Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-161

486 161. országos ülés 1911 talán egyik-másik irányban kiegészítsem azokat a szempontokat, a melyek teljesen beleilleszkednek az ő nézetének kereteibe és bogy egyik vagy másik, talán alárendelt jelentőségű részletkérdésre megmondjam észrevételeimet, a mint ez kikerülhetetlen önállóan gondolkozó férfiak között, kik az elvekben nagy általánosságban egyet értenek és csak egyik-másik részletkérdésben van eltérő nézetük, a hol azután a kölcsönös kapaczitácziónak van helye. Mindenekelőtt nagyon örültem a minister ur ama nyilatkozatának, melylyel szerencsésen kiegészítette a ministeri indokolásnak az uj egyetemre vonatkozó részét, és határozottan lekötötte magát a harmadik és pedig teljes tudományegyetem és állami egyetem nézetéhez, a mely nézetben teljesen osztozom én is, a ki rég óta, majdnem egy emberöltő óta, foglalkozom közoktatási kérdésekkel és azokat a belföldön és a külföldön különös tanulmányom tárgyává tettem. A mi a város választását illeti, a hová az uj harmadik egyetemet helyezni kellene, előre kijelentem, hogy megnyugszom a t. minister urnak választásában, mert nagyon jól tudom, hogy vannak különféle szempontok, melyekből ezt a kérdést tárgyalni lehet, és különféle érdekek fűződnek az egyik vagy a másik megoldáshoz, a melyek talán egyaránt értékkel és sulylyal birnak. Én, a ki nemsokára azután, hogy megindult a harmadik egyetemre vonatkozó mozgalom, már fiatal koromban kezdtem ezzel az ügygyei foglalkozni, megmaradok ott, a honnan az kiindult, ma is helyesnek tartván azt a megoldást, a mely az ügy első keletkezésénél országszerte helyesnek találtatott. Én homályosan emlékezem, hogy már 1876-ban a pozsonyi kir. jogakadémia tanári kara felterjesztést intézett, gondolom, a képviselőházhoz, és a kormányhoz vagy mindkét helyre, melyben egy Deák Ferencz egyetem alapítását hozták javaslatba és természetesen Pozsonyba tervezték ezt az egyetemet. Két évvel később, 1878. évi augusztus 14-én, Trefort közoktatásügyi minister levelet intézett Pozsony város és vármegye főispánjához, melyben a pozsonyi egyetem érdekében és javára azt mondja : »Nemzeti képzést nyújtani az ország északnyugati része ifjúságának és azt, a mennnyiben magasabb tudományos pályára lép, a hazához kötni, és életpályáját a hazában és a hazának megtartani, ez a czél lebeg előttem«. Ez volt Trefort Ágost, a magyar kultúra halhatatlan mesterének nyilatkozata, és én ezt ma is meggyőzőnek tartom elsősorban azért, mert az a miliő elmélet, a melyet a t. minister ur itt előadott, mikor arról volt szó, hogy középiskolai internátusokat kell szervezni, azt mondván, ha jól emlékszem, hogy igen fontos az a miliő, melyben a fiatal ember középiskolai éveit tölti, fokozottabb mértékben áll az egyetemi évekre, mikor a fiatal ember férfivá fejlődik, mikor minden benyomás, a melyet magába szi, a mely reá hat, emlékké válik benne, jóformán" sűrűsödik, és beleviszi az egész május 20-án, szombaton. élete pályájába, oly férfi lesz belőle, mint a milyen hatással volt reá az a miliő. Én, a ki — nem hivalkodás kedvéért emlitem, de különben is ismeretes, hogy — több külföldi országban éltem hoszszabb ideig, nem ugy felszínesen, hogy a gyorsvonat ablakából néztem volna meg, más világrészeket is, én mondhatom, hogy Pozsony városa oly kulturmihő, oly intenzív kulturtalaj, a melylyel igazán kiállhatunk a külföld elé. Ha tehát azt a szempontot tartjuk szem előtt, hogy az az egyetem, ha felállítjuk, egy elsőrendű intézet legyen, hogy az a csira, a melyet lesülyesztünk a földbe, virágozzék idővel, hogy abból egy terebélyes, egészséges törzs legyen, ennek ott Pozsonyban megvannak az előfeltételei. . . Bakonyi Samu : Másutt is vannak ! Cserny Károly: Parancsoljon azután elmondani. Hiszen nagyon szép ebben a verseny, nagyon örülök neki. Egy görög vers jut eszembe arról, (Halljuk ! Halljuk !) mikor a görög városok versenyeztek, még memorizáltam fiatal koromban, hát még ma is el tudom mondani: »Exta iroXsíg Macpvávto aotfJYjv Sía pí^av C

O|J.TJC;OU«. Hét város versenyzett Homérosz születési helyeért. Nagyon örülök, ha itt is ilyen nemes verseny keletkezik. Visszatérve megkezdett mondatomra, azt tartom, hogy Pozsony egy igazi kulturtalaj, a hol megvan a fogékonyság a művészet és a tudomány minden ága iránt. A tudósnak pedig ez kell, mert ha a legigazibb tudóst is oly miliőbe helyezzük, a hol nem törődnek a tudományával, a hol magányosan halad, a hol nem közölheti senkivel benyomásait, a hol nem érdeklődik iránta senki, bizony a legjobb tudós is elsenyved, és a mi még súlyosabb ennél, minthogy a tudomány bizonyos tekintetben nemzetközi, elhívják, elcsalják. Hiszen épen e napokban egy elsőrangú matematikus távozik körünkből Németországba. így volt ez igen sokszor, igen sok tudósunk távozott külföldre. Hivatkozom Berzeviczy Albertnek az egyetemi kérdésről tíz és egynéhány év előtt megjelent röpiratára, a hol igen neves emberek diszes sorozata van megemlítve, a kiket elvesztettünk. Hiszen a harmadik egyetem egyik fő indító oka az, hogy azokat nem szabad elvesztenünk, de ugy kell aztán megcsinálni az egyetemet, hogy a tudósokat ott meg is tarthassuk. Én mindenesetre mindig szószólója leszek a nemzeti érzésnek, a hazaszeretetnek és a nemzeti öntudatnak, de tudom, hogy azt túlerős teherpróbának nem szabad kitenni, mert az előtt a tudós előtt mégis oly nagy szerepet játszik a tudománya, tudományának érvényesítése, hogy, ha azt nem adjuk meg neki teljes mértékben, ha nem elégítjük ki ebben a szellemi tekintetben mindazokat a várakozásokat, a melyeket ő életéhez fűzhet, és alkalma nyilik külföldi egyetemre menni : bizony igen ritka eset lesz az, mikor nem teszi meg. Az egyetemet nem lehet rendelettel, törvénynyel vagy bármilyen frázisokkal életbeléptetni és meggyökerezte tűi, hanem a legteljesebb mérték'