Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

158. országos ülés 1911 május 17-én, szerdán. 411 Ha tehát az államvasutakról objektív kritikát akarunk mondani, és ha az államvasutakkal itt e házban foglalkozunk, kétségtelenül azzal a czélzattal, hogy államvasutainkat fejleszszük, tökéletesbitsük: akkor vizsgálnunk kell azt is, hogy mi módon tesz eleget az államvasút ezeknek az emiitettem főbb követelményeknek. Azt hiszem, jól ismert közhelyeket kellene ismételnem, ha a szállításnak gyorsasága, pontossága és biztonsága ellen az utóbbi években elhangzott panaszokat regisztrálni kivánnám. Hisz méltóztatik emlékezni, hogy az utóbbi években, de különösen az 1906. évet követő években, az őszi nagy forgalom idején, a kocsihiány sokszor 20—22.000 darabra emelkedett; óriási károkat szenvedett a termelő, a szállító és a fogyasztó egyaránt. Felzúdult a közvélemény, kérte és követelte a viszonyok szanálását, a mikor pedig a türelmetlenség a legfőbb fokra hágott, akkor jött egy megnyugtató nyilatkozat itt a házban, vagy a sajtóban, hogy a kormány gyökeresen elejét veendi az összes bajoknak, hogy megrendelt ezer vagy kétezer darab teherkocsit. A következő évben ismétlődtek azok a torlódások, talán még nagyobb mértékben, mint az előző évben ; jött ismét a megnyugtató kormánynyilatkozat, és ez így ismétlődött évről-évre ritmikusan. Épen tegnap olvastam a lapokban, hogy egy igen előkelő kereskedelmi testület, ezen a régi, jól kitaposott nyomon járva, épen most hivta fel a kereskedelmi kormány figyelmét megint arra, hogy szerezzen be hamarosan néhány ezer darab teherkocsit, mert az idén az őszi kampányban sokkal nagyobb lesz a czukorrépa-forgalom, mint tavaly. T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy ezeken a bajokon 100—2000, vagy nem tudom hány ezer teherkocsi beszerzésével segiteni nem lehet. Nem merem azt állitani, hogy az államvasutaknak ma is több teherkocsija van, mint a mennyire szükség van ; de azt állitom, hogy minél több teherkocsit szerzünk be egyéb berendezések fejlesztése nélkül, annál nagyobb lesz a torlódás nagy forgalom esetében. Végeztem egy kis számitást, a melyből körülbelül ezt lehetne következtetni. De tudok esetet is a közelmúltból, Olaszországból, a mikor az olasz államvasutak, hogy a gabonánál még inkább időhöz kötött szőlőszállitás akadálytalanul történjék, annyi kocsit dirigáltak Apukából, hogy ezek veszedelmes forgalmi akadályokat okoztak, a kocsikat nem tudták megrakni, vonatokat nem tudtak indítani és végül is kénytelenek voltak a szőlőszállítást négy napra megszüntetni. Nem merem mindezek daczára azt mondani... (Zaj.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek ! SÖpkéz Sándor: . . -hogy a m. kir. áUamvasutaknak már ma is több teherkocsija van, mint a mennyi szükséges. De azt merem állítani, tudom tapasztalásból, látom a statisztikákból, hogy a pályaberendezések hiányában, a lokomotivok elégtelen számában és a lokomotivok kis teljesítő. képességében rejlenek a forgalmi zavaroknak, a torlódásoknak és a késéseknek okai. Mert mindhiába, t. ház, a vasútnak a lelke, éltető eleme a sínpálya és a lokomotív. Ezeken nyugszik, ezeken épül fel a vasút. De valamint a legtökéletesebb lokomotív egymagában még nem vasút, ugy a legjobban felszerelt pálya egymagában még nem biztosítja a forgalom rendességét, biztonságát és folytonosságát, hanem a két tényezőnek harmonikus összműködésében, ennek a két tényezőnek a forgalom igényeihez mért harmonikus fejlesztésében rejlik a vasút jövője, fejlesztése, teljesítő képességének fokozhatósága. (Helyeslés a középen.) És épen eme két tényezőnek harmonikus fejlesztésével, e két tényezővel foglalkozó személyzet befolyásának emelésével nem tartottunk lépést a múltban, sem a külföldi vasutakkal, sem a növekvő forgalommal. Mint újítások iránt fogékony nemzet, átvettük a külföldtől azokat a nagy, négytengelyű, kényelmes kocsikat, besoroztuk vonatainkba a háló- és étkezőkocsikat, megnöveltük, külföldi jaéldára, vonataink menetsebességét, de nem gondoltuk meg elég idején, minő konzekvencziákkal és kivált minő pénzügyi konzekvencziákkal fog járni ezeknek az inkább a kényelmet, mint az igazi közgazdasági szükségletet kielégítő újításoknak megteremtése. Pedig kétségtelen, hogy a nagy, nehéz kocsik mozgatására, tekintettel főleg arra, hogy ezek mind párnázott, első- és másodosztályú kocsik, nehezebb lokomotivok szükségesek ; a meggyorsított menetsebesség pedig még inkább növeli a kocsik súlya által a lokomotivokhoz fűzött igényeket. De a nehezebb lokomotivok biztosabb futásához erősebb felépítmény szükséges ; nehezebb sínek, jobb kavics-ágy, erősebb talpfa. A menetsebesség fokozása uj igényeket támaszt a pálya- és az állomások biztonsági berendezéséhez. A nehezebb lokomotivokkal továbbitható vonatok hosszabb állomási vágányzatot igényelnek. Es végül a nehezebb lokomotivokkal meggyorsított gyors- és személyvonatok és a régi lassúsággal döczögő tehervonatok találkozására uj kitérők és állomások szükségesek. Szóval ebben a komplikált mechanizmusban, a melyet vasútnak nevezünk, a hol minden tényező szigorú mechanikai törvényszerűséggel, ugrások nélkül kapcsolódik egymáshoz ; egy sokszor lényegtelennek látszó, kis változás az egész nagy mechanizmusnak lényeges, sok időt, sok költséget okozó változását vonná maga után. (Igaz! Ugy van! jobbfelól.) A külföldi vasutak, mielőtt beszerezték ezeket a nagy kocsikat, — pedig a szükség hatása alatt tették, kényszeritette őket a sok egymással versenyző magánvasut éles konkurrencziája, — előbb megerősítették felépítményeiket, hidjaikat, kiegészítették állomásaikat, jelző és biztonsági berendezéseiket, és azután bocsátották a pályára ezeket a sok igényű nehéz mozdonyokat. Mi beszereztük ezeket a nagy kocsikat, gyorsabb mozgatásukhoz néhány nehezebb lokomotivot vettünk, felépítmény megerősítésével azonban, a melyhez 53*