megfelelő kultúra mellett termelhetőnek. Egy jól kezelt szőlő ma is átlag katasztrális holdanként 25—30 hektoliter középminőségű bort ad, ötszázezer katasztrális holdra rugó szőlőinknek tehát ma is 7 és fél millió jobbtermésü esztendőkben 9—10 millió hektoliter bort kellene adniok. Ilyen bormennyiségek felvételére a mi fogyasztásunk nincs berendezve ; a külföldre való kivitelre természetesen alig számithatunk, Ausztria pedig a maga nagy sörfogyasztásával és folyton emelkedő szőlőkulturájával a mi fölöslegünket bizonyára nem lesz képeis felvenni. Az egyedüli mód, a mely erre szolgálhat, az, hogy a saját fogyasztásunkat emeljük, ezt pedig nem emelhetjük mindaddig, mig jobbtermésü években 50—70—100%-át teszi a bor árának a boritaladó. Addig hiába fáradunk mi és a minister ur egy oly intézmény létesítésén, a mely pár százezer hektoliter bort vigyen ki a külföldre, midőn idehaza még módjában van 2—3 millió hektoliterrel emelni borfogyasztásunkat akkor, ha annak legnagyobb akadályát: a boritaladót eltörli. Megjegyzem, hogy ha a fogyasztást két-három millió hektoliterrel emelnők is, akkor is csak egy harmadrészét fogyasztanók el annak a mennyiségnek, a melyet Francziaország vagy Olaszország fogyaszt. Tény az, hogy Francziaországban a munkás átlag egy liter bort fogyaszt naponta és volt alkalmam meggyőződni arról, hogy a franczia gazdaságok legnagyobb részében rendszerként van bevezetve az a szokás, hogy a gazdasági munkás naponta két liter bort kap a saját élelmezéséhez. (Mozgás a baloldalon.) A mi kormányaink eddig nagyon kevés érzéket tanúsítottak ezen kérdés iránt, mert ezt eddig mindig a szűk látkörü fiskális politika látcsövén át nézték, de ott van előttünk Francziaország példája, a mely 1901-ben, midőn egy jó termés következtében négy és hat frankra szállott le a bor értéke, kénytelen volt máról holnapra eltörölni a borfogyasztási adót minden előkészítés nélkül, (Ugy van! balfélől.) és ez fog bekövetkezni minálunk is. Es hogyha ez bekövetkezik, akkor mi is máról holnapra leszünk kénytelenek ezt a lépést megtenni és évek fognak múlni ismét, mig a termelés és fogyasztás közötti egyensúly helyreáll. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tudom azt, hogy a boritaladó eltörlésének nem az a legfőbb akadálya, hogy államháztartásunk 20 millió koronával károsodnék ez által még abban az esetben is, hogy ha a boritaladót teljesen el nem törlik, hanem sokkal nagyobb akadályát képezi a borfogyasztásnak az az emelkedése, a melytől a pénzügyminister ur a szeszfogyasztásnak ugyanolyan mértékű csökkenését félti. Mert ha mi tényleg csak két millió hektoliterrel emeljük is évi borfogyasztásunkat, ez megfelelne, 140 K szeszadót számítva, — jelenleg csak 120 K, de 140 K lesz — 150.000 hektoliter szesznek és ezen 150.000 hektoliter szesznél az államháztartás vesztesége ismét 21 millió K-t tenne ki. Itt van tulajdonképeni forrása annak az ellenállásnak, a melyre a t. minister ur, de különösen a t. pénzügyminister ur részéről találkozunk. Tény az, hogy a szeszfogyasztás államháztartásunk mai rendszere mellett még mindig egy nagyon kevéssé kihasznált és még lényegesen emelhető jövedelmi forrását képezi államháztartásunknak. De mit jelent ez, t. ház ? Hogyan értse meg a XX. század szocziológiájának eszme*