Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-160

466 Í6Ö. országos ülés Í9Í1 május 19-én, péntekéti. hányásnak tegyem ki magam, hogy igen sötét színekkel festek. (Derültség jóbbjelől.) Vasúti viszonyaik ki nem elégitő voltáról már régen panaszkodtak a nagyszebeniek, de az önsegély hivei lévén, nem érték be a panaszkodással és jajgatással, hanem a tettek mezejére léptek. Baross Gábor korszakában, 1891-ben egy nagyszabású közlekedési terv megvalósításához fogtak. Akkor épült meg az alvincz—vöröstoronyi vonal, mely vonatnak hivatása lett volna — és remélem, még lesz is —, hogy Magyarországot a legrövidebb utón kösse össze Románia fővárosával és tovább a Fekete-tengerrel és Konstantinápolylyal és igy egy igazán világvonal nagyfontosságú magyarországi részét képezze. Szeben vármegye e czél eléréséhez páratlan áldozatkészséggel járult hozzá. Négy millió koronát invesztált e vasútra, évtizedekre egy 9%-os pótadót vállalván. Az állam iy

2 millióval járult hozzá e vasút kiépítéséhez, magának biztosítván ennek ellenében az átmeneti forgalomból eredő bevételt, mely bevételnek jelentősége abból tűnik ki, hogy például 1909-ben a vasút kezelésében e ezimen közel 300.000 korona bevételi többlet mutatkozott. De sajnos, az alvincz—vöröstoronyi vasút mindeddig csak torzó maradt. Az elsőrangú alépítményen ugyanis másodrangú sinek vannak lerakva, melyeken a legócskább, de most igazán a legócskább kocsikból összeállított vonatok óránkénti 21 és 26 kilométernyi sebességgel szaladnak. Roppant anyagi áldozatai ellenében Szeben vármegye egy gyenge viczinálist kapott, melynek a fővonal vonataihoz kajocsolódó átmenő vonata egy sincs, ugy hogy e vonal a személyszállítás szempontjából Nagyszeben eddigi helyzetét meg nem változtatta és tisztán helyi forgalmat bonyolít le. Ezen állapot okai abban rejlenek, t. ház, (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) hogy a szóbanforgó nemzetközi vasútvonalra vonatkozó állami szerződés ez ideig még teljesítve nincsen, a mennyiben Románia vonakodik egy bizonyos vonalrésznek a kiépítéséhez hozzáfogni, azon ürügy alatt, hogy a csatlakozó magyar vonal csak viczinális jellegű, másrészt Magyarország vonakodik az alvincz—vöröstoronyi vasút elsőrangusitásához hozzáfogni addig, a mig az említett utrövidító vonalat Románia ki nem építi. Ezen sajátságos huza-vonának csakis Romániának magatartása az oka. Lehetne azonban talán mégis azt a nézetet vallani, hogy eltekintve Románia csatlakozásától, Szeben vármegyének áldozatai és Nagyszeben városának jelentősége megérdemelnék, hogy az alvincz—vöröstoronyi vonal igy is elsőrangusittassék. Minthogy ez ideig még ez meg nem történt, Nagyszeben még a viczinálizmus stádiumában van, a minek káros hatása nemcsak a személyforgalomnál mutatkozik, hanem még a postai forgalomban is, a mennyiben, közvetlen vonat nem lévén, a postai szállítmányok téves elküldése napirenden van. Ujabban, t. ház, kilátás van arra, hogy Nagyszeben városának forgalmi viszonyai javulásnak induljanak. A nagyszeben—kiskapusi vonalra Vö

j natkozólag, Hieronymi Károly áldott emlékezetű ministerünk, néhány hónappal ezelőtt szíves volt megígérni, hogy az általam előtte felhozott sérelmeket fokozatosan meg fogja szüntetni. És a legutóbbi menetrend már mutatja ezen szándék megvalósításának a nyomait. Az alvincz—vöröstoronyi vonal elsőrangusitását illetőleg ugy értesültem, hogy a kormány a román kormánynyal nemsokára ujabb, idevágó tárgyalásokba fog bocsátkozni. Csakhogy ez még a jövő zenéje, t. ház, és azért nem véltem felesleges és hiábavaló munkát végezni, a midőn ezeket itt is felhoztam. (Helyeslés a jobboldalon.) Elvi szempont vezet engem t. ház ; ez pedig az, hogy Nagyszeben városa nemcsak mint egy 30.000 lakost már túlhaladó város, mint egy jól fejlődött ipar és kereskedelem empóriuma, mint egy hadtestparancsnokság székhelye, hanem mint egy, ha szabad mondanom, régi egységes és komoly kultúrának a góczpontja, (Igaz ! Ugy van ! a, jobboldalon.) és az erdélyi szászság főhelye is, igényt tarthat arra, hogy a magyar állam, a melynek rendszerető, hű és megbízható polgárai a szászok, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) a modern forgalom eszközeit bőkezűen és teljes mértékben rendelkezésére bacsássa. (Igaz! Ugy van!.a jobboldalon.) Azoknak az igen szép és megtisztelő szavaknak, a melyek nemrégen ebben a t. házban, a szászokkal szemben, kiváló férfiak ajkairól elhangzottak, és a melyek e t. házban rokonszenves visszhangra találtak, e részünkről hálás köszönettel fogadott jóindulatnak tettekkel való bebizonyítását látnám abban is, hogy ha a jövendőbeli t. kereskedelemügyi minister ur, Nagyszeben városa forgalmi mizériáinak minél előbb és minél tökéletesebb módon véget vetni méltóztatnék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A tételt egyébként elfogadom. (Helyeslés jóbbjelől.) Elnök: Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Lukács László, a kereskedelemügyi tárcza ideiglenes vezetésével megbízott pénzügyminister: T. kéjDviselőház! A ma elhangzott felszólalások kötelességemmé teszik, hogy reflektáljak legalább röviden azokra, a miket a t. képviselő urak az államvasuti költségvetési előirányzattal kapcsolatosan felhozni szívesek voltak. És itt mindenekelőtt az előttem közvetlenül felszólalt Neugeboren t. képviselőtársam felszólalására reflektálva, meg kell jegyeznem, hogy az ő szavaiból, különösen a beszéde végén elmondott szavaiból meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársam, és a többi erdélyi szász képviselő urak, abszolúte nincsenek abban a véleményben, mintha a magyar kormány szándékosan akarná elhanyagolni az ő érdekeiket. Erről szó nincs és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a magyar kormány nemzetiségi és nyelvi különbség nélkül az ország összes vidékeinek és lakóinak érdekeit egyformán igyekszik elő-