Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-160

464 Í6Ó, országos ütés IMI május Í9-én, pénteken. Nem mentünk odáig, a midőn a vasutas pragmatikát csináltuk, hanem összeegyeztettük a régi felfogást a modern felfogással, és bevittük a pragmatikába azt a gondolatot, hogy az első fokban a felét a személyzet választja, felét a felsőbbség nevezi ki, a második fokban — méltóztatik jól tudni — az egész felsőbbfoku bíróságot az igazgatóság nevezi ki, illetve az elnökét a főfelügyelőség tagjaiból a minister nevezi ki. Ha még ezt is soknak tartja Söpkéz Sándor t. barátom, akkor én már igazán nem tehetek róla, de oly reakcziós felfogásúnak tartom, hogy majdnem hajlandó lennék őt meggyanúsítani azzal, hogy ezt a felfogását az államvasutak igazgatóságának köréből mentette. (Derültség.) Tréfából mondtam — megértettük egymást. Hs Söpkéz Sándor t. barátom maga is szolgált, ismeri a vasúti személyzetet, kérdezze meg, miként én megkérdeztem, mert akartam tudni, hogy miként vált be ez az intézmény, és azt fogja tapasztalni, hogy az a felében választott elsőfokú fegyelmi biróság olyan szigorúan és lelkiismeretesen járt el, hogy a íelebbezési fórum a legritkább esetben jön abba a helyzetbe, hogy szigorúbb Ítéleteket hozzon, ellenben igen sokszor volt kénytelen a választottak részvételével hozott elsőfokú Ítéleteket, mint tulszigoruakat enyhíteni. Ezekből megállapítható, hogy az a fegyelmi biróság megfelel feladatának, hogy azon módosítani in pejus, a modern felfogással szemben, retrográd irányban, a legnagyobb hiba lenne a személyzettel szemben, de még inkább a szolgálat érdekei szempontjából. Lengyel Zoltán t. képviselőtársam múltkori felszólalásában a vasutas szövetségre tett megjegyzéseimmel foglalkozik. Nem akarom a t. házat részletekkel untatni, egyszerűen csak a következőket kívánom megállapítani. (Halljuk !) Lengyel Zoltán t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy én a vasutas szövetségben a jóléti intézményekre igen nagy súlyt helyeztem, hogy én voltam a kezdeményezője pl. az árvaház létesítésének. Azt is igen jól tudhatja, hogy mióta távoztam onnan, sokkal kevesebbel szaporodott az árvaalap, mint a mennyit összehoztunk az én elnökletem alatt. Jól tudja azt is, hogy én kérelmeztem a kormánynál, az államvasutak igazgatóságánál, hogy az árvaház létesítését a vasutas szövetség kebelében lehetővé tegyék, és nagyon jól tudja, hogy az államvasutak igazgatóságának javaslatára Kossuth Ferencz mint kereskedelemügyi minister kijelentette, hogy ezt az árvaházat maga az államvasutak igazgatósága fogja létrehozni. Ez a leirat még ma is ott van a vasutas szövetség irattárában, be van Ígérve hivatalosan az államvasutak hivatalos árvaháza, de az ígéret testté nem vált, az az árvaház még ma sem áll fenn. Ellenben az én vasutas-szövetségi elnökletem alatt kezdtük meg a vasutas árvák gondozását, árvák elhelyezését az árvaházakban. En tehát a jóléti intézményekre igen nagy súlyt helyezek. Arra is súlyt helyezek, — nehogy félreértés legyen — hogy a vasutas-szövetség a felsőbbségekkel a lehető legjobb viszonyban legyen. E tekintetben utalhatok arra, hogy mig én voltam a vasutas-szövetség elnöke, a kassa-oderbergi vasúttal, a déli vasút igazgatóságával, az arad-csanádi vasút igazgatóságával mindig a legjobb és legkedvesebb viszonyban álltunk. Hogy az államvasutak igazgatóságával más volt időnként a viszony, az, mint Lengyel Zoltán t. képviselő ur nagyon jól tudja, annak köszönhető, hogy az államvasutak igazgatósága attól a percztől fogva, hogy engem választottak meg a szövetség elnökévé, a tűszurások egész sorozatával bosszantott bennünket, sokszor a vérig is. És ha az államvasutak igazgatósága azt hiszi, hogy a jó viszony e szövetség és a felsőbbség között abban áll, hogy a szövetségtől, a mely a személyzet érdekeinek törvényes képviselete, egyszerűen azt követeli, hogy a Mául haltén mid weiter dienen álláspontjára helyezkedjék, akkor én azt mondom, hogy a szövetség inkább ne legyen jó viszonyban az államvasutakkal. Ha azonban ugy fogja fel az államvasút is a viszonyt, miként felfogták a többi vasúti igazgatóságok, akkor testestül-lelkestül a jó viszony ápolása és fentartása mellett vagyok. Különben is a lényeges kérdés, a melyre én utaltam, nem ez volt. A lényeges kérdés röviden a következő. A vasutas-szövetség első alapszabályainak 2. §. b) pontja ezt mondotta (olvassa) : »Javaslatokat tesz a szolgálati viszony rendezésére, különösen pedig a szolgálati pragmatikában szabályozandó kérdésekre nézve is.<< Tehát javaslatokat tesz.« Megvallom, én nem is megyek idáig, én csak a kérelmezés jogát akarom a szövetségnek biztosítani. Ezt az alapszabálytervezetet nem valami forradalmi testület szövegezte igy, hanem megszövegezte 1905-ben az államvasutak kebelében működött bizottság, a melyben részt vettek a különböző vasúti igazgatóságok és a melynek elnöke Marx János ő méltósága, az államvasutak akkor helyettes-, most elnökigazgatója volt. Az ő szerkesztésében, az ő hozzájárulásával lett az alapszabályoknak ez a rendelkezése felvéve. En pedig nem kérek mást, mint azt, hogy ilyen vagy ehhez hasonló rendelkezést továbbra is hagyjanak meg a vasutas-szövetség alapszabályaiban. Hogy miért kérem ezt, az onnan van, mert most a vasutas-szövetség vezetősége az államvasutak igazgatóságával egyetemben uj szövetségi alapszabálytervezetet létesített, a melynek 2. §-ában ez a pont foglaltatik (olvassa) : »Politikai és felekezeti irányú működés, valamint szolgálati ügynek tárgyalása a szövetség hivatalos ténykedéséből teljesen ki van zárva«, vagyis az ellenkezője annak, a mit 1905-ben Marx János ur mint a bizottság elnöke annak idején maga szerkesztett. Bs volt egy férfiú,* a ki nagy látnoki képességgel előre gyanította, hogy az államvasutak vezetőségének hangulata a vasutas-szövetséggel szemben meg fog változni. Ez a férfiú 1906 június 16-án egy hírlapi czikkben a következőket mondta (olvassa) : »A hivatalos túlbefolyás — t. i. a vasutas-szövetségben — az igaz, hogy meg fogja