Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-146
158 í 46. országos ülés 191Í május 3-dn, szerdán. boldogulásáról, jövőjéről és az amerikai kivándorlás csökkentéséről van szó. Ez mindenesetre van olyan közérdek, mint városokban az utozák kisajátítása; ilyen esetekben tehát nagyon helyes és üdvös volna, ha a törvény a kisajátítást tényleg elrendelné. Természetes, hogy a kisajátítást itt is ugy kellene foganatosítani, hogy az illető tulajdonos ne károsodjék. Erre nézve bátor vagyok mindjárt elő is állani egy javaslattal. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Jelöljön ki a képviselőház egy ilyen alkalomra összeállítandó bizottságot, a mely állhatna az illető község megbízottjából, az érdekelt nagybirtokosból, továbbá a ministerium meghatalmazottjából és a járási mezőgazdasági bizottság egy néhány tagjából, s ha ez a vegyes bizottság helyesnek és üdvösnek találja a kisajátítást, és a birtokos megkárosítása, a gazdaság üzemének megrontása nélkül javasolja azt, az foganatosítandó lenne. Az is természetes, hogy a kisajátítási áraknak nem szabadna alacsonyaknak lenniök, hanem lehetőleg az illető vidékbeli bérleti és örökáron való eladáshoz kellene alkalmazkodniuk. A legelő-kérdéssel kapcsolatban bátor vagyok az igen t. földmivelésügyi minister urnak sok oldalról igénybevett figyelmét — bár tudom, hogy a kisemberek istápolására megvan benne a jóakarat — egy konkrét ese,ttel kapcsolatban felhívni arra, hogy a mennyire az módjában áll és a mennyire azt a körülmények megengedik, a kisembereket földhöz juttatás 1 által idekapcsolja és idekösse ehhez a hazához, s e czélra minden lehetséges eszközt felhasználjon. Tudom, hogy megvan benne a jóakarat; tapasztaltam ezt magam is, mert volt alkalmam egy község érdekében küldöttséget vezetni eléje és akkor is megígérte kérelmünk teljesítését; látszik minden cselekedetén, hogy érdeklődik a magyar nép jövője és boldogulása iránt, de, a mint ebben a konkrét esetben is sajnosán tapasztaltam, a törvény merev paragrafusai őt is annyira megkötik, hogy nem képes jó szándékát teljes mértékben ugy megvalósítani, a mint azt szeretné. Legyen szabad ezt a konkrét esetet itt elmondanom. Ezúttal haza kell beszélnem, de tekintettel arra, hogy hasonló esetek az országnak bizonyosan igen számos helyén előfordulnak és hogy itt nem egy község vagy kerület érdekéről, hanem általános, országos érdekről van szó, arra kérem a t. ház engedelmét, hogy az esetet elmondhassam. (Halljuk. 1 Halljuk.') A kerületembeli Sokoró-Pátka község a határában levő s a m. kir. vallásalapitvány tulajdonát képező Pátka pusztából 800 magyar holdat akart bérbevenni. Ezzel a szándékával a vallásalapok kezelőségéhez fordult, kifejtvén ott, hogy az egész 1300 magyar holdot kitevő terület bérletére nem vállalkozhatik, mert az túlsók volna neki és különösen akadálya volna ennek az ott létesített nagyobbszabású major. 800 magyar holdat azonban mtenzive megmunkálhatott volna, és azon a gazdálkodást azon a nivón tarthatta volna fenn, a melyen az ma áll. A vallásalapok kezelősége e 800 hold bérbeadására hajlandó lett volna, azonban tekintettel arra, hogy a megmaradó rész a majorgazdasághoz nem lett volna elegendő, a birtokkal kapcsolatban lévő 800 magyar holdnyi alapítványi erdőből óhajtott kiirtás után 3—400 holdat e czélra igénybevenni. Az erdőkezelőség ez iránt megkérdeztetvén, körülbelül 330 magyar holdnyi területet talált kivágásra alkalmasnak. Minthogy az alapítványi erdőfelügyelőség a földmivelésügyi ministerium kebelébe tartozik, az alapok kezelősége az erdőirtás megengedése iránt a földmivelésügyi ministeriumhoz fordult, a hol kedvező fogadtatásra is talált. Megjegyzem, hogy ha az alapok kezelősége erdőt akar irtani, akkor előzőleg a visszapótlásról, a rekompenzáczióról kell gondoskodnia, a jelen esetben azonban ezzel a bérletügygyel, kapcsolatban, az alapok kezelősége erre képes nem volt. Az iránt fordult tehát a földmivelésügyi ministeriumhoz, hogy a nép érdekére, a közérdekre való tekintettel járuljon hozzá ahhoz, hogy utólagosan gondoskodhassék a visszapótlásról. A ministerium elvben ehhez hozzá is járult, a végeredmény azután sajnos mégis az lett, hogy kénytelen volt a törvény betűjéhez szorosan ragaszkodni és csakis előleges visszapótlás mellett engedélyezni az erdőirtást. Ennek pedig az lett a következménye, hogy Sokoró-Pátka község bérletügye jó részében megfeneklett. 440 holdat kaptak ; annyit átengedhetett az alapok kezelősége erdőirtás nélkül, de a többi 330 hold két malomkő közé került. Az egyik malomkő az alapítvány kezelőségének az az álláspontja, hogy a mai viszonyok között előleges rekompenzácziót nem adhat, a másik malomkő pedig az, hogy a földmivelésügyi ministerium kénytelen szorosan ragaszkodni a törvény betűihez. Ez eredményezi azután azt, hogy egy munkás, szorgalmas, jóravaló község el van keseredve, mert nem kaphatja meg azt, a mire vágyódik, a mire feltétlenül szüksége van. Ezért egy jórésze ennek a községnek, habár most épített is uj templomot, uj plébánia-lakot és más tekintetben is kifogástalan, becsületes, szorgalmas, munkás színmagyar nép, elkedvetlenedik, elkeseredik és jórésze kivándorol Amerikába, itt hagyva ezt a §-os országot. Remélve boldogulást, pedig, a mint én tudom, egy jó rész rabszolga-kenyeret, igen sok esetben pedig pusztulást talál csak ott. Előbb említettéül és újra kénytelen vagyok untatni vele a t. házat, hogy mennyire megérdemli ez a község a támogatást. (Halljuk ! Halljuk ! halfelől.) Ez 1355 lelket számláló községnek van 375 holdja. Ez azonban a legnagyobb részben utczából, árokból, udvarból áll, sőt a temető is benne van, a többi pedig kipusztult szőlő, meredek hegyoldal, ugy hogy szántóföldjük csak az van, a mit az alapok kezelőségétől kapnak, pedig ez a község