Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-161

500 161. országos ülés 1911 május 20-án, szombaton. (Helyeslés jobbfelől.) a melynek hiányát itt e házban már annyiszor hangoztatták és a melyet a vidéki városok olyannyira nélkülöznek. (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) Ily specziális középfokú iskolára gondoltak a népiskolai törvény megalkotói is, mikor a polgári iskolát megalkották, melyet az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk hat osztályúnak tervezett és melynek indokolásául Csengery Antal a következőket mondotta (olvassa) : »A nemzet azon nagy osztálya, melynek szellemi szükségét az elemi oktatás távolról sem elégíti ki, az az oktatás pedig, mely a felsőbb oktatásra készit elő. túlszárnyal, melynek módja és akarata is van továbbtanittatni gyermekét, de a tanításban rövidebb idő alatt kíván ezélt érni, mint azok, kik a tudományos pályára készítik elő gyermekeiket, a nemzet ezen nagy osztálya számára, is gondoskodni megfelelő tanintézetekről, oly feladat, a melyet ma már egy nemzet sem téveszthet szem elől közoktatási rendszerének megállapításánál. E nagy konczepczióju törvényt, sajnos, avatatlan kezek, mondhatom, ügyetlenül hajtották végre. Addig haboztak, tervezgettek, mígnem a polgári Í3kola, úgymint a népiskola, elvesztette két felsőbb, 5. és 6-ik osztályát. Egész iskolarendszerünknek legrendezetlenebb kérdése a polgári iskola, (Igaz! ügy van ! jobbfelől.) tanterve régi, elavult, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) mely a mai kor kívánalmainak egyáltalában nem felel meg. Minden iskola tantervén változtattak, egyedül a polgári iskola az, a mely ma is ugyanaz, mint- volt 40 évvel ezelőtt. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ennek daczára a polgári iskolának ma is több mint 50.000 tanulója van, kik nem az iskola eredeti czéljáért látogatják ezt az iskolát, hanem azért, mert könnyebb és olcsóbb kiegészítő iskolája a tanitóképezdéknek, a hadapródiskolának, a közép kereskedelmi és egyéb szakiskoláknak. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A polgári iskola csak ugy ontja a kisebb hivatalok után leső elemet, és édes-keveset olyat, a melyik a produktív életre, az ipari, kereskedelmi vagy gazdasági pályára menne. E mellett nem nyújt befejezett műveltséget és a gyermeket nem készíti elő az életre, hanem a legtöbb esetben dijnok-aspiránsokat és proletárokat nevel. (Ugy van! jobbfelől.) Nagykikinda városát a közoktatásügyi minister ur kötelezte arra, hogy egy négyosztályu polgári iskolát állítson. A város mai típusú polgári iskolának megnyitását nem kívánta, de ha áldozatot kell hozni, szívesen hozta volna meg olyan polgári iskola létesítésére, a mely Nagykikinda város gazdaközönségének, az egész magyar Alfölddel egyező specziális viszonyainak jobban felelt volna meg és egyúttal gyakorlati gazdasági szükségletet is kielégített volna. Ez az iskolafaj, a hogy azt a torontálmegyei kir. tanfelügyelő által egybehívott, szakemberekből álló ankét megtervezte, megfelelne egyúttal a polgári iskolák tanári kara reformküzdelmének és tökéletesen fedné a polgári iskolai tanári kar reformtervezetét. Maga az iskola hétosztályu volna, a melyben az általános tantárgyak mellett, a klasszikus stúdiumok helyett az alkotmánytant, a mezőgazdaságot, vidékek szerint az ipartant, kereskedelemtant gyakorlatilag és elméletileg is tanítanák. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez az iskola a praktikus életre készítene elő, növendékei az életbe kikerülve, megszeretnék a praktikus munkát, vagyonosodásra törekednének, felvennék az élettel a harczot és nem törnék magukat kisebb hivatali állások után. (Helyeslés jobbfelől.) Nagykikinda városa és környéke főleg mezőgazdasággal foglalkozik. Nem ritkák ott a 100— 500—1000 holddal biró, sőt ennél nagyobb vagyonú gazdák is, a kik fiaikból nem diplomás urakat, hanem értelmes, művelt gazdákat akarnak nevelni. (Helyeslés jobbfelől.) Állami és társadalmi érdek egyaránt, hogy módot adjunk ezeknek, hogy gyermekeiket ugy neveljék fel, hogy azokból a hazának hasznos tagjai váljanak, hogy azok értelmes és művelt középosztályt alkossanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Vannak földmives-iskoláink, vannak gazdasági akadémiáink, de nincsenek olyan középfokú iskoláink, a hol a gazdák gyermekei nem a gazdatiszti pályára, hanem saját középnagyságú birtokaik kezelésére volnának képesítve, avagy ha magasabb műveltségre vágyódnának, már ezen iskolákban készítenék őket erre elő. Ilyen iskola után vágyódott Nagykikinda városa, a melynek lakossága túlnyomólag szerb, a mikor minden fenntartás nélkül felajánlott e czélra az előbbi kultuszministernek megfelelő uj iskolaépületet és 100.000 K értékű földbirtokot, közvetlenül a város alatt, semmi jogot a maga részére nem kívánva, csak arra kérve a ministert, hogy ilyen tipusu iskolát állítson fel Nagykikindán. Sajnos, a kultuszministerium ezt a szép és hazafias ajánlatot nem fogadta el, még pedig azzal az indokolással, hogy a mai tanterv keretébe ilyen tipusu iskola nem foglalható. A minister, az áUamtitkár, az összes szakemberek szépnek és üdvösnek mondották ezt a praktikus irányú iskolát, és tisztán csak azért, mert a ma fennálló elavult tanterv keretébe be nem illeszthető, ez a szép eszme nem valósulhat meg. Én azt hiszem, ez nem lehet akadálya annak, hogy ilyen praktikus irányú iskolafaj ki ne alakuljon, és én kérve kérem a nagyméltóságú minister urat, tegye ezt még egyszer megfontolás tárgyává és fogadja el Nagykikinda városának ezen szép és hazafias ajánlatát. (Helyeslés.) Már két szónok is szóvá tette a harmadik egyetem ügyét; engedjék meg, hogy néhány szóban én is hozzászólhassak ehhez a kérdéshez. Több, mint egy évtizede, hogy a közvélemény a harmadik egyetemmel foglalkozik. Sokszor olvassuk, hogy ez meg az a város milyen áldozatot szavazott meg az esetre, ha az egyetem ott felállíttatik; olvassuk azt is, hogy a minister küldöttségeket fogad, de a kérdés most is csak a tervezgetések és tanulmányozgatások stádiu-