Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-142
46 li2. országos ülés 1911 április 27-én, csütörtökön. nézve,, azt nem szükséges ecsetelnem; hiszen az köztudomású dolog. De hát mihelyt az erdőhatóság megtudja, hogy legelő van egy községben, mindjárt kiszáll, megtekinti, hogy alkalmas legelőterület-e, vagy nem, és többnyire az a vége, hogy ez feltétlenül erdőtalaj. (Igaz ! Ugy van !) Már most méltóztassék felvenni, hogy én egy tisztelt torontáli vagy báesmegyei képviselőtársamat felkérem, hogy jöjjön a Felvidékre és mondjon Ítéletet, hogy az a szántóföld alkalmas-e szántóföldnek, mondjon Ítéletet, hogy az a legelő alkalmas-e legelőnek. Azt fogja mondani, hogy ez sem nem szántóföld, sem nem legelő, szaladok innen, hogy ezt a nyomorúságot ne lássam. De a gyakorlati életben egészen máskép vagyunk. Mert a sovány minőségű földeket műveük a lakosság széles rétegei nagy számban, azt a legelőt állattenyésztés czéljaira forditják községek és községek, a melyek adót fizetnek, a melyek az állami szolgáltatások minden részében tevékenyen közreműködnek. Mit csináljunk e községekkel, ha minden feltétlenül erdőtalaj és mindent beültetnek 1 Akkor a községeket vagy át kell telepíteni, vagy valami gyarmatügyi politikával valahová el kell küldeni. (TJgy van! a jobboldalon.) Mert, t. képviselőház, azt ne méltóztassék mint komikumot venni, hogy nálunk a Felvidéken, a hol a föld alig terem és a legelő is állítólag sovány, ott százezrei a népnek mégis megélnek. A munka, a szorgalom, a kitartás és tulaj donképen a szerény igények, ezek tartják fenn ezt a népet a maga összeségében. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) A panaszok a Felvidékről mindig állandók, de nem panaszolja senki, hogy az a föld rossz, az a legelő sovány, hanem azt, hogy egy kis erdőterület, mondjuk 5—6 holdas erdőterület, mely az ő tulajdona és a melyen legeltetni akar, egyszerre állami kezelésbe megy át. Jön egy bizottság, megcsinálja az üzemtervet; jön egy bizottság, megállapítja a szolgálati szabályokat; jön egy bizottság, megválasztják a közbirtokossági elnököt, ezt a választást megsemmisitik, az üzemterveket revideálás végett átküklik, egy év múlva visszajön revideálva az üzemterv, és az első dolog, a nélkül, hogy az állam kezelte volna az erdőket, az, hogy két-három évi erdőőri hátralékot kell fizetni; ez a legelső. (Igaz ! TJgy van !) Polónyi Géza: A Székelyföldön is így van! Miháii Tivadar: Erdélyben is! Bornemissza Lajos: Ez nem pártkérdés, t. képviselőtársaim, ezt szóbahozni minden képviselőtársamnak kötelessége, mert ha nem teszi meg, nem tesz eleget kötelességének. (Helyeslés.) En megadom az elismerést és a köszönetet ott, hol a végrehajtás megfelelő, hol a törvényt nem kell reformálni; de kritikától sohasem fogok tartózkodni, mert ez képviselői kötelességem. (Helyeslés.) Nehogy azon tisztelt tisztviselők, kik ezekben a szerencsétlen büntető expedicziókban szoktak résztvenni, azt higyjék, hogy ez személyük elleni feltevés, vagy pedig bizonyos nem jóindulatú kifejezés — én azoknak a működését, buzgalmukat, munkásságukat elismerem és ennek a ház szine előtt is kifejezést adok. Én az összes bajokat a czentralizácziónak, az adminisztráczió hiányosságának és a törvény hiányainak tulajdonítom. Mindazon állami tisztviselők és kormányközegek, kik e tevékenységben résztvesznek, ne vegyék a maguk személyére a mondottakat ; ez egy kormányzati hiba, egy kormányzati baj, mely felett azonnal napirendre nem lehet térni; itt okvetlenül dolgozni és reformálni kell, hogy azt a szegény felvidéki népet az állam tekintélyének megnyerjük és hogy az állam tekintélye és a köztisztviselők iránt bizalommal viseltessék, mert ennek a hiánya minden rossznak a kútforrása. (Helyeslés.) A legelőterületekre nézve azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a minister urnak rövid kormányzása alatt is már egy nagy haladást látok. (Igaz! TJgy van! jobbfelől.) Az az akcziója, hogy a legelők felújítására és egyáltalában legelő-beszerzésre sikerült neki nagyobb összeget a költségvetésbe felvenni, már magában véve is jóindulatot mutat és kilátásba helyezi, hogy a legelő tekintetében a mi népünk jobban lesz támogatva és segélyezve. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Csak nagyon figyelmeztetem a t. minister urat, ha ez a rendszer fenmarad, hogy e legelőktől legalább is egy jóidőre méltóztassék az erdészeti hatóságokat távoltartani. (Derültség és helyeslés.) Mert ha a nagy pénzzel és áldozattal beszerzett legelőterületekre valaki véletlenül azt mondja, hogy feltétlen erdőtalaj vagy kopár terület, akkor ott nem fog legeltetni senki. (Ugy van!) És megvallom őszintén, hogy a legelőterületeknél igennehéz viszonyok vannak a Felvidéken. Azt nagyon jól méltóztatnak tudni felvidéki képviselőtársaim, hogy az arányosítás alkalmával az úrbéresek többnyire erdőben kapták ki illetőségüket, illetményüket, miután akkor nem volt oly intenzív a gazdálkodás, a szántóföldeknek nagy része legelő volt, azokat nem kultiválták, nem volt oly nagy szükség rájuk és az illető földesurnái kis szolgálat ellenében legelőt lehetett kapni. De ma itt állnak a községek, megvan az erdőterületük és konstatálhatom, hogy •— e kérdést igen gyakran tanulmányozom — vannak községek, a hol 6—700 darab legelőmarha van, legelő nélkül, mert összes legelőterületük mindössze 24—25 hold, az erdő elfoglal minden legelőterületet. Már most, a fa kihasználása is bizonyos nehézségekkel jár — mert erre is rá kell térnem, hogy a képet a t. ház a maga teljességében lássa, de egyúttal szolgálatot vélek teljesíteni a t. minister ur irányában, midőn a ház szine előtt a faértékesitési eljárásra nézve elmondom kritikámat — (Halljuk! Halljuk!) és ha valamely községben iskolát akarnak építeni, s költségre van szükség, az erdészeti hatósághoz fordulnak, hogy engedje meg több évi osztag kivágását, hogy az igy befolyó jövedelemből a költségeket a -község fedezhesse.
