Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

ií május ÍG-án, kedden. 384 Ibi. országos ülés 19 gyón helytelen a kereskedelmi kormány részéről, hogy ettől az irányzattól eltérőleg, a fizetéseket redukálja és csökkenti. Még igen kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy a postamesteri állások betöltése tárgyá­ban tegyen intézkedéseket az iránt, hogy ezeket az állásokat ne egészen politikai érdemek jutal­mazásául adományozzák. Csak egy esetet mondok el. A baranyamegyei Kiskőszeg községben körül­belül hét éven keresztül alkalmazva volt ideiglenes minőségben egy postamester. Mikor az állás betöl­tésére került volna a sor, beadta a pályázati kér­vényét a megfelelő okiratokkal felszerelve, azután felkeresett engem és kért, hivjam fel a minister ur figyelmét arra, hogy az ő érdemeinek méltány­lásául ott a községben véglegesittessék. Én eluta­sítottam azzal, hogy itt nem szükséges semmi pro­tekczió. Kérvényéhez egyebek közt mellékelte a község bizonyítványát, a melyben a község minden tekintélyes polgára igazolta, hogy a helyi viszo­nyokat és a személyeket ismeri és ezért a postai forgalom lebonyolítása érdekében kívánatos, hogy ő neveztessék ki. Bn tehát, mondom, elküldtem. Egy hétre rá megint eljött hozzám és azt mondta, hogy ő ugy értesült, hogy ott egy nő van, a kinek igen nagy a protekcziója, nagyon fél, hogy az lesz kinevezve. Annak a nőnek, a ki erre az állásra pá­lyázott, még postamesteri vizsgája sem volt, kü­lönben a község, a j>ostai forgalom fejlett voltára való tekintettel férfierőt kivánt, mégis az a szegény, a ki hét esztendeig volt ott, vesztes maradt szem­ben azzal a nővel, a ki sohasem járt azon a vidéken, mert egy szép napon az a nő neveztetett oda ki. Utána jártam a dolognok, hogy mi lehet ennek az oka ; (Halljuk ! Halljuk !) az intimitásokba nem bocsátkozom bele. (Halljuk ! Halljuk !) A komoly szinezetet meg akarom tartani, csak azt akarom megállapítani, hogy ezen állás betöltésénél az ajánlatok egy nagy borítékban voltak összegyűjtve, mert legalább 150 érkezett be a kereskedelemügyi ministeriumhoz, a főigaz­gatóhoz, mindenki mást és mást ajánlott és az eredmény azt bizonyítja, hogy az lett kinevezve, a ki a leghatásosabb befolyással biró ajánlatot kapta. Ha egy államtitkár vagy ministeri tanácsos vagy közjegyzői állás betöltésénél a protekczió érvényesül és ha érvényesül az, hogy vájjon kinek vannak politikai érdemei, azt még értem, — illető­leg nem érteni — (Derültség jobb/elől.) de meg Vagyunk szokva hozzá .. . Fráter Lóránt: Nagyon jó ! Hegyi Árpád : . . . azonban az, hogy egy ilyen nyomorult postamesteri állás betöltésénél, a mikor a tényállás az, hogy a hét esztendeig ideiglenes alkalmazásban ott volt férfit — bár a község fér­fit kivánt (Derültség jobbfelől.) — mellőztek egy teljesen idegen nő kedvéért, a kinek postamesteri vizsgája sem volt, a ki tisztán protekcziójánál fogva neveztetett ki, ez olyan jellemző vonása kormányzati rendszerünknek és közigazgatásunk­nak, a mely felett igazán csak mély sajnálkozásun­kat fejezhetjük ki. (Ugy van ! balfelöl.) Most az az ember, a ki hét esztendeig várako­zott ott, hogy exisztencziáj át biztosítsa és azt már biztosítva is látta, kidobatott onnan, elvitték máshová, megint csak ideiglenes minőségben való alkalmazással, és várhatja, hogy vájjon akad-e egy olyan hatalmas protektorra, a ki őt majd besegíti abba az egyszerű szerény állásba, hozzá­juttatja ahhoz az egyszerű kenyérhez, a melyre ideiglenes minőségében annyi éveken át érdeme­ket szerzett és rászolgált, de a miből most egy­szerűen kidobták, mert neki nem volt protekcziója. Ha ilyen eseteket látunk, akkor ne méltóz­tassék csodálkozni azon, ha a kormány igazsá­gosságába, méltányosságába és tárgyilagosságába vetett bizalmunk megrendül, mert szomorú szívvel és megilletődéssel kell konstatálnunk, hogy a leg­igénytelenebb, legszerényebb állás is politikai ér­demek és összeköttetések jutalmazására lesz fel­használva. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A kereskedelmi költségvetés a legutóbbi költ­ségvetéssel szemben nyolcz millióval többre ter­vezi a rendes bevételeket. Őszintén kívánom, hogy ez a tervezet valóra váljék, azonban túl­merésznek tartom azt, mivel az indokolásban erre a bevételi többletre vonatkozólag semmit sem találok, s nagyon érdekelne is, hogy vájjon a keres­kedelmi minister ur mire alapítja ezt a nyolcz millió rendes bevétek többletet ? (Derültség jobb­felöl,) A költségvetés azután beszámol a külfölddel folytatott csekk-forgalomról is és igen szép eredményre hivatkozik. Az igazságnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy az érdem itt is a volt kormányt illeti, mert a külfölddel folytatott csekk-forgalom megvalósítása az előző kormány terve volt. A vasút ágazatában a bevételi egységtételek nagyobbak, mint a milyenek 1910-ben tényleg el­érettek, ellenben a kiadási tételek kisebbek, mint 1909-ben voltak. Mi lehet ennek oka ? Szeretném, ha az igen t. kereskedelemügyi minister ur ebben a tekintetben is megnyugtató választ szíveskednék adni. A költségvetés a vasutakra vonatkozólag az 1909-ik évvel szemben 44,158.000 koronával na­gyobb bevételi többletre számit. Igaz ugyan, hogy a mint látom, ebben már a tarifaemelés foly­tán előállott 16 millió többlet is benfoglaltatik, mégis túlmerésznek kell tartanom ezt a számítást is, mert az indokolásban nem látok semmi magya­rázatot arra, hogy e 16 millió, a tarifaemelés következtében beállott többletet meghaladó 28 millió korona bevételi többlet honnan származik, miképen tervezi azt a kereskedelemügyi minis­ter ur. A tarifaemelésre vonatkozólag tartozom azzal a kijelentéssel, hogy az eredmény igazolta annak helyes voltát. Ezt azért hangsúlyozom, mert e tekintetben a volt kormányt súlyos és komoly gáncsokkal illették. Azt hiszem, nem szükség bővebben kiterjeszkednem arra, hogy a tarifa­emelést mi tette szükségessé. Csak megemlítem,

Next

/
Thumbnails
Contents