Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-147

178 W. országos ülés 1911 a melyekre ez a szokás egyáltalán alkalmazható lenne. De a törzsöröklés, mint általános és intestált öröklés, nemzeti szempontból, a nemzeti politika szempontjából sem volna czélhozvezető. Az előbb felsoroltakból is kitűnik, hogy ez a törzsöröklési szokás a magyarlakta vidékeken elterjedni és megerősödni nem tudott, és ismervén a magyar kisgazdaközönségnek az ujitástól kissé idegenkedő, — különben jogosan — gyanakvó természetét, nem valószinű, hogy meg birna honosodni. A törzsöröklésre, különösen az intestált törzsöröklésre teljesen ráillik Sering mondása: »Eine grundsätzliche Wiederbelebung der älteren Gebundenheit wird nur vereinzelt gefordert. Sie würde weder der Mannigíaltigkeit der wirtschaftlichen Bedürfnisse, noch dem allgemeinen Rechtsbewusstsein entsprechen«. Ha ezek után más orvosszerekről akarunk gondoskodni, csak részlegeset kereshetünk és találhatunk, de olyat, a mely minden egyes kis birtokra általános panaczeakép alkalmazható volna, nem fogunk találni. Elsősorban a gazda ingó hitelének, a credit agricole-nak megalapozása válnék szükségessé. E kérdésre, melylyel a bankvita folyamán bőven foglalkoztam, ezúttal kiterjeszkedni nem kívánok, csak néhány szót kívánok szólani azon másik intézményről, a melynek meghonosításából üdvös eredményeket várunk. Ez pedig a járadékbirtok-rendszer. (Halljuk I Halljuk: !) Tudjuk nagyon jól, hogy a járadékbirtokrendszer Rotbertusz azon elvén alapszik, hogy nem a tőke, hanem a járadék forrása a föld, ennek folytán a járadékbirtok nem a pénztőke lefizetéséire!, hanem járadékrészletek lefizetésével szerezhető meg, és pedig olyan egyenlő, meghatározott nagyságú, egyformán fizetendő járadékrészletek lefizetésével, a melyek csak ugy lesznek megfelelőek és egészségesek, hogy ha arányban állanak az illető birtok tiszta hozadékával. A járadékbirtok előnyei szembetünőek. A nagybirtokosra nézve, a ki nagyon megterheli a birtokát, vagy a ki birtokának egy részétől szabadulni akar, hogy a többit tehermentesen bírhassa, a járadékbirtok alapítása azért bir előnynyel másféle elidegenítéssel szemben, mert a járadékbirtok alapításával nagyobb vevőközönséget biztosit magának, mert a vételi feltételek könnyebbek, és igy magasabb árakat érhet el. A járadékbirtokot vevő kisbirtokos számára azért bir ez a birtokvevési forma előnynyel a többi birtokvétel felett, mert itt a birtokvevő a vételárnak csak 25%-át kénytelen lefizetni, a mivel már korlátlan földbirtokot szerez. Ennek az a legfőbb előnjT-e, hogy a teher felmondhatlan és nem válhatik bármely pillanatban a teljes összeg erejéig esedékessé, mert hiszen a járadékadósság járadékrészletekből áll, és ezek nem egyszerre, hanem részletenként, járadékrészletenként válnak fizetendőkké. Hogy pedig a nehezebb pénzügyi lebonyolítás az eladó és a vevő között simábban folyjék le, ott van az állami felmájus í-én, csütörtökön, ügyelet alá helyezendő, esetleg az állam által alapítandó járadékbank, a mely egyfelől a járadékbirtok alapító nagybirtokosnak kifizeti egy összegben az egész vételárat,másfelől vállalkozik megfelelő kamat mellett arra, hogy a kisbirtokostól, a ki járadékbirtokot vesz, évenként behajthatja az esedékes összegeket. Kétségtelen, hogy e specziális birtokkategóriák specziális jogviszonyokat igényelnek. Hogy ha ugyanis megalapítunk egy járadékbirtokrendszert a nélkül, hogy körülbástyáznánk olyan garancziákkal, a melyek lehetetlenné teszik, hogy e természetű birtok újra szétoszoljon és elporladjon, mint az a magyar kisbirtokoknál történni szokott, akkor olyan valamit alkotunk, a minek állandó sikerét nem biztosítottuk. E kautélák felállítása azonban nagyban különbözik a törzsöröklési rendszernek bizonyos birtok-kategóriákra való behozatalától. Mert hogy ha azt mondjuk ki, hogy a törzsöröklés kötelező bizonyos birtokra — mondjuk 10—15 hektárra, intestált örökösödés esetén — akkor ezzel olyan kényszerrendszabályt alkottunk, melytől az a 10-^15 hektár birtokosa, akár akar, akár nem, akár megfelelő az rá nézve, akár nem megfelelő, szabadulni többé nem képes, Mig ellenben, ha a járulékbirtokok esetleges oszthatatlanságát kimondjuk bizonyos kategóriákra nézve, akkor elsősorban is csupán azokra fog ez kiterjedni, a kik előzőleg tisztában vannak azzal, hogy ők, ha járadékbirtokot alapítanak, ezt a jogi kötelezettséget kénytelenek elvállalni, tehát előzőleg is már csak ugy hajtják ezen iga alá a fejüket, ha tisztában vannak azzal, hogy a feltételek az ő specziális viszonyaiknak megfelelnek-e. Másodsorban pedig ez alól a kötelezettségek alól bármikor szabadulhatnak, nem ugy, mint a kötelező törzsöröklésnél, mert a meghozandó törvény és az államilag kezelendő bank szabályai szerint e járadékbirtokokat az illető járadékbirtokosnak bármikor joga kell hogy legyen, visszaboesátani a bank tulajdonába. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mindebből kitűnik, hogy nálunk Magyarországon a törzsöröklésnek rendszerét a kisbirtokra ép ugy nem ajánlatos és nem helyes meghonosítani, mint a hogy a hitbizományi rendszernek bármilyen európailag modernizált formában való kiterjesztése a középbirtokra sem ajánlatos és tanácsos. (Igaz! Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) A magyar kisgazdaközönség körében ennek a törzsöröklési rendnek kiterjesztése csupán a magyar törvényhozásba vetett hitnek megingatására vezetne, miután ez oly rendnek és rendszernek meghonosítása lenne, a mely rend és rendszer a magyar gazdaközönség érzelmi és lelki világával össze nem egyeztethető. A magyar kisgazda idegenkedik tőle, s ez ennélfogva soha népszerű előtte nem lehet, s csupán olyan mérges gyümölcsöket teremne, melyek nem segítenék elő azt az óhajtott eredményt, a melyre mindannyian egyformán törekszünk : a magyar kisbirtokosság megerősödését. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldahn.)