Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-157

380 257. országos ülés l'Jll május 16-án, kedden. donképen kötelessége volna. Ezt a sajtó is állandóan hangsúlyozza és ezért szükségképen keresni kell azokat az okokat, a melyek ezt előidézik. (Halljuk! Halljuk!) Ez okokat keresvén, mindenekelőtt azt látom, Hogy a t. túloldal a kormány iránti feltétlen és megadó párthűségével (ügy van! jobb felől.) a kormány minden egyes ténykedését és programmját, a legnagyobb odaadással és kritika nélkül, támogatja. Ezt nem tartom egészen helyesnek, mert végtére is kizárt dolognak tartom, — ha a pártfegyelem azt nem tiltaná meg — hogy a t. túloldal részéről is többen a kormány egyes intenczióival, terveivel és szándékaival szemben más álláspontot ne foglalhatnának el. S mig egyrészről azt kell tapasztalnunk, hogy a t. túloldal teljes odaadással, hogy ugy mondjam, közönynyel (Felkiáltások jobbfelöl: Bizalommal !) viseltetik , . . — önök bizalomnak nevezik, de mi közönynek tartjuk. .. Hencz Károly : Az a közöny, hogy nincs itt a pártja ! Hegyi Árpád : ... a kormány minden ténykedése iránt, ezzel szemben azt a sajnálatos körülményt is meg kell állapitanunk, hogy épen a t. túloldal és épen a t. kormány, az ezen oldalról, az ellenzék részéről felhangzott észrevételeket és az ellenzék által hangoztatatt ideákat, terveket és eszméket egyáltalában nem honorálja, minélfogva nagyon természetes, hogy az ellenzék látván ezt, hogy t. i. akármilyen irányban, akármilyen egészséges ideát hoz is a t. ház elé, az egyszerűen merev közönynyel visszautasittatik . . . (Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Mondjon egy jó ideát! (Élénk derültség jóbbfelől.) Hegyi Árpád : . . . munkássága eredményének kilátástalansága következtében lelohad itt is az a munkakedv, a melynek tulaj donképen meg kellene lennie és igy bizonyos lethargikus közöny vonul végig az egész házon; mert hiszen a t. túloldal részéről felesleges a munka, már a kormány iránt való feltétlen bizalomnál fogva is, erről az oldalról pedig a sikertelenség kilátása ismét feleslegessé teszi még a kritikát is, mert hiszen még a kritika sem részesül abban a fogadtatásban, a melyben részesülnie kellene. Hogy e gondolatok közben is mégis arra határoztam el magamat, hogy nem elégszem meg azzal az egyszerű kijelentéssel, hogy, mert a kormány politikája iránt bizalommal nem viseltetem, a költségvetést nem fogadom el, erre két ok vezet: Egyrészt nem szűnöm meg bizni a kormány jobb belátásában, bizni abban, hogy az ellenzék részéről felhangzott kritikát, észrevételeket és indítványokat honorálni fogja ; másrészről, még ha teljesen eredménytelen munkát végezne is az ellenzék, akkor is kötelességének kell hogy tekintse a kritika gyakorlását és e szempontból kötelességet vélek teljesíteni, a midőn a költségvetés egyikmásik részletére, bár röviden, de kiterjeszkedem. Hazánk kereskedelmi és forgalmi ügye olyan fontos tényezője egész nemzeti életünknek, hogy ennek fontosságát, ennek jelentőségét kétségbe vonnunk nem lehet. Ennek a kereskedelemnek és forgalomnak jelentősége nemcsak beligazgatási, belügyi szempontból fontos, hanem hazánknak nemzetközi reláczióira nézve is lényeges, nagyon fontos kérdéseket tartalmaz és ebből a szempontból talán fokozottabb figyelemre érdemes, mert hiszen a kereskedelem és a forgalom egészséges, fejlett volta és zavartalan rendszeressége mindenesetre egy nemzet kulturális hőmérője. Mielőtt azonban a költségvetés érdemére térnék rá, szükségesnek tartom a jelenlegi és a volt kormány politikai viszonyára nézve egyet hangsúlyozni. Az adatokat erre nézve magából a költségvetésből merítem. (Halljuk!) Epén a kereskedelemügyi kormány politikai exponensei voltak azok, a kik állandóan és siúyosan támadták a volt kormány kereskedelemügyi ministerét. Épen a jelenlegi kormánynak a kereskedelemügyi ministere volt az, a ki minden alkalmat felhasznált arra, hogy a koalicziót támadja. És ha ez igaz, — pedig kétségbe vonni nem lehet, mert a tények igazolják — akkor legalább is a politikai erkölcs szempontjából tarthatatlannak kell minősítenem azt, hogy mig egyrészről a jelenlegi kormány állandóan gáncsolja a koalicziónak kereskedelemügyi politikáját, addig a most tárgyalás alá kerülő kereskedelemügyi költségvetésnek úgyszólván legnagyobb részét szórói-szóra átvette a volt kormány kereskedelemügyi költségvetéséből. Vannak egész fejezetek, a melyeket teljesen ugyanazzal az íntenczióval, szórói-szóra ugyanazon szövegezéssel vett át, ugy, hogy ha a szóban levő kereskedelemügyi költségvetést elolvassa az ember, akkor úgyszólván minden egyes lapon talál szószerinti idézeteket: igy a 11., 26., 27., 28., 29., 72., 76., 77., 78., 124. stb. Minden egyes oldalán szószerinti átvételeket nemcsak á szavak átvételével, de az ideák, eszmék és igtézmények átvételével is teljesen szó szerinti alkalmazkodást találunk a múlt kormány törvényjavaslata és a jelenlegi törvényjavaslat között. Ha tehát annyira gáncsra érdemes és elitélendő volt a múlt kormány kereskedelemügyi politikája, akkor legalább is nagyon kétes értékű kijelentések azok, a melyek gáncsolják a volt kormány politikáját, mikor másrészrőlszolgaiasan átveszik a volt kormány rendelkezéseit és intézkedéseit. Különösen hibáztatom ezt azoknál a részleteknél a költségvetési törvényjavaslatban, a melyekben a volt kormány intézkedéseinek eredményeiről számol be a kormány, a nélkül azonban, hogy megjegyezni szükségesnek tartaná, hogy ez a volt kormány érdeme, hanem ugy tünteti fel, mintha saját kormányzati idejében kifejtett tevékenységének gyümölcséről és eredményéről volna szó. (Moz• gás a jobboldalon.) Ez igy van,, <