Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-162

162. országos ülés 1911 május 22-én, hétfőn. 509 vetésével kapcsolatosan tárgyalható legyen. (Helyeslés.) Méltóztatik ezt helyeselni ? (Igen !) Akkor ily értelemben mondom ki a határozatot. Most következik a napirend értelmében az 1911. évi állami költségvetés részletes tárgyalása és pedig a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének (írom. 211) folytatólagos tárgyalása. Ki a következő szónok ? Nyegre László jegyző: Szász Károly ! Szász Károly: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a vallás- és közoktatásügyi tárcza 1911. évi költségvetését elfogadom, teszem ezt nem csupán pártállásomból kifolyólag, hanem mert fülemben cseng Trefort Ágostonnak az a mondása, hogy Magyarország fennállása a kultúra kérdése. (Ugy van! jobbfelől.) A ki ennek a mondásnak igazságát átérti és átérzi, az minden körülmények között hozzá kell hogy járuljon mindazon eszközök megadásához, a mely eszközök a magyar közművelődés erősbitésének, fejlesztésének és előbbre vitelének magasztos feladatát szolgálják. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy — anyagom fontosságához mérten igen röviden — érintsek néhány kérdést a tanügyi, a közművelődésügyi és kultúrpolitikai kérdések közül, a melyek leginkább előtérben állanak. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad mindenekelőtt hozzászólnom a harmadik egyetem, illetőleg az egyetemek szaporításának sokat vitatott kérdéséhez. (Halljuk!) A magam részéről örömmel üdvözlöm a minister urnak azt az elhatározását, a melylyel ezt a kérdést nézetem szerint helyes, régi medrébe, t. i. a harmadik egyetem kérdésének medrébe terelte vissza, mert bármily nagy fontosságot tulajdonítsak is a magam részéről a felső oktatásnak, bármennyire valljam is azt, hogy magyar kultúránk áldásai elsősorban talán a felső oktatás helyes rendezéséből fakadnak, mégis vallom, — és minden tartózkodás nélkül adok ezen nézetemnek kifejezést — hogy Magyarországnak, a jelenlegi viszonyok és körülmények között sem megfelelő anyagi ereje, sem kellő szellemi tőkéje, de nézetem szerint szüksége sincs háromnál több egyetemre, (ügy van ! jobbfelől.) Viszont azonban azt erősen vallom, hogy igenis a harmadik egyetem mielőbbi felállítására égető szükségünk van. Ezt az égető szükséget két momentummal tudnám megindokolni. (Halljuk !) Nézetem szerint szükség van először szigorúan tudományos szempontból. Mert valóban igen kívánatosnak tartom, hogy a legfelsőbb tudományos fókuszok, a leghatalmasabb tudományos fórumok száma egygyel szaporittassék és ezzel a magyar kultúra igazi mélyítése és fejlesztése még jobban biztosittassék. De egy — hogy ugy mondjam — első tekintetre gyakorlati, azonban mélyebb gondolkodás után bizonyára szintén tudományosnak vallott czélból is igen szükségesnek tartom a harmadik egyetem felállítását és ez a budapesti egyetemen állandóan mutatkozó túlzsúfoltság, (Ugy van •' Ugy van !) a mely nézetem szerint immár tarthatatlan helyzetet teremtett (Ugy van! Ugy van!) az első magyar főiskolán, és tekintettel épen ennek a főiskolának országos jelentőségére, a mennyiben ennek áldását érzi az egész ország, másrészt bajait, hiányait és minden fogyatkozását is megérzi az egész ország. (Ugy van! Ugy van!) A budapesti tudományegyetemen, igen t. képviselőház, a jelen tanév első felében nyolczadfélezer hallgató iratkozott be. A múlt évi statisztikai kimutatás szerint a budapesti tudományegyetem a művelt világ 220 egyeteme közül a nyolczadik helyen áll. Vannak tehát a budapestinél is zsúfoltabbak, mint pl. a párisi vagy a berlini egyetem, méltóztassék azonban meggyőződve lenni, hogy a túlzsúfoltságból eredő bajok ezeken az egyetemeken is erősen mutatkoznak. A berlini és a párisi egyetemen állandóan hangzik a panasz a túlzsuloltság miatt, a mely az adminisztrácziót úgyszólván megakasztja, a hallgatók fegyelmezését valósággal lehetetlenné teszi és a tudományos búvárkodást ugy a tanár, mint a tanulók részéről is igen hátrányosan befolyásolja. Mert képzelhető-e ilyen túlzsúfoltság mellett az a belső intim érintkezés a tanár és a tanuló között, a mely a tudományos búvárkodásnak, a tudományos munkálkodásnak egyik elsőrangú feltétele ? Képzelhető-e, hogy az a tanár, a ki óriási kollégiumokban, ebből kifolyólag vizsgálatokkal, szigorlatokkal, kollokviumokkal van túlterhelve, képes lesz a maga tudományos feladatának kellőleg megfelelni, az az ifjúság pedig, a mely a tudományos búvárkodást az egyetemeken a szemináriumok körében kell hogy elvégezze, a tanulóknak ilyen létszáma mellett, csak egy kis töredékben, egy kis százalékban juthat be a tudomány igazi tűzhelyéhez. (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőház ! Az én felfogásom szerint a harmadik egyetemre Magyarországon azért, hogy a felsőbb oktatáson a hallgatók száma megszaporodjék, nincs szükség. Az a 10.000 hallgató, a kik ma, nem épen arányosan eloszolva, a budapesti és a kolozsvári egyetemeken tanulnak, nézetem szerint azt a szükségletet, a melyet az ország felsőbb oktatási intézetekből kikerülő ifjúság tekintetében támaszt, ma teljesen és tökéletesen ki tudja elégíteni. Harmadik egyetemre csak azért volna szükség és én ebből a szempontból helyezek nagy súlyt ennek a felállítására, hogy a budapesti egyetemen a hallgatóság száma lehetőség szerint apasztassék. (Helyeslés jobbról.) Hogy elegendő a két egyetem annak a tízezer hallgatónak, a ki ma az egyetemeket látogatja, ennek eklatáns példáját látjuk, midőn az ügyvédi kamara az ügyvédek túlságos nagy számának kérdését tárgyalta és memorandumot terjesztett elő, a melyben intézkedést kér az ügyvédi pályára készülő joghaUgatók számának valami módon való apasztására. Orvoshiányról sem lehet panaszkodni Magyarországon, mert hogy a határszélen nem kapnak orvost a kisközségekben, ez még nem bizonyítja az orvoshiányt. Hiszen ág