Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-147

174 Í47. országos ülés 1911 májas 4-én, csütörtökön. csak akkor íog virulni a gazdálkodás, ha a gazdasági ipar is fejlődni fog. (Ugy van! balfelől.) Ma már sokkal több a termelő, nagyobb számú a nép, több az igénye, ugy hogy tisztán abból a gazdaságból, a mely a földmivelésből folyik, nem élhet meg. Nem adhatunk nekik kenyeret. Ez az oka a kivándorlásnak. Múzsa Gyula: Éljen az általános választói jog! (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Papp Elek: Az általános választói jog nem tartozik épen a földmivelésügyi tárczához. De természetes, hogy más parlament lesz akkor, és az is természetes, hogy ha más parlament lesz, ' akkor egészségesebb állapotok is lesznek. (Ugy van ! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Es kisebb lesz a munkapárt! Papp Elek: A munkapárt is kisebb lesz, (Derültség a szélsőbaloldalon.) a mely most azzal biztat bennünket, hogy azért tartsuk fenn a közös állapotokat Ausztriával, mert csak igy boldogulhatunk, és azt mondják, hogy a halálharangot húzzák meg a fejünk felett, ha a külön vámterület életbe fog lépni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A gazdasági ipar fejlesztésére tehát nagy szükség van, t. ház, valamint nagy szükség van arra is, hogy a háziipart meghonosítsuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Legyen a háziiparnál ugy a nőknek, mint a férfiaknak tanácsadója és munkásuk, akkor azután készíthetnek seprőket, kosarakat, szóval, hasznos házi iparczikkeket, a melyeket mind meg kell honosítani. Szükségesnek tartom továbbá, hogy a vásári rendtartás és a vásári törvény életbeléptettessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szükséges a vásárok kérdésének szabályozása, szükséges a kötelező állategészségügy rendezése, mert hogyha kötelező állategészségügyünk nincsen, akkor a vészt kiirtani nem lehet, nem lehet sem a takonykórt, sem a sertésvészt megszüntetni. Hogy pedig az állatorvosok is a lehető legkorrektebbül járhassanak el, szükséges, hogy vagy fuvarok álljanak a rendelkezésükre, vagy fuvarátalányt kapjanak. Szükséges a szavatossági törvény életbeléptetése, mert mégis nagy dolog az, hogy ilyen szavatossági törvény nélkül mindenféle beteg, egészségtelen állatot el lehessen adni és nagyon hosszú ideig tart az eljárás. Még Mária Terézia korából maradtak fenn a törvények, a melyek szerint ezt csinálják. Ennek fejlesztése tehát múlhatatlanul szükséges és szükséges, hogy a szavatossági törvény reformjával e téren gyorsan és korrektül járjanak el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szükséges, hogy különösen a vallásalapitványi birtokoknál, a melyek a ministerium rendelkezése alatt állanak, a kis embereknek hosszú időre adjanak bérleteket, pl. öt holdas parczellákban. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most pl. Püspökladányban 3—4 ember bir 20.000 hold földet és ezek is más vidékről hordják oda az aratókat: a helybeliek tehát nem kapnak munkát és e miatt szegény sorsban,maradnak, Ezzel egyidejűleg ki kell fejeznem rosszalásomat a hitbizományi birtokok fentartásä miatt, mert ezek is egyik oka a kisemberek rossz sorsának. Epén azért előterjesztem a következő határozati javaslatomat (olvassa) : »Utasittatik a kormány, hogy mielőbb terjeszszen elő törvényjavaslatot a hitbizományi birtokok megszüntetése vagy legalább korlátozása iránt«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem folytatom tovább beszédemet, hanem kijelentem, hogy tekintettel arra, hogy a minister ur politikája nagyon kis mértékben elégiti ki a gazdákat, de különben sem vagyok vele egy állásponton, a földmivelési költségvetést nem fogadhatom el. (Éljenzés a szélsőbáloldalon.) Elnök : Ki következik ? Lovászy Márton jegyző: Beck Lajos ! Beck Lajos: T. képviselőház ! Azok, a kik a politikai életben a kisebb jeleket is figyelemmel kisérik, sokszor nagy tanulságokat vonhatnak le azokból. így nagyon gyakran látjuk, hogy ministeri és államtitkári székfoglalók alkalmával visszavisszatér egy frázis, a mely a különböző kereseti osztályok közötti egyetértést és harmóniát kivánja a gyakorlati politikában is megvalósitani. Majdnem mind egybehangzóan, az összes minister urak és az államtitkárok, akár hivatalaikba való beköszöntő, akár a képviselőházban való első beszédeik alkalmával 10—20 esztendő óta mindig azt mondják, hogy a modern állam gazdasági élete csak ugy fejlődhetik egészségesen, ha annak minden ágazata egységes, harmonikus összhangba olvadhat. Azért, ha a gyakorlati életet nézzük, ós azt a politikát, a melyet ezek az urak követnek, őszinte sajnálattal kell konstatálnunk, hogy ezt a szép eszmét nem tudják vagy nem is akarják mindig megvalósitani és a gyakorlatban azzal vagy homlokegyenest ellenkező politikát, vagy a tehetetlenségben ide-oda kapkodó olyan politikát követnek, a mely nem bir elég bátorsággal arra, hogy meg tudja jelölni azt az egyenes irányt, a mely egy következetes gazdasági politikával a különböző kereseti ágak harmonikus együttműködését biztosithatja. Pedig azt tapasztaljuk, t. ház, hogy a szocziális, de a gyakorlati élet is ujabban mind jobban és jobban át van hatva attól a gondolattól, hogy az agrár bajok orvoslása egyik olyan alaptétele egy ország gazdasági boldogulásának, a mely nélkül az ország többi gazdasági ágai sem tudnak felvirágozni. Es itt vonatkoznom kell Huszár Károly t. képviselőtársam múltkori felszólalására, a ki hangoztatta, hogy Magyarországon is, de a külföldön is még mindig azon lovagolnak a szocziológusok, hogy az agrárviszonyok javitása és az agrárpohtikának felkarolása nem alapfeltétele annak, hogy abban az országban a gazdasági élet felvirágozhassák. Ennek épen az ellenkezőjét tapasztaljuk nálunk- az- ujabb időben. Most is egy fiatal és igen tanult szocziológusunk, Dániel Arnold »Eőld és Társadalom* czimen nemrég megjelent munkájában, azt mondja (olvassa)^