Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-161

161. országos ülés Í9ÍÍ május 20-án, szombaton. 493 sitett magyar liturgiájuk, de azért használhatták akadálytalanul; ujabban megint kezdik őket háborgatni. Én azt hiszem, ha csak nem akarjuk százezrével odadobni a született magyarokat, (Igaz ! Ügy van !) a kormánynak sürgősen reconsideratio tárgyává kellene tennie ezt az 1896-ban keletkezett megállapodást, a mely egyszerűen abból indult ki, hogy a kormány a magyar püspökség ügyét addig nem veszi kezébe, mig a liturgia kérdése rendezve nincsen. Az azóta nyert tapasztalatok azt mutatták, hogy ez egy filius-ante-patrempolitika. T. i. az egyházmegyék, a melyek élén a püspökök állanak, túlnj^omó többségben szlávok és románok. Itt elsősorban a ruténekről van szó, mert azon a vidéken van a magyarság nagy zöme. Addig pedig, mig nem lesz egy egyházmegye, a melyben a magyarság alkotja a többséget, addig nem lesz ennek a kívánságnak oly súlya Rómában, hogy ebbe a változásba beleegyezhessen, és addig nem lesznek instigálva a püspökök, hogy teljes erélylyel szálljanak sikra ezen kívánság teljesítésére. Barta Ödön : Rómából fenyegetik őket! Nem merik a magyar liturgiát behozni! Szmrecsányi György: Ki fenyegeti! ? Dehogy fenyegetik ! A diplomáczia nem teszi a kötelességét ! (Zaj.) Rakovszky István (közbeszól.) Barta Ödön: Többet dolgoztam ez ügyben, mint Rakovszky István ! Büszke is vagyok rá ! Cserny Károly: Ezt a kérdést igazán sine ira et studio kell kezelni; nem szabad senkit váddal illetnünk, különben nem fogunk czélt érni a kormány legjobb akarata mellett sem. Tehát a legszélsőbb fokig való tapintattal kell eljárnunk, ha az eredményt tartjuk szem előtt. (Zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Nem is az a fontos, hogy olyan liturgia engedélyeztessék a görög katholikusoknak, a hol minden egyes szó magyar, a hol esetleg bizonyos pillanatokban egy-egy görög szó nem mondatik, hanem az a fontos, hogy legyen az istentiszteletnek olyan tipusa, a mely ebben a magyar egyházmegyében fennáll és a mely különbözik a szláv egyházmegyékétől. Hallottam azt az aggodalmat, hogy nem jó lesz magyar egyházmegyét létesíteni, mert akkor szláv és rutén egyházmegyék is fognak keletkezni. Ez nem szükséges. Lehet olyan egyházmegyét teremteni, a melyben ruthén kisebbség van és annak az uj rend alapján szintén adassék meg az istentiszteletnek az a rutén rendje, a melyre neki saját hitéletének kielégítése végett szüksége van. És ha a ruthén kisebbség magyar egyházmegyében birni fog ezzel a joggal, akkor keresztül fogjuk vinni a rutén, sőt román egyesült egyházmegyékben is a magyar kisebbségek hasonló jogait. Az egyházmegye-alapítás nem olyan lehetetlen kívánság, a mikor 245.000 magyar hívőről van szó. Itt van pl. Horvátországban a körösi görög katolikus egyházmegye külön püspökkel az élén, a hol legfeljebb 25.000 lélek van, Ugyanez az állapot forog fenn a görög keletiekre nézve is. Nem akarom azt ismételni, a mit emitt elmondottam ; a kérdést is sokkal egyszerűbbnek tartom. T. i. minthogy itt a pápa közbelépése nem szükséges, hanem a keleti egyházban az államhatalom mely egészen önállóan rendelkezhetik, a keleti egyházban mindenütt, de különben is a törvény biztosítja a nem szerb és nem román hívőknek a jogait, az 1868 : IX. t.-cz. 9. §-a. Itt az állam közbeléphet és a teendő csupán csak az volna, megválasztani, illetőleg kiképeztetni, ha nincsen, egy görög keleti papot, a ki jól tud magyarul és görögül és azt fölszenteltetni püspökké, missziós püspökké. Végezheti pedig a felszentelést vagy a karlóczai pátriárka, vagy hogyha ez akadályokba ütközik, végezheti a felszentelést a konstantinápolyi pátriárka, kinél ezt igen könnyű volna kieszközölni. Zakó Milán : Van nekünk pátriárkánk ! Semmi köze ehhez a konstantinápolyi pátriárkának. Cserrty Károly: A görög keleti egyháznak az a princzipiuma, hogy az állam rendelkezik, Oroszországban, Szerbiában, Bulgáriában.! Csak mi voltunk olyan liberálisak, hogy adtunk a szerb és román egyháznak autonómiát. De a magyar nyelvű nemzeti hívőknél az államnak ez a joga, ez a katexochen joga, hogy ezt az ügyet a kezébe vegye, megmarad, és ez a missziós püspök, ha egyszer kineveztetik, országszerte szervezheti azt a majdnem 50.000 lélekre menő görögkeleti magyarságot. Most még — maj dnem végezetül — egy kérést kell érintenem, melynél félek attól, hogy t. szomszédommal még nagyobb ellenkezésbe jövök. (Zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: (Halljuk/ Halljuk.') Cserny Károly : Ez t. i. választókerületem egy részleges egyházi kérdése, a mely megvallom, igen kényes természetű. De én vármegyénk igen magas állású egyházi férfiaival is beszéltem erről az ügyről, hogy mit s hogy mi volt az eredmény, arról nem mondok el semmit. . . Szmrecsányi György : Csak tapintatosan ! (Derültség.) Cserny Károly: Remélem, hogy a t. képviselő urnak tetszését ezen a téren meg fogom nyerni. (Halljuk ! Halljuk !) Mondom, miután beszéltem az egyházi férfiakkal erről a kérdésről elhatároztam, hogy azt itt is szóvá teszem .A Heiligenkreuz. cziszterczita osztrák apátságnak, gondolom Imre király adományából, Mosón vármegyében, a határszélen elég jelentékeny birtoka van. Ez egy teljesen legitim tulajdon. Már most az én választókerületemben — nem tudom, hogy egyebütt is van-e ilyen — van négy plébánia, a melyet ez a Heihgenkreuzi apátság tölt be és pedig saját rendjének tagjaiból. Mindjárt előzetesen megjegyzem, hogy az én felszólalásom tárgya nem személyes ügy. Senkit támadni nem akarok, sem azokat a cziszterczita papokat, a kik ott dicséretreméltó buzgalommal