Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-142
•tr, U2. országos ülés 19ÍÍ április 27-én, csütörtökön. nagy sörgyárak, annál inkább kevesbedik a kis sörgyárak száma. Sümegi Vilmos: A behozatal pedig minden évben növekedik. Idegen sört hoznak be. Krolopp Hugó: En a magam részéről azt tartanám egészséges fejlődésnek, hogyha a kisgyárak száma és termőképessége emelkednék, mert ezek dolgozzák fel a helyi termelést és látnak el legjobban valamely vidéket megfelelő olcsó itallal. Ezért fontos a mezőgazdasági jellegű sörgyárak számának emelkedése, de fontos az még azért is, mert az egyes vidékeken szép számban foglalkoztatják a munkás kezeket, a mezőgazdaságokat pedig, a melyekkel esetleg kapcsolatosak, vagy a melyek közelében vannak, nagyobb arányú állattartásra ösztönzik, és ezzel a mezőgazdasági üzem belterjesebbé válik. Hiszen tudjuk, hogy sörtörkölyt és malátacsirát messzire szállítani nem lehet, hogy azt csak a közeli gazdaságok használhatják fel. Azok tehát, a kik ilyen helyzetben vannak, sokkal intenzivebben gazdálkodhatnak. Ennélfogva határozottan gazdasági érdek, hogy a kis sörgyárak száma szaporodjék, és én ezt az elvet vallom, a nélkül, hogy a nagy sörgyárak jelentőségét a legcsekélyebb mértékben 'ezzel kisebbíteni akarnám. Elismerem, hogy a finomabb sörök készítésére a nagy gyárak alkalmasak, hogy ez azoknak feladata és hogy ők vannak hivatva a finom osztrák sörökkel szemben felvenni a versenyt. Mindazonáltal azonban felette fontos, hogy valamely egészséges népital előállítása czéljából minél nagyobb számban létesíttessenek sörgyárak. Ivánka Imre: Arra itt van a bor. Krolopp Hugó: Meg lehet ezt tenni ugyan, hogy megváltoztatjuk az állami adózási rendszert olyformán, hogy a kisebb üzemű sörgyárak kedvezőbb adózási elbánásban részesüljenek. Ma ugyanis kétféle adót szednek: a söradót, a mely a sör-lé minden czukortartalmu perczentje után 34 fillér és a söradópótlék, a mely ugyanígy szedve 80 fillér. E pótlékból, tehát nem az adóból, hanem a pótlékból, oly sörgyárak, a melyek évente 5000 hektoliternél többet nem termelnek 10%, a melyek 15.000 hektoliternél többet nem termelnek, évenként 5°/o adóelengedésben részesülnek. Ez nagyon kevés, nem egyenlíti ki a nagy és kis üzem közti differencziát, és nem egyenlíti ki azt a clifferencziät, a mely szerint a kis üzem sokkal drágábban termel, mint a nagy üzem. Ezenkívül igen hathatósan fokozható lenne a kis sörgyárak termelőképessége, ha egyszer már felállíttatnék az annyiszor sürgetett sörkisérleti állomás. Ezt a sörkisérleti állomást évek óta hiába kéri az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ós hiába kéri a vidéki serfőzők egyesületének vezetősége. E nélkül pedig a söripar terén fejlődésről szó sem lehet. Ugyanis a kis sörgyáraknak igen nagy baja az, hogy teljesen nélkülözik a szellemi vezetést, teljesen magukra vannak hagyatva, nincs fórum, mely őket kitanítaná arra, hogy a technika vívmányai közül mit alkalmazzanak. Ezért meglehetősen elavult a technikai berendezésük és természetes, hogy elnyomatnak a nagy sörgyárak által a versenyben. Nagy baj az is,-hogy a kis sörgyárak alkalmas egyének hiányában kénytelenek külföldi serfőzőmestereket alkalmazni, kik pedig igen drágák, miáltal a kis sörgyárak üzeme módfelett megdrágul. Ilyen külföldi sörfőzőmesterek alkalmazása ezenkívül azzal a hátránynyal jár, hogy a sörgyári berendezést az illető mindig a külföldről fogja hozatni, és szívósan fog küzdeni a gazdával szemben azért, hogy lehetőleg ne magyar komló alkalmaztassák, hanem saazi komló; mig ellenben, ha felállíttatnék egy mezőgazdasági jellegű sörkisérleti állomás, megkapnák a kis sörgyárak az annyira szükséges szellemi vezetést és irányítást, magyar szakférfiak gyakorolnák a sörgyári üzemekben az üzemellenőrzést, a mit ma — sajnos, szégyen bevallani — osztrákok gyakorolnak Magyarországon, És ha még egy kísérleti mintasörgyár is felállíttatnék ezzel kapcsolatban, akkor tanfolyamot lehetne rendezni a kis sörgyártulajdonosok részére, hol megismernék a sörfőzés technikáját, és hogy mit kell üzemükbe bevezetni és hogyan kell azt tökéletesíteni. Fontos hivatása lenne e kísérleti állomásnak még az is, hogy megoldaná az Ausztriából bejövő sörök ma felette hiányos ellenőrzését. Ma ugyanis ugy áll a helyzet, hogy az osztrák sörök — szinte érthetetlen dolog, de igyvan — egyes elnevezések alapján lesznek megadóztatva. Pl. ilyen elnevezést képez a márcziusi sör. Ha márcziusi sör jön be, akkor e , márcziusi sör elnevezésére eső skála szerint lesz megadóztatva. Az eljárás rendszerint az, hogy az osztrák sörexportőr az osztrák kísérleti állomással megvizsgáltatja a sörlének czukortartalmát, hogy az erjedés beállta előtt a sörlé hány czukorfokot mutatott. Erről hivatalos bizonylatot adat magának, és ez szolgál azután idehaza az adózás alapjául. Mert hiszen a fináncz idehaza már a kész sört látja, pedig abból szerfelett bajos még egy tudományosan képezett embernek is meghatározni, mert az is csak hozzávetőlegesen tudja, hogy az a sör mint sörlé hány czukormérő-fokot tartalmazott. Hogy a visszaéléseknek micsoda tág kaput nyit ez, megtörtént — nevet is tudnék említeni. Sümegi Vilmos: Le kell leplezni a németet! Krolopp Hugó: Megtörtént, hogy legutóbb márcziusi sör elnevezés alatt valaki az osztrák sörkisérleti állomás hivatalos bizonylata szerint 10'90—1102 czukormérő fokkal jelentette\be sörét adózásra és fizette nálunk az adót, holott ugyanakkor a határ tőszomszédságában levő magyar gyárban a pénzügyőrök a hazánkban készült márcziusi sört 13 czukormérő fokban