Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-160

160. országos ülés 1911 év multán a X. fizetési osztályba fognak átszervez­tetni. Külön intézkedés felvételével gondoskodom arról, hogy a polgári iskolai és felsőbb népiskolai igazgatóknak és a gyógypedagógiai intézetek vezetőinek 600 koronás igazgatói működési pót­léka a jövőben a fizetés természetével birjon és igy a nyugdíjba beszámittassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Természetes azonban, t. képviselő­ház, hogy a mennyiben ez a pótlék fegyelmi el­járás folytán megszűnnék, ugy ez annak idején a nyugdíjba beszámítható nem lesz. A mi a néptanítóknak fizetésük rendezésére vonatkozó panaszait és kérését illeti, (Halljuk! Halljuk!) ugy azt én minden tekintetben igen méltányosnak tartom, mert hiszen a viszonyok változnak és a drágaság napról-napra nő, azonban tekintettel arra, hogy a tanítók fizetésének javí­tása terén már 1907-ben igen nagy lépéssel men­tünk előre, nem tartom méltányosnak, hogy e törvény revíziója ebből a szempontból már ma történjék meg. De igenis méltányossági okok­ból kifolyólag szükségesnek tartom azt, hogy mivel a tanítók lakpénzének megállapítása óta a lakásviszonyok rendkívüli módon változtak és megdrágultak ebben az országban, (ügy van ! Ugy van !) úgyhogy ma igen sok tanító abszolúte képtelen társadalmi állásához és vagyoni viszo­nyaihoz mért lakást béreim, ennélfogva a tanítók megfelelő segélyt kapjanak. (Ugy van ! Ugy van !) Erre vonatkozólag készíttettem egy számí­tást, a mely ugy fest, hogy a folyó évben 7393 állami tanitó közül 2693-nak volt természetbeni lakása, 4704 tanitó pedig lakbért kapott és ez 1,387.950 K-t tett ki. Ezt alapul véve és meg­tárgyalván a dolgot a pénzügyministerrel, vele együtt megállapodtam abban, hogy a jövő évi budgetbe 500.000 K fog felvétetni a tanítók állandó lakbérsegélyezése czimén, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) ugy hogy abban a helyzetben leszek, hogy azokat a tanítókat, a kik nehéz viszo­nyok között vannak és a kiket egyoldaiulag és rendkívüli mértékben nyom a lakbér, a szükséghez képest segíthetem. Erre nézve tehát ilyenformán határozott kijelentést tehetek azzal, hogy a tanítók lakpénze a lakbérsegélylyel egyetemben összesen 1,887.957 K-t fog kitenni. Ami az óvónők fizetését illeti, megjegyzem, hogy mig más státusokban meglehetősen rövid időközökben különböző fizetésrendezések történ­tek, (Halljuk ! Halljuk!) addig itt tulaj donképen semmisem történt. (Ugy van !) így tehát a jövőben ezzel a kérdéssel komolyan akarok foglalkozni, de addig is okvetlenül szükséges az ő helyzetükön segíteni. (Élénk helyeslés.) Ma 66 óvónő 300—300 K dajkatartási átalányt kap, 780 óvónő pedig 240 K-t kap ugyanezen a czimen. Tervein 500 óvónő dajkatartási átalányát 240 K-ról 300 K-ra emelni, 100 óvónőnek 240 K-nyi átalányát jjedig 340 K-ra kiegészíteni, a mi 42.000 K különbséget fog maga után vonni. Ezeknek előrebocsátása után méltóztassanak május ly-én, pénteken. 475 megengedni, (Halljuk! Halljuk/) hogy rátérjek tárczám különböző kérdéseire és mindenekelőtt, a tanügy kérdésével foglalkozván, egy nagyon aktuális kérdésre, az uj egyetem felállításának kér­désére. (Halljuk! Halljuk! Mozgás jobbfélol. Fel­kiáltások : Éljen Debreczen ! Éljen Pozsony ! Hall­juk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Sürgősnek tartom a harmadik egyetem felállítását és azt hiszem, hogy azt meg­indokolni a t. képviselőház előtt talán felesleges. Én határozottan óhajtom azt, hogy a létesítendő uj egyetem és az aztán, később létesítendő egyete­mek is feltétlenül állami egyetemek legyenek, (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfélM.) a melyek­nek tanárait a vallás- és közoktatásügyi minister előterjesztésére a Felség nevezi ki. A harmadik egyetem szervezésére nézve már különböző tár­gyalásokat indítottam meg részben a pénzügy­ministeriummal, részben néhány igen nagy érdek­lődést mutató vidéki város képviselőivel, azután gondoskodtam arról, hogy a ministerium kebe­léből egy bizottság tanulmányokat tegyen az ujab­ban külföldön épített egyetemeket illetőleg. Ez a bizottság járt Franeziaországban, Svájcz­ban és Németországban az újonnan épített kisebb keretű egyetemek építkezésének tanulmányozása czéljából. Remélem, hogy nemsokára abban a helyzetben leszek, hogy a helyet illetőleg is dönt­hessék. Itt csak azt az egyet akarom megjegyezni, hogy tulaj donképen a döntésnél nem fogja az első és főszereJ3et játszani az a körülmény, hogy me­lyik város minő anyagi eszközökkel fog hozzá­járulni, (Altalános helyeslés.) úgyszintén az ott létező kulturintézetek számától és mennyiségétől — habár ez fontos — sem teszem függővé, hanem mindenekelőtt attól, hogy olyan miliőbe kerül­jön az egyetem, a mely elsősorban annak fejlő­dését biztosítja, továbbá — a mit elsősorban kellett volna mondanom — mindenekelőtt oda fogom építeni, a hova azt a magyar nemzeti ér­dek kívánja. (Általános élénk helyeslés.) Már ezúttal jelezni óhajtom azt, hogy a tel­jes egyetemnek vagyok a híve és nem tudok meg­barátkozni a csonka egyetem ideájával, (Álta­lános helyeslés.) már csak az »Univerzitás<< gondo­latából kiindulva sem. Mindenesetre óhajtom azt, hogy ezeken az újonnan felállítandó egyetemeken jog- és állam­tudományi, orvosi és bölcsészettudományi károk legyenek, a bölcsészeti kart esetleg két részre osztva. (Helyeslés.) A mi a theológiai fakultás szervezetét illeti, az minden körülmények között és mindenesetre a hely megválasztásától és az ületékes tényezők óhajtásától fog függni. T. ház ! Méltóztassék most megengedni, hogy egy kérdést tárgyaljak itt, a mely rendkívüli módon foglalkoztatott, s a melyet rendkívül fon­tosnak tartok, t. i. a jogi oktatás reformjának kér­dését. (Halljuk ! Halljuk !) Jogi oktatásunk leg­súlyosabb fogyatkozását abban a körülményben látom, hogy az ifjúság a második alapvizsga leté­tele és a végbizonyítvány megszerzése közötti 60*

Next

/
Thumbnails
Contents