Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-160

160. országos ülés 1911 május 19-én, pénteken. 469 de meglehetősen gyenge alépitménynyel létesített államvasút, Szegszárdtól kezdve Báttaszékig pedig viczinális vasút, tehát sem az államvasút, annál kevésbbé a viczinális vasút nincs ugy épitve, hogy nagy gyorsaságú menetekre lenne berendezve. Szükséges lesz kétségkívül fokozatosan, ha más vonalakon is az alépítmények és a felépítmények megerősíttetnek, ugyanezen akcziót kiterjeszteni erre a vonalra is. Azon beadvány alapján, a mely e tekintetben a kormányhoz jutott, a tárgyalás, gondolom, már megindittatott, és a kormány törekedni fog lehetőleg mielőbb ezeken a bajokon segíteni. A mi az államvasutak nyugdíjintézetét illeti, ebben a perczben nem tudom ellenőrizni t. képviselőtársamnak számítását, hogy vájjon csak a házak jövedelmét számitotta-e akkor, a midőn a kamatozást 3%%-ban mutatta ki. Ha ez áll, akkor nem is olyan rossz ezeknek a házaknak a jövedelmezősége, mert méltóztassék elhinni, hogy Budapesten igen sok ház van, a mely 3%%-nál többet nem hoz, sőt még talán annyit sem. Gr. Batthyány Tivadar: Az Andrássy-uton, a körutakon ? Lukács László, a kereskedelemügyi tárcza ideiglenes vezetésével megbízott pénziigyminister: Ezzel a kérdéssel tehát most nem kívánok foglalkozni. Minden esetre tény az, hogy a mai viszonyok között én sem tartom egészen szerencsés dolognak, hogy az államvasuti alkalmazottak nyugdíjintézete vagyonának legnagyobb része házakban legyen elhelyezve. (Helyeslés jobbfelől.) S van is tudomásom, illetőleg hallottam már arról, hogy (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) az érdekelt vezetőség foglalkozik azzal, hogy miként lehetne ezt a kérdést a nyugdijalap érdekében máskép megoldani és rendezni ? Ma azonban időelőttinek tartanék e tekintetben bármiféle nyilatkozatot. Arra az aggályra nézve, a melynek t. képviselőtársam kifejezést adott, hogy elérkezhetik az az idő, hogy a vagyon elhelyezésének nem megfelelő volta következtében a kormány az áílamvasutasok nyugdíjjárulékait kénytelen volna felemelni, megemlítem, hogy ez a veszély nem forog fenn, mert az az időpont, midőn a kormánynak ez a joga bekövetkezett, már 1903ban beállott, mert 1903-ban jutott a nyugdíjintézet abba a helyzetbe, hogy az állam kénytelen volt hozzájárulni a nyugdíjintézet költségeihez, kiadásaihoz- s azóta ez az állapot mindig tart; a kormán}^ azonban a nyugdíjjárulék felemelésének eszközét nem tartotta alkalmazásba veendőnek s ez most sincs szándékában. A mi a nemzetközi hálókocsi-társaságnál felemlített panaszokat illeti, itten nehéz helyzetben vagyunk, mert hiszen ezt a viszonyt egy szerződés szabályozza, a mely 1930-ban fog csak lejárni. Meg lehet ugyan kísérelni, hogy mennyiben vagyunk képesek az ott alkalmazott személyzet viszonyait javítani, azonban jogos és olyan fegyverek, a melyeknek segélyével az illető vállalatot kényszerithetnők valamire, rendelkezésünkre nem állanak. S itt t. képviselőtársam visszatért ismét az államvasuti alkalmazottak automatikus előlépésének kérdésére, a minthogy a tegnapi napon is Giesswein Sándor t. kéjwiselőtársam szocziális és humanitárius szempontokat hangoztatva, a legkülönbözőbb irányban kívánta a kormány akczióját, hogy a vasárnapi munkaszünet kiterjesztessék stb. Hát én távol állok attól, hogy elzárkózzam azon modern és humánus irányzat elől, a mely az alkalmazottak minden irányban való életviszonyainak javítását tűzi ki czélul. (Általános helyeslés.) Bátor vagyok azonban figyelmeztetni, hogy valamint semmiben, ugy ebben sincs megengedve, hogy túlzásokba menjünk, különösen a mi viszonyaink között, mert ha a mi embereink folyton azt hallják, hogy arról van szó, hogy az ő pihenési idejük nem elegendő és mindig a pihenési joguknak minél nagyobb mértékben való kiterjesztéséről van szó, (Derültség.) akkor nem szabad, hogy a törvényhozásban a munkára való serkentést sohasem hallják. (Ugy van!) Ez az irányzat meg fogja magát bosszulni, különösen nálunk, a hol a munkásságra való hajlam nincs annyira kifejlődve, mint más nemzeteknél, és a hol a munkás napi foglalkozása nem olyan beható és nem annyira intenzív, mint más nemzetek munkásainál. Épen azért, minthogy nekünk nem szabad visszamaradnunk a nagy versenyben, és minthogy csak akkor állhatjuk meg helyünket, ha a munkában megfeszítjük erőnket, azt tartom, hogy valahányszor a pihenési jog kiterjesztését kérjük, ne feledjük el egyszersmind az embereket biztatni arra is, hogy a munkában se maradjanak el. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket megjegyezve, kérem a tételt elfogadni. (Mérik helyeslés^ éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Méltóztatik a tételt elfogadni. (Helyeslés.) Mihályi Péter jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 13,305.800 K. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): 3. rovat. Rendes fentartási és üzemi kiadások 135,209.700 K. Elnök : Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa).- 4. rovat. Átalakítási kiadások 13,032.000 K. Elnök : Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): 5. rovat. Tüz- és elemi károk okozta kiadások 5,000.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Leltárszaporitásra 800.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : Beruházások. 1. rovat. Kocsik beszerzésére 18.000.000 K. Elnök : Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): 2. rovat. Vonatvilágitási, fék- és fűtési berendezésekre 180.000 K: Elnök; Megszavaztatü^