Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

158. országos ülés 1911 május 17-én, szerdán. 403 az 1882. évtől kezdődőleg fogom bemutatni a t. háznak behozatalunk eredményeit. (Halljuk !) 1882-ben Magyarországba 875, három évvel később, 1885-ben már 897, 1890-ben 971. 1895-ben 1088, 1900-ban 1110 millió korona, 1905-ben 1397 és az elmúlt 1910. esztendőben a rendelkezésemre álló hiteles statisztikai adatok szerint 1798, tehát közel 1800 millió korona értéket hoztak be Magyarországba. Olyan országban, a minő a mienk, a melynek úgyszólván állami költségvetése sem éri el azt az összeget, (Halljuk ! Halljuk !) a melyet főleg ipari czikkekben Magyarországba behoznak. .. (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: ... ez annyira kétségbeejtő és olyan szomorú, hogy ezen meg kell döbbennie mindenkinek, akármilyen párthoz tartozzék is, mert ez nagy nemzeti veszedelem, a melynek elhárításáról mindnyájunknak kötelessége gondoskodni. Ennek a közel 1800 millió koronányi behozatalnak mintegy 80%-át Ausztriából hozzák be, még pedig leginkább ipari czikkekben. Méltóztassanak csak elgondolni, hogy oly ország, minő a mienk, a hol a kivándorlás oly óriási mérveket öltött, sok helyen épen a munkahiány miatt, ha tudjuk, hogy ez összegnek talán több mint fele épen a munkadijakból áll elő, ez oly szerencsétlen állapot, a melynek sürgős orvoslását követelnünk kell mindnyájunknak. Pár esztendővel ezelőtt, mert hiszen minden évben, ugy az országházban, mint más helyütt, egyesületekben, gyűléseken, főleg ezzel foglalkozom, szóvá tettem a. behozatalt és mikor elmondtam egy vidéki városban, hogy Magyarország oly szerencsétlen helyzetben van az ipar és kereskedelem terén, hogy naponként három millió korona ára iparczikket hoznak be külső országokból, akkor hallgatóim közül, az u. n. intelligencziából valók, nagyon megmosolyogtak és immáron itt az ország szine előtt mondom, hogy ez a három millió már felszaporodott közel öt millió koronára. Méltóztassék elképzelni, hogy ez a szegény koldusország naponként öt millió koronával adózik idegen országoknak, és főleg Ausztriának. Szerencsétlen öngyilkos politikája ez közgazdasági életünknek, és ezt meggyőződésem szerint, még társadalmi utón sem lehet egészen meggyógyítani, hanem csak egyedül Magyarország közgazdasági önállósága, az önálló vámterület által. (Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Engedjék most már meg, hogy némelyeknek felvilágosítása czéljából néhány adatot mondjak el. (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gabonából és hüvelyesfélékből, lisztből és hasonló dolgokból közel 73 millió K behozatala volt Magyarországnak az elmúlt évben. Gyümölcsből és főzeléknövényekből a behozatal közel 40 millió K. Továbbá volt a behozatal: Pamut, pamutfonalak és pamutáruk czimén közel|274 millió K. Len, kender, jutaáru 48 millió K. Gyapjufonalak és áruk 173 millió K. Selyem és selyemáruk 54 millió K. Konfekczionált áruk 108 millió K. Szóval csak magukból az ily áruczikkekből, a melyek leginkább ruházkodásra használtatnak, közel 600 millió K ment ki az országból és ebből közel 90% Ausztriába vándorolt. Papiros és papírárukból közel 38 mill

ió K volt a behozatal. Bőr és bőrárukból közel 105 millió K. Vas és vasárukból ugyancsak közel 105 millió K, és a mi szintén érdekes adat: irodalmi és műtárgyakból közel 12 millió K-t adtunk a múlt esztendőben a külföldnek és főleg Ausztriának. Érdekesen világítja meg viszonyainkat ez a néhány adat: 1910-ben italokért és ez a gyűjtőnév a statisztikai kimutatásban, közel 27 miUió K vándorolt ki országunkból és ebből 95 % Ausztriába ment. Sokan azt hihetnék, hogy talán pezsgőt fogyasztottak ennyiért, mert a magyar könnyűvérűség és a magyar gavalléria ismeretes és a kinek jó kaputja van, szereti, még pedig sajnos, a külföldi pezsgőt. Azt hihetnők, hogy a 27 millió K pezsgőre ment, de szó sincs róla, mert összesen csak másfél millió ment ki pezsgőre országunkból. Ellenben ment sörre körülbelül 5 millió korona és a mi még sokkal sajnálatosabb, Magyarország, a mely talán a legkiválóbb borokat termeli, borra, palaczkokban és hordókban, körülbelül 125 millió K-t fizet külső országoknak és ezen 10'5 millió K borbehozatali értékből 99 százalékot Ausztriából hoztak be. Nem is szólok arról, hogy ásványvizet, melyről már külön is beszéltem a házban, több mint két mülió korona értékben hoznak be Magyarországra, holott ép ugy, mint a bornál, ásványvíz tekintetében sincs kerek a földön olyan ország, mely annyi kitűnő, jó és olcsó ásványvizet produkálna, mint Magyarország. De mindenféle beszéd és felszólalás itt, ugy látszik, hiábavaló, mert bár nemcsak én, de mások is gyakran felszólaltak már és appelláltak a hazafias orvosi karra, kereskedőkre, iparosokra és különösen a vendéglős és kávéháztulajdonos urak hazafiságára, mindez nem használt, mert e héten is megtörtént velem, hogy a Margitsziget egyik vendéglőjébe bementem és ott magyar sört egyáltalában nem kaptam. Mondhatom, hogy ez nemcsak a Margitsziget egyik vendéglőjében van igy, hanem Budapest igen sok vendéglőjében magyar gyártmányú sört kapni nem lehet. (Zaj.) Azt hiszem, határozott visszaélés, hogy Magyarország fővárosában egy vendéglőben magyar sört kapni egyáltalában nem lehet. (Zaj és mozgás.) Márkus József: Ugyan! Hát kőbányai sört! Sümegi Vilmos: Nem kapni. Elvezetem t. képviselőtársainat még a saját kerületében is egy igen jó barátjához, — tiszteletreméltó úriember egyébként, — ki milliókat szerzett nagy szállodája és vendéglője révén, de magyar sört egyáltalában nem árul, csak cseh sört. (Zaj.) Én az ilyen vendéglőstől, ki magyar sört nem tart,_italmérési 51*