Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-156

156. országos ülés 1911 gyarországi csapataink részére magyar, és pedig magyarul tudó altiszteket kell nevelnünk. Ebből a szempontból ajánlom e kérdést a t. honvédelmi minister ur figyelmébe ; azt hiszem, hogy megérdemli a fáradságot, a melylyel ennek tanulmányozása járna. Természetesen a részletekről itt minél kevesebbet akarok beszélni, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy ily dolognál elég az irány, az eszme megjelölése, a részleteket ugy is rendesen máskép csinálja meg az ember a gyakorlati kivitelnél, mint önmaga is előbb gondolta. Arra mindenesetre lehetséges lesz módot találni, hogy habár honvédségi intézmény lesz és a honvédelmi minister rendelkezése alatt fog állani, abból az altiszti nevelőintézetből a közös hadsereg magyarországi csapatai kapjanak kiképzett altiszteket, és ezek a honvédségi kiképzésben részesült altisztek ugy legyenek kiképezve, hogy a közös hadsereg szolgálatának is eleget tudjanak tenni. Csak ezeket a dolgokat akartam a honvédelmi minister ur figyelmébe ajánlani. Egyébként, tekintettel arra, hogy a véderőtörvény benyújtása úgyis közel jövőben várható, én e dolgokkal most hosszasan foglalkozni nem kívánok,; máskor lesz reá több alkalmam. Hogy a véderőtörvényjavas1 attól körülbelül mit várhatunk, azt tudjuk a kormány programmjából. Öhajtom, hogy a kormány azt az Ígéretet, a melyet programmjában tett, és a mely szerint a kilenczes-bizottság által megállapított reformokat meg fogja valósítani, ez alkalommal teljes mértékben beválthassa; mert ha ezt nem tenné, ha e tekintetben a nemzetet csalódás érné, azt valóban nagy csapásnak tekinteném nem a kormányra és a többségre, de az egész országra nézve. Ezeknek a reformoknak ily módon, a kilenczes bizottság által megállapitott keretekben való megvalósítása a maga teljességében remélhetőleg meg fogja hozni a nyugalmat és békét, a melyre az országnak legnagyobb szüksége van, és a melynek útjába én sem akarok nehézségeket állítani, s ezért a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Minthogy szólásra senki sincsen feliratkozva, a házszabályok 213. §-a arajrján kérdezem, kiván-e valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök '. Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. A honvédelmi minister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Hazai Samu honvédelmi minister: T. képviselőház ! Bevett szokás, hogy az a minister, a ki először képviseli tárczáját a költségvetés tárgyalása alkalmából, expozét nyújtson vagy pedig legalább is programmszerű kijelentéseket tegyen. Én, őszintén megvallva, nem igen vagyok barátja a programmbeszédeknek és programmszerű kijelentéseknek ágért, mert könnyebb programrnot májas 15-én, hétfőn. 365 Ígérni, mint azt megtartani. Könnyű programrnot mondani azért, mert hiszen ha valaki a néplelket és a dologi szükségleteket ismeri, akkor könnyű egy tetszetős virágbokrétát összeszedni. (Halljuk ! Halljuk!) Azonban a programrnot megtartani ott, a hol az államéletben száz, ezer, talán sok tízezer faktor úgyszólván gátlólag működhetik közre, a melyek közt elsősorban az ország pénzügyi helyzete jön tekintetbe, nem igen könnyű, (ügy van ! jóbbfelől.) Ezért én azt mondom, hogy többet tenni, mint Ígérni. (Helyeslés jóbbfelől.) Mivel azonban ugy a bizottsági tárgyalások alkalmával, valamint itt a nyilt ülésekben is igen sok eszmét hallottam a felszólalt szónok uraktól, a kik tehát segítettek nekem a virágokat összeszedni, én ezeket egy bokrétába gyűjtöttem és ezt fogom majd prezentálni. Ezzel azt akarom mondani, hogy röviden fogom megjelölni azokat a pontokat, a melyek nekem irányadó vonalat adnak azon a területen, a melyen most vagyok hivatva közreműködni. (Halljuk ! Halljak !) Ezt a területet én úgyszólván két mezőnyre tudnám osztani. Jelesen arra a nagy, hatalmas méretű mezőnyre, a melyen a nép él, nyüzsög, munkálkodik saját boldogulására, a nielyen azokat az akadályokat, a melyek boldogulása elé tornyosulnak, eltávolítani igyekszik saját létének biztosítása szempontjából és arra a kisebb mezőnyre, a mely direkte az én igazgatásom alatt szelektálja az individualizált erőknek százezreit, még pedig azzal a feladattal, hogy az állam létét biztosítsa és pedig olyaténképen, hogy elválasztva családjaiktól, elválasztva foglalkozásaiktól, tőlük több évre a szó teljes értelmében áldozatokat kivan. Ezek az emberek, a fiatal bevonuló katonák, a kik valóban áldozatokat hoznak a hazának akkor, a mikor katonai szolgálatot és kötelességeket teljesítenek. Ennek következtében az én felfogásom az, hogy ezeknek érdekébe mindent meg kell tenni, hogy azon a nagy terhén, a melyet magukra vállaltak, valamiképen könnyitsünk. Ebből a szempontból kell a véderőtörvényben intézkednünk annakidején, hogy adott keretekben, nekik bizonyos könnyítéseket nyújtsunk. (Helyeslés jóbbfelől.) Ilyen könnyítés volna, az én felfogásom szerint, hogy a mostani viszonyokhoz képest a szolgálati időből több ezer, sőt több tízezer három esztendő helyett két évet fog szolgálni, és hogy az egyéves önkéntesség a póttartalékosság, nemkülönben a íegyvergyakorlatok, a szolgálati idő elhalasztása és az idő előtti szolgálat terén, bizonyos könnyítések adassanak. (Helyeslések.) Minthogy azonban most, magával a véderő törvénynyel nem foglalkozunk, engedjék meg, hogy ez alkalommal e tekintetben részletekbe ne bocsátkozzam. Egy másik könnyítés volna, a melyben a katonai igazgatásnak közre kell működnie, az, a mit — ha jól emlékszem — Haller István t. képviselőtársam felemlített, hogy nekünk azon kell